Twilight, New Moon, Eclipse, Breaking Dawn, Midnight Sun.... Night Light

Eclipse előzetes!!

2010-03-11T10:06:00.000-08:00

Díj

2010-02-05T02:30:00.001-08:00

Köszönöm a díjat Tytának, Leának, Dórinak és Boginak!! =)

Mit kell tennem:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam.
4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem õket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Tehát, még 1x nagyon köszönöm Tytának (http://grippingstory.blogspot.com), Leának (http://leander88.blogspot.com), Dórinak és Boginak (http://twilightstorybydoriandbogi.blogspot.com/), h gondoltak rám!!

A 7 dolog!!

1, Nem titok, h imádom a Twilight Sagát, és mondhatnii megszálott rajongója vagyok.
2, Szeretek írni, olvasni, táncolni, zenét hallgatni, filmeket nézni( késöbb remélem rendezni..xD)
3, Örülök, hogy vagytok nekem, látogatjátok, és olvassátok a blogomat! Köszönöm!!
4, Vannak japán táncoló egereim, akiket a Twilight szereplőiről neveztem el..xD
5, Gimi után Pesten szeretnék tovább tanulni, a Színház és Filmművészeti Egyetemen, rendezőő illetve forgatókönyviró szakon.
6, Ki nem állom a hazug és kétszínűű embereket. Jobb a barátomnak lenni, mint az ellenségemnek, mert elég forró fejű tudok lenni..
7, Imádom a barátaimat, és ha tehetem, a legtöbb szabadídőmet Velük töltöm el!

És a további 7 blog, akiknek ajánlanám a díjat:

BENINA - http://www.alkonyzona.blogspot.com/
JENNIFER PETROVICS - http://the-true-love-fanfic.blogspot.com/
STELLY - http://twilightfanfictionbyenci.blogspot.com/
ANIBELLS - http://dream-of-a-girl.gportal.hu/
EMCSI - http://www.wampire-girl.gportal.hu/
ALICE - http://no1twilight.wordpress.com/
SPIRIT-BLISS - http://www.twilightspirits.gportal.hu/

Még 1x nagyon szépen köszönöm azoknak akik gondoltak Rám, és persze minden olvasómnak, mert nélkületek, nem lehetne kint ez a logó!!

Niky

Boldog Karácsonyt!

2009-12-24T07:04:00.000-08:00

A bónusz fejezettel és ezzel a képpel szeretnék minden kedves olvasómnak és látogatómnak, nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánni!!

Niky

Night Light – Bónusz fejezet

2009-12-24T04:38:00.000-08:00

A következő történet a Night Light eseményszálától teljesen független!!

Night Light – Bónusz fejezet

Karácsony
A Cullen család soha nem ünnepli a karácsonyt. Talán azért mert azt állítják magukról, hogy lelkük elkárhozott, hogy Ők gonoszak, nem emberiek, ezért a karácsony sem „nekik való”. Most, hogy már jó ideje én is a családhoz tarozom, úgy gondolom, ideje véget vetni e buta elgondolásnak, és egy igazi, felejthetetlen, csodálatos karácsonyt ünnepelni. Van még négy napom a nagy meglepetésig. Szeretnék, mindanyuiknak örömet okozni ezzel, éppen ezért kell a legnagyobb titokban tartanom tervemet. Egyetlen ponton hibázhatna csak a dolog. Alice. Alice és a látomásai. De már ezt is kiterveltem. Ugyanis Őt semmiképp nem hagyhatom ki a karácsony előtti sürgés-forgásból, hiszen akkor egy életre megharagudna rám. Az pedig jelen esetben az örökké valóságot jelentené. Ezért ezt nem hagyhatom. Egyébként is Alice-nek szebb karácsonyi ajándékot annál, hogy egy fenomenális karácsonyt hozhasson össze, ráadásul most kellő segítséggel, nem is adhatnék.
„Bella! Bella?” Szakította meg Edward gondolataimat. Nem tudom mióta állhatott mellettem, de tény, hogy elkerülte figyelmem. Annyira belemerültem a tökéletes karácsony, a rengeteg ajándék, a boldog és hálás tekintetek álomvilágába, hogy a körülöttem jelenleg zajló dolgokról teljesen megfeledkeztem.
„Igen?”
„Ha nem tudnám, hogy képtelen vagy az alvásra, most komolyan azt hittem volna, hogy állva elaludtál.” Mosolygott Rám gyengéden, majd folytatta.
„Hol jár az eszed Drágám?” Közelebb lépett hozzám, és átkarolta derekam. Tudtam, ha most nem vágom ki magam a helyzetből, Edward rá fog jönni tervemre, azt pedig nem szeretném. Így kénytelen voltam némi cselhez folyamodni.
„Hát éppen arra gondoltam, hogy, hogy csábítsalak ki Carlisle dolgozó szobájából…”
„Valóban? És miért akartál „kicsábítani” onnan?” Mélyen szemébe néztem, majd érzékien megcsókoltam. Örökké így tudtam volna maradni. Hihetetlenül imádtam édes csókját, forró leheletét, erős ugyanakkor mégis gyengéd ölelését. Most mégis észhez kellett térnem, nem hagyhatok kárba veszni egyetlen percet sem. Milyen irónikus. Előttem áll az egész örökké valóság, gyakorlatilag az idő nem okozhatna gondot, most mégis itt van a nyakamon. Megint átéreztem azt mikor még ember voltam. Mikor tudtam, hogy attól a pillanattól kezdve, mikor reggel hétkor felkelek, a monotonitás miatt, az iskola körforgása miatt, minden percem be lesz osztva. Berögzült mozdulatok veszik majd kezdetét. Fogmosás, fésülködés, felöltözés, reggeli készítés, ajtó kinyit, majd bezár. Beugrok a kocsimba és az iskoláig meg sem állok. Kiszállok és pontosan a nyolc órási csengő hallatán szaladok az első órámra. Csengetés, csengetést követ majd és eljön a dél. Megebédelek, majd egy újabb csengőszó hallatán ismét a tanteremben találom magam, előttem a nyitott könyvekkel és füzetekkel. Még pár óra és itt van a délután. Kocsiba szállok, és haza megyek. Otthon ledobom a táskám, főzök valamit Charlie-nak, majd felmegyek a szobámba házit írni. Oly kevés szabadidőmben olvasok, szerintem meg sem kell már említenem, hogy mit. Majd besötétedik, megfürdöm és álomnak hajtom fejem. Másnap pedig kezdődik minden előről. Ember létem bizonyos szakaszában így teltek napjaim, míg be nem toppant az életembe Edward. Onnantól már a napjaimat kiegészítették az ébren álmodozás pillanatai, az iránta érzett szerelem kitöltötte szívemet, a nappalokat, az éjjeleket pedig maga Edward koronázta meg jelenlétével.
Most, ha nem is pontosan ugyanígy, de valamilyen szinten visszatért életembe, ha csak pár napra is, ez a fajta versenyfutás az idővel. Fura, de kimondottan élveztem. Viszont, ha most nem kezdek neki a készülődésnek, és nem keresem meg Alice-t, minden, amit elméletben már elterveztem, nem fogom tudni időre –és ez a kulcsszó- megvalósítani. Még egyszer végigszántottam nedves ajkaimmal az Övéit, majd óvatosan elhúztam fejem.
„Ezért.” Válaszoltam előzőleg feltett kérdésére, mire Ő elmosolyodott.
„Kár, hogy nem tetted meg már előbb.” Legszívesebben megint megcsókoltam volna, de ellenálltam a hatalmas kísértésnek. Végig simítottam egy ujjammal arcán, áthidalva még csókomtól nedves ajkán, majd kérdően rá néztem.
„Merre találom meg Alice-t?”
„Azt hiszem Jasperrel van az erdőben.”
„Mesés.” Dünnyögtem magamban. Edward meghallotta durcás kijelentésem, és láthatóan jót derült rajta.
„Tetszik mikor morcos vagy.” Úgy vettem észre Edward feltett szándéka volt, hogy levegyen a lábamról. Tisztában volt vele, hogy nem lesz nehéz dolga, és szívesen bele is mentem volna a dologba, de most tényleg sürgetett az idő.
„Tudom.” Utoljára rá mosolyogtam, majd megfordultam.
„Mennem kell. Szeretlek”
„De hová?” Értetlenkedett.
„Alice-hez.” És már rohantam is kifele az ajtón. Száguldottam az erdőn keresztül, és egyfolytában az ötletemre gondoltam, hátha Alice-nek látomása támad a jövőmmel kapcsolatban, melyben meglátja, majd mire készülök. Ahogy suhantam a fák között, azon is járt az agyam, hogy ez a Karácsony akkor lenne csak igazán tökéletes, ha esne a hó. Nem szerettem a havat, sem az esőt. Utóbbival mondjuk már megbarátkoztam. De a karácsony, akkor is hóval az igazi. Viszont nagyon kevés esélyt láttam arra, hogy ebben a három, négy napban esni fog. Egyelőre nem foglalkoztam vele, most a legfontosabb, hogy megtaláljam Alice-t. Rohantam, csak rohantam a sűrű fenyőkkel borított erdő közepén. Ösztöneim sem nagyon segítettek, hiszen a rengeteg fától szó szerint nem láttam az erdőt. Felugrottam az egyikre, több kilátást remélve, és meg is lett az eredménye, hiszen a jelenlegi helyzetemtől körülbelül öt kilométerre megpillantottam Jaspert és Alice-t. Lepattantam a faágról, és most már a célhoz vezető út tudatában száguldottam keresztül az erdőn. Pillanatok alatt oda értem.
„Sziasztok!” Köszöntem Nekik.
„Áh, szia, Bella! Bájolgott Alice, de láthatóan rosszkor érkeztem.
„Ne haragudjatok, hogy megzavarlak Titeket, de Alice beszélnem kell Veled.”
„Velem? Miért?” Hangosan kifújtam a levegőt, majd mérgesen Alice-re néztem.
„Igen, Veled! Fontos lenne.” Alice kedvesen Jasperre nézett. Ő ártatlanul elmosolyodott, majd megszólalt.
„Menj csak.” Apró puszit nyomott Alice homlokára, drága nővérem viszont többre vágyott. Magához húzta, felágaskodott, hogy elérje Jaspert, majd megcsókolta. Biztos voltam benne, hogy azért csinálja, hogy bosszantson, és, hogy húzza az időt. Az időt, mely egyre fogy, melynek vesztegetése a tökéletes karácsony lehetőségét veszélyezteti. Jasper óvatosan lebontotta Alice apró kezeit nyakáról, majd hátrált egy lépést, rá mosolygott, és a következő pillanatban már nem volt sehol. Alice durcásan rám nézett.
„Na, mond, mi ilyen fontos!” Úgy döntöttem nem kertelek, így rögtön a lényegre is tértem.
„Meg szeretném ünnepelni az idei karácsonyt… Veletek.”
„Bella, én nem hiszem…”
„Tudom, de nem az engedélyedet kérem, hanem a segítségedet.”
„Ha ezt Edward megtudja…”
„De nem fogja, neki is meglepetés lesz, ahogy mindenki másnak.” Alice megrázta a fejét, én pedig folytattam előzőleg megkezdett monológomat.
„Viszont, ha nem akarsz segíteni, nem baj, majd megkérem Nessie-t, hogy vásároljon be, és segítsen az előkészületekben.” Tudtam, hogy ez a kijelentésem felér egy kártyával, ami mindent visz, egyenlő egy Royal Flush-el.
„Nem.” Csattant fel Alice.
„Segítek, még szép, hogy segítek.” Nagy erőfeszítésembe került, hogy ne nevessem el magam. A tervem végülis sikerült, innen már sínen vagyok.
„Oké, akkor már csak azt kellene megoldani, hogy üres legyen a Cullen-ház, 24.-én.”
„Nem lesz gond, megoldom.” Nem tudtam mit forgat Alice a fejében, de rábólintottam.
„Rendben.”
„És? Hol kezdjük?” Láthatóan Alice már nagyon bezsongott, és én örültem neki.
„Menj el ajándékokat venni, tudod, hogy én nem szeretek vásárolgatni. Én pedig addig beszélek Charlie-val.”
„Minek?”
„Gondolkozz Alice! Nem vihetjük be a Cullen-házba az ajándékokat, sem semmi mást, aminek köze van a karácsonyhoz. Azonnal rájönnének.”
„Igaz.”
„Na, látod.”
„Jól van, akkor én megyek is”
„Menj csak. Ja, és Alice…”
„Igen?”
„Köszönöm.”
„Ugyan Bella, én köszönöm.” Egyszerre elnevettük magunkat, majd Alice elviharzott. Én is irányt váltottam és elindultam Forksba. Rövid időn belül meg is érkeztem apámhoz. A járőr kocsi szerencsére ott állt a ház előtt. Gyorsan oda futottam a bejárati ajtóhoz, majd tempómat kicsit lassítva nyitottam ki, és sétáltam be a házba. Charlie, ahogy az várható volt, épp meccset nézett a nappaliban. Tudtam, ha nem szólalok meg, soha nem vesz észre.
„Szia, Charlie.”
„Áh, szia, Bells.” Láthatóan örült nekem.
„Hogy vagy?” Próbáltam kedves lenni.
„Egész jól. Hát te? Minek köszönhetem látogatásod?”
„Talán nem nézhetem meg, mi van az apámmal?” Viccelődtem.
„Már, hogy ne nézhetnéd meg. Viszont biztos vagyok benne, hogy oka van a látogatásodnak. Történt valami?” Charlie felugrott a tévé elöl, arckifejezése pedig hirtelen komorrá változott.
„Nem, dehogy is, nyugodj meg. Nincs semmi baj.” Nyugtattam meg, majd mosolyogtam rá gyengéden. Charlie láthatóan megkönnyebült.
„Szeretnék kérni Tőled, egy kis szívességet.”
„Mond csak Bella.” Nem is vártam tovább, rögtön bele vágtam mondandóm közepébe.
„Meg szeretném ünnepelni az idei karácsonyt, de a Cullenék tudod milyenek. Ezért 24.-éig titokban akarom tartani. „
„Értem. És, hogy jövök én a képbe?”
„A Cullen-házba nem vihetem az ajándékokat, sem a díszeket.”
„Jajj Bells, ne viccelj, ez a legkevesebb. Ide nyugodtan hozhatod!”
„Köszönöm.”
„Igazán nincs mit.”
„Hát akkor, ha nem bánod, most mennék is, még nagyon sok teendőm van.”
„Jól van.” És ezzel elindultam az ajtó felé. Charlie pedig visszaült a kanapéra. Az ajtó már épp becsukódni készült mögöttem, mikor visszakiabáltam Charlie-nak.
„Apa!”
„Igen?”
„Azt elfelejtettem mondani, hogy természetesen karácsonyra Te is meg vagy hívva a Cullen-házba.” Charlie elmosolyodott, és tudtam, hogy ennél még több érzelem is van most benne. Meghatódott.
„Ott leszek.” Nem is húztam tovább az időt. Alice után mentem, hiszen tudtam, hogy merre ment. Az egész napot együtt töltöttük Seattle-ben és ajándékot ajándék hátára halmoztunk. Biztos vagyok benne, hogy ezt a rengeteg holmit, ha ember lennék, nem bírnám el. Így viszont nem okozott túl nagy gondot. Mivel olyan sok mindent vásároltunk az egyik áruházban, még ajándék kuponokat is kaptunk. Ahogy tovább sétáltunk, egy kedves hang ingyen gyors ételeket kínált, az arra járó vásárlóknak. Ezen Alice-el jót nevettünk. Az idő gyorsan ment, olyannyira, hogy mikor kiértünk az áruházból, már mindenhol sötét volt. Csak az utat szegélyező lámpák, a rengeteg fényes díszítés, a hatalmas fenyőkre aggatott villogók ragyogtak. A járó-kelő autók reflektor fénye, a kivilágítot házak erős fényétől cikázott a szemünk. Teljesen átjárt bennünket a karácsony hangulata. Egyetlen bökkenő volt csupán. Hogy megyünk haza? Mindketten vámpírképességeinket kihasználva loholtunk át e hatalmas városba, a haza útról akkor még nem tudomást véve. Alice-t láthatóan nem zavarta a dolog, majd percek múltán ki is derült, hogy miért nem.
„Míg egyedül voltam, vettem Neked is karácsonyra valamit.”
„Ugyan, Alice nem kellet volna.”
„Ami azt illeti igen is kellett. „
„Ahogy gondolod.” Egyeztem bele.
„Karácsonyig nem akartam oda adni, de a helyzetre való tekintettel…” Nem nagyon szűrtem le Alice szavaiból semmit. Megfogta egyik kezem, majd el kezdett húzni magával.”
„Hová megyünk?” Értetlenkedtem.
„Oda adom most az ajándékodat.”
„De miért? Nem szükséges.”
„Oh, de igen.” Kuncogott magában. Egyre inkább összezavart. Mi olyat adhatna nekem Alice, ami nem ér rá karácsonyig. Amire most mindennél jobban szükségem lenne.
„Várjunk csak!” Azt hiszem megvilágosodtam. Ekkor már felesleges volt bármit is mondanom, hiszen az ajándékom karnyújtásnyira volt Tőlem.
„Boldog Karácsonyt, Bella!” Hosszú ideig meg sem bírtam szólalni, csak gyönyörködtem az ajándékomban.
„Úristen Alice. Ez egy vagyonba kerülhetett.”
„Azzal ne foglalkozz.”
„Köszönöm. Nagyon köszönöm.” Oda sétáltam a kék masnival átkötött csodaszép autóhoz. Egy lamborghini. Alig hittem a szememnek. Egy gyönyörű lila ghini. Vámpírrá válásom óta, megváltozott pár dolog. Többek között az is, hogy megszerettem az autókat. És az óta egy lambo-ra vágyom. El sem akartam hinni, hogy tényleg valódi.
„Na, kipróbáljuk?” Szakította félbe Alice gyönyörködésem.
„Naná.” Beraktuk az autóba a rengeteg csomagot, majd beszálltam a vezető ülésre, Alice pedig mellém. Beindítottam az autót, és óvatosan elindultam. Láttam a csodálkozó és irigy tekinteteket kintről, de jelen pillanatban nem tudtam rájuk figyelni. Ahogy kiértünk az emberektől zsúfolt városból, sebességet váltottam. Úgy száguldottam az utakon, hogy az külső szemmel nézve már-már repülésnek hatott. Eszméletlen gyorsan Forks közelében találtam magam. Ekkor villant be, hogy az autót sem vihetem haza. Ott kell hagynom Charlie-nál egy darabig. Leparkoltam a rendőrautó mellé, majd a rengeteg ajándékkal a kezünkben besétáltunk Charlie-hoz. Próbáltunk csendben lenni, hiszen az apám már aludt. Nem tudom mennyi lehetett az idő, de bizonyára későre járt már. Felmentünk a régi szobámba és letettük az ajándékokat. Akkor Alice elkezdett kotorászni, és kivett közülük, két nagy szütyőt.
„Az meg minek?” Kérdeztem Alice-t. Ő szemeit forgatta, majd megszólalt.
„Szerinted mit mondunk majd a többieknek, Edwardnak? Hol voltunk egész nap?”
„Hmm, igazad van.” Vásároltunk. Végül is igaz volt.
Lementünk a földszintre, előkaptam egy papírt és egy tollat.
„Charlie!
Az ajándékok fent vannak a szobámba… A ghini a ház előtt pedig az enyém. Kérlek nagyon vigyázz rá! =)
Bella”
„Mehetünk!” Szóltam oda Alice-nek. Visszarohantunk a Cullen-ékhez. Edward fent volt Nessie-vel. Rose, Emmett-el a tévé előtt civakodott. Carlisle, Esme és Jasper pedig a dolgozó szobában beszélgettek.
„Alice még 2 nap. Holnap el kell rendeznünk a fát, 24.-én pedig a Cullen-ékat.” Hatalmas nevetésben törtünk ki, érdekes megfogalmazásom miatt.
„ Minden rendben lesz!”
„Megyek, megkeresem a lányom.”
„Én meg Jaspert.” Felviharoztam az emeletre. Benyitottam Edward szobájába. Ott ültek az ágyon, és mikor kinyitottam az ajtót, valamit nagyon el akartak rejteni előlem.
„Hmm, mi folyik itt?” Vettem játékosra a figurát. Edward és Nessie egymásra néztek, majd ártatlan képet vágva, egyszerre szólaltak meg.
„Semmi.”
„Hát Te, merre jártál ma?” Faggatott Edward. Szinte azonnal rávágtam.
„Vásárolni voltam… Alice-el. És Ti, mit csináltatok egész nap?” Nessie kissé zavarodottan szólalt meg.
„Ööö… beszélgettünk és versenyeztünk, és apa megint legyőzött.” Nessie durcásan nézett Edwardra, aki Renesmee sértődött tekintetét látva nevetésben tört ki. Erre Nessie is kacagni kezdett, én pedig boldogan néztem Őket.
„Ezek szerint, akkor jól telt a napotok.”
„De még mennyire.” Vágta rá Edward. Oda sétáltam hozzájuk. Leültem Edward és Nessie közé az ágyra, és beszélgetni kezdtünk. Egész éjjel velük voltam, így hamar elment az éjjel. Mire feleszméltem már kivilágosodott. Nessie közben elaludt, én pedig Edwardhoz bújtam. Annyira szerettem Őt, és a lányomat is. Mérhetetlenül boldog voltam, hogy az egész életemet velük fogom leélni. Illetve, hogy annak az életnek soha nem lesz vége. Egy egész örökké valóság van előttünk. Éppen ezért, most el kell, menjek, holnap karácsony, és még nincs meg a fánk. Illetve a holnapot is el kell rendezni, hogy tiszta legyen a terep a díszítéshez, hogy teljes fényben, és pompában tudjam fogadni majd a családom. Felkeltem Edward mellől, aki persze rögtön megkérdezte, merre tartok. Nem hazudtam, rávágtam az igazságot.
„Alice-hez.”
Ezt a napot is Alice-el töltöttem. Jártuk a vásárokat, a tökéletes fenyőt keresve, de sajnos eredménytelenül. Ekkor jutott eszembe valami nagyon abszurd ötlet.
„Alice!”
„Igen?”
„Mi lenne, ha nem itt keresnénk fát.” Kíváncsian nézett rám.
„Hanem, hol?” Kis vártatva rávágtam.
„Az erdőben.” Úgy láttam Alice-nek tetszik az ötlet.
„Menjünk.”
„Menjünk.” Ismételtem szavait. Gyorsaságunkból adódóan nem tartott sokáig, míg elértünk a jó öreg Forksot határoló erdőig. Azonnal neki is álltunk keresni azt a fát, mely mindkettőnk vágyát és ideálját tükrözi. Alice eszméletlen gyorsasága utánozhatatlan mozdulatokat követett, minden lépése egy titkos tánc rejtjeleként fürkészte ki az erdő még be nem barangolt zugait. Már másodszorra pásztáztuk át az erdőt, mikor Alice megállt, de nem szólt egy szót sem. Szeme a mérhetetlen ég irányába mutatott, lélegzete pedig elakadt. Szememmel követtem az Ő látóterét, és megpillantottam a tökéletes fát. Úgy két méter magas lehetett, sötét örökzöld tűlevelekkel. Gyönyörű terebélyes fa ágaskodott az ég felé szemünk előtt.
„Ez az. Alice, megtaláltuk.”
„Meg, de meg ám.” A fa megvolt, már csak valahogy haza kellene vinnünk, illetve Charlie-hoz.
„Ö, Alice?”
„Mi a baj?”
„Hogy fogjuk ezt kivágni és elvinni Charlie-hoz?” Alice arcára huncut mosoly szökött, majd kacéran így szólt.
„Csak figyelj!”
„Ahogy akarod.” Alice kivett a hajából egy hullámcsatot, szétgörbítette, majd oda sétált a fához. Határozott mozdulattal a fa négy pontját megkarcolta, majd a csatot zsebre tette. Keresett egy vastag faágat, és egy közeli fához dörgölte. Egy szempillantás alatt élesre hegyezte azt. Oda szaladt a fenyőnk mellé, és őrült gyorsasággal elkezdett rohanni a fa körül. Tempója minden másodperccel gyorsabbá vált, míg egyszer csak halk reccsenést hallottam. Alice megismételte a mozdulatsort még kétszer-háromszor, mire a fa egy hatalmas hasadás keretében elkezdett dőlni keletnek. Alice mellém ugrott, majd elégedetten kémlelte a hatalmas fát, miközben az földre hullt, akár egy apró virág.
„Szerintem vigyük el Charlie-hoz.” Jelentette ki könnyedén Alice. Szó nélkül oda sétáltam a fa mellé, két kezembe fogtam egyik végét, Alice pedig ugyan ezt tette, csak a másik oldalról közelítette meg a fát. Felemeltük, majd elindultunk Charlie-hoz a fával. Az elején nem tudtunk összhangban mozogni Alice-el, így hatalmas nevetésektől hangzott ez erdő. Oda értünk Charlie-hoz, de Ő nem volt otthon. A fenyőt elfektettük a ház mellé, majd visszamentünk a Cullen- villába.
„Van egy remek és használható ötletem.” Mondta Alice.
„És mi lenne az?”
„Vadászat.” Az elgondolás nekem is tetszett. Úgy sem voltunk már jó ideje vadászni. Kell a táplálék, így összeköthetjük a kellemest a hasznossal. Míg a többiek vadásznak, mi Alice-el kényelmesen el tudunk rendezni itthon mindent.
„Remek.”
„Megyek is, megbeszélem Carlisle-val.”
Míg Alice Carlisle-val volt, én a holnapi meglepetésen gondolkoztam. Próbáltam kitalálni a legmegfelelőbb helyet a fának illetve a legszebb díszítést kiötölni holnapig. Alice hamarosan visszajött hozzám, szája pedig a füléig ért. Ekkor már tudtam, hogy sikerült megbeszélnie a vadászatot. Nem sokkal később Carlisle és Esme lejtett le a lépcsőn.
„Megbeszélés. Mindenki a halba.” Adta ki a parancsot Carlisle. Pillanatok alatt megjelent mindenki. Esme pedig előrukkolt az Alice által ajánlott tervel.
„Lenne kedvetek holnap reggel vadászni, menni?” Tette fel udvariasan a kérdést. Ahogy az várható volt, Emmett volt az első, aki támogatta az elképzelést.
„Még szép.” Bökte oldalba Rosalie-t, aki válaszképp egy egyértelmű igennel reagált. Jasper sem halogatta sokáig beleegyezését. Edward sem tiltakozott. Nessie pedig akár már most elindult volna. Nem volt semmi akadálya a holnap reggeli vadászatnak. Carlisle summázta a dolgot.
„Rendben. Holnap pirkadatkor indulunk.”
Hamar el is jött a reggel. A vadászat. A karácsony. Már mindenki a ház előtt gyülekezett. Alice-el meg volt beszélve, hogy mikor és hol találkozunk az erdőben, hogy vissza tudjunk szökni, előkészíteni mindent. Elindultunk vadászni, és hamarosan meg is kíséreltem a leválást, de Edward, mint mindig szemfülesebb volt a kelleténél. Észrevette tétovázásomat, de szerencsére ki tudtam magyarázni magam, és egy jól időzített pillanatban sikerült meglógnom előle. Alice már ott várt a megbeszélt helyen, és láthatóan kissé türelmetlen volt.
„Edward…” Csak ennyit mondtam, és Alice haragja elszállt. A megbeszéltek szerint elmentem Charlie-hoz az ajándékokért, melyet már a saját álom kocsimmal vittem el a házba. Alice már javában díszítette a házat. Nekem még egyszer vissza kellett mennem a fáért. Nem tartott sokáig. Alice segített bevinni a fenyőt a helyére. Míg Ő a házat díszítette, én neki álltam fellógatni a hatalmas fára a szebbnél szebb díszeket. A hangulat nagyon jó volt. Kicsit nosztalgiáztunk, majd zenét tettünk fel, így ténykedtünk tovább. Mikor Alice befejezte a ház dekorálását, csatlakozott hozzám, és immár együtt aggadtuk a fára a díszeket. Nem sokkal később végeztünk is vele. Megcímeztük az ajándékokat és szépen betettük a most már karácsonyfának mondható csoda alá. Az idő gyorsan telt, és a többiek még nem voltak sehol, így arra jutottunk, hogy visszamegyünk az erdőbe hozzájuk, nehogy gyanút fogjanak, vagy aggódni kezdjenek. Hamarosan meg is találtuk Őket. Már épp hazafelé tartottak, mikor rájuk akadtunk. Edward és Jasper kíváncsian néztek ránk, de nem szóltak semmit. A haza fele utat hangos kacagásokkal, és mérhetetlen jó kedvel tettük meg. Mivel nem volt célunk a gyors haza érkezés, normál emberi tempóval tettük meg a távot. Ahogy közeledtünk már láttam, a vagy tíz kilométer hosszú világító dísz arányos tekeredését a házon. Nem csak nekem szúrt szemet.
„Mi a fene?” Csattant fel Emmett. Edward tekintete Alice és Én köztem pásztázott. Már mindenki minket kémlelt, de végül Carlisle kérdezte meg azt, ami mindenkit foglalkoztatott.
„Ez meg mi? Bella? Alice?” Szegezte hozzánk a kérdést. Rá néztem Alice-re, aki boldogan kuncogott, majd így szólt.
„Majd Bella elmondja.” Oda fordult hozzám, majd folytatta.
„Elvégre a Te ötleted volt.” Bólintottam, hiszen igaza volt. Nem bonyolítottam túl a magyarázatot.
„Karácsony.” Kijelentésem egy kicsit mindenkit megrázott. Emmett és Nessie díjazta elszántságomat. Úgy láttam mindenki érti, mit szeretnék, és a tekinteteket elnézve megbarátkoztak a karácsony gondolatával. Kivéve egy valakit. Edwardot. Tudtam, hogy vele lesz a legnehezebb.
„Mi előtt elkezdenéd, tudom, mit gondolsz.” Edward lesütötte szemét. Ép mikor folytattam volna, a távolból halk kiáltást hallottam.
„Megjöttem. Itt vagyok, ahogy ígértem.” Az apám volt az. Talán épp jókor érkezett. Edward, Charlie örömét látva megbékélt, és megbarátkozott a karácsonnyal. Legalább is a látszat ezt mutatta. Befele tartottunk a házba, mikor vmi megváltozott. Hüvös szél fújt, arcomat pedig apró vízcseppek érintették. Nessie felkiáltott.
„Esik a hó!”
Azonnal Alice-re néztem, ki szintén ugyan arra gondolt, mint én. A tökéletes karácsonyra. Egy kicsit örültünk a hónak, Esme és Rose megdicsérte a díszítést, melynek hallatán, dagadt Alice melle. Persze, minden okkal. Beértünk. Ekkor mindenki megcsodálta a hatalmas és gyönyörű fát. Még Edward is elérzékenyült.
„Csodálatos.” Ámult el Esme.
„Szerintem bontsuk ki az ajándékokat!” Búzdította a többieket Alice. Emmett volt az első, aki letépte az arany csomagolást ajándékáról. Egy új túrázó felszerelés volt benne és egy tipikus Emmett-hez illő karkötő. Látszott rajta, hogy örül az ajándéknak. Aztán Rose kuporodott le mellé, és nyitotta ki kozmetikumokkal teli tasakját. Oda léptem hozzá, és átnyújtottam neki még valamit. Kinyitotta, és mérhetetlenül hálás volt a benne rejlő gyémánt nyakékért. Carlisle és Esme egyszerre vették birtokba ajándékaikat. Esme egy álomszép ruhát talált benne, egy hozzáillő nyaklánccal. Carlisle pedig egy elegáns szmokingot. Emellett pedig egy repülőjegy bújt meg a dobozban, mely Spanyolországba szólt. Alice kézen fogta Jaspert, és együtt bontották ki Jas’ ajándékát. Ő egy sílécet kapott, természetesen a hozzá járó ruházattal, és egy kihagyhatatlan dolog lapult az ajándékok mélyén. Egy hangulatgyűrű. Poénnak szántam, és szerencsére Jasper is annak fogta fel. Jót nevettünk a dolgon. Emmett pedig szó szerint a földön feküdt a nevetéstől. Már csak Edward, Nessie és Charlie ajándéka hevert kibontatlanul a fa alatt. Először Nessie bontotta ki ajándékát. Egy nagy könyv volt benne, melyet Alice és Én állítottunk össze. A ma élő összes olyan vámpírról és farkasról, aki –hivatalosan megfogalmazva- nyilvántartásba van véve. Nagyon örült neki, és láthatóan Edward is díjazta az ötletet. Utána Charlie-t vettem rá, hogy kukkantson bele az dobozkába. Meg is tette. Apámnak egy teljesen új rendőr egyenruhát szántam, és egy vadonatúj fegyvert. Edward sem váratott tovább magára. Kibontotta a díszesen becsomagolt dobozt. Benne egy CD-t és két könyvet talált. A CD természetesen Debussy szerzeményeit tartalmazta. Egyik könyv az Üvöltő Szelek volt. A kedvenc könyvem, melyet más számtalanszor olvastam, és Edward sosem értette az okát. A másik pedig egy csodaszép dráma: Patrick Süskind – Parfüm, egy gyilkos története. Nem volt mögöttes tartalom, egyszerűen imádtam mindkettőt és szerettem volna megosztani ezt Vele.
Mindenki nagyon boldog volt és örült az ajándékának. Kiderült, hogy Edward is számom tartotta a karácsonyt, és, hogy Nessie-vel múltkor az ajándékomat készítették, azért sunnyogtak annyira. Egy fotó-albumot kaptam tőlük, Edward legszebb élményeivel megspékelve, melyeket aranybetűivel írt oda a képek mellé. Csodálatos volt. Az egész este boldogságban tölt el. Rengeteget meséltünk egymásnak szép emlékekről, és jövőbeli tervekről. Egy váratlan pillanatban felálltam, kinéztem az ablakon, ahol nagy pelyhekben hullt a hó, majd a családomra néztem és megszólaltam.
„Boldog Karácsonyt!”

Írta: Veréb Nikolett /Niky/

Twilight Saga eskűű:

2009-12-01T08:34:00.001-08:00

Magyarul:

Twilight Saga Eskű

-Ígérem, hogy emlékezni fogok Bellára,
Minden egyes alkalommal, amikor ügyetlenül elesek.
-Ígérem, emlékezni fogok Edwardra,
Amikor a városon kívül vagyok.
-Ígérem, betartom a közlekedési szabályokat,
Charlie kedvéért, természetesen.
-Ígérem, emlékezni fogok Jacobra,
Amikor a szívemet bűntudat tölti el.
-Ígérem, emlékezni fogok Carlislera,
Ha valaha is a baleseti osztályon leszek.
-Ígérem, emlékezni fogok Emmettre,
Mindig, amikor egy hatalmas durranást hallok.
-Ígérem, emlékezni fogok Rosaliera,
Ha látok valamit, ami egy természetes szépség.
-Ígérem, emlékezni fogok Alicere,
Amikor sétálók és meglátok egy aranyos ruhát.
-Ígérem, emlékezni fogok Renesmeere
Amikor gyönyörű bronz színű hajat látok.
-Ígérem, emlékezni fogok Esmere,
Amikor azt mondja nekem valaki, hogy érdeklem.
-Ígérem, emlékezni fogok Jasperre,
Ha a gyomrom épp nincs görcsben.
-Ígérem, emlékezni fogok a Volturira,
Amikor valaki a világ uralmáról beszél.
-Ígérem, szeretni fogom a Twilightot
Amikor csak lehetséges,
Azért, hogy mindenki lássa ez a szenvedélyem,
Mert tudom azt, amit minden Twilighter tud.

"Night Light idézetek"

2009-12-01T08:13:00.000-08:00

Ahogy az előző bejegyzésemben írtam, ide várom az általatok kedvelt "idézeteket"

Puszii
/Niky/

Akik olvassák és szeretik a Night Light-ot!!

2009-12-01T07:37:00.000-08:00

Kedves Látogatóim, hű Olvasóim!!

Arra gondoltam, hogy kicsit megpróbálom felpezsdíteni a blogon a társasági életet, kisebb "játékokkal", vetélkedőkkel, és hasonló dolgokkal!!
A napokban /épp az új Night Light fejezet írása közben/ azon gondolkoztam, h vajon mi foghatott meg Benneteket az általam írt "5. részben"(?). Annyi dicséretet, kommentárt, és biztató szót kaptam, hogy annak ellenére, hogy az utóbbi időben, "kicsit" lassabban készülnek a fejezetek, eszem ágában sincs, semmiféle feltételezés és híresztelés ellenére, befejezni illetve, hogy pontosabb legyek, nem folytatni a történetet.

Éppen ezért, az egyik dolog, ami szöget ütött a fejemben, hogy nagyon örülnék neki, ha Ki-Ki, megosztaná Velem, és persze a blogon mindenki mással, hogy a Night Light eddigi fejezeteit alapul véve, ha van, mely /melyek azok a sorok, mondatok, amelyeket "kedvenc idézet"-ként tüntetnétek fel!? Az ötlet akkor pattant ki fejemből, mikor az eredeti kötetek kedvelt és már-már világszerte ismert idézeteit olvasgattam. Nagyon boldoggá tennétek, ha kapnék valamiféle visszajelzést ez irányban! =)

Tehát, Mindenkit, aki olvassa és szereti a Night Light-ot, arra kérem, hogy ha van olyan sor, mondat, kisebb szöveg részlet, amit érdekesnek, eredetinek, és számára nem közömbösnek talál, a Night Light-on belül, kérem e bejegyzés kommentárjaként, vagy a "Night Light idézetek" bejegyzés alá szíveskedjen közzétenni!!

Nagyon hálás lennék érte, és nagyon sokat jelentene számomra!!

A másik dolog pedig, hogy ahogy az egy rendes bloghoz illik, versenyt szeretnék indítani itt a blogon!!
A verseny az eredeti kötetekre a filmekre /Twilight & New Moon/ illetve bónusz pontokért a Night Light-ra kérdez majd rá!!
Aki szeretné megmérettetni magát, e bejegyzés hozzászólásával jelentkezhet!

Jelentkezéshez, kérlek add meg a neved, e-mail címed, blogod vagy oldalad címét /ha szeretnéd/! Beugróként pedig mond el melyik a kedvenc Twilight Saga köteted, + pár sorban, hogy miért! Illetve válaszolj erre a kérdésre : A Twilight Saga 4 kötete alapján kik akarták megölni Bellát?? /Mind a 4 kötetere gondolok : Twilight, New Moon, Eclipse, Braking Dawn/ ( Ide várom a nevet -vagyis, hogy ki akarta megölni-, és a kötet címét melyben megtörtént!)
Szeretettel várom a Jelentkezőket/ Nevezőket!!

/Niky/

Night Light ("Twilight 5. rész") 14. fejezet

2009-10-29T06:10:00.000-07:00

14, Veszélyben a szövetség

A farkasok már a ház körül gyülekeztek. Nem szóltak, nem támadtak, de itt voltak. Edward tisztán halott, minden egyes gondolatot. Jake egyfolytában a lányomra gondolt, Edwardot pedig ez rendkívül zavarta. Próbáltam nyugtatni, illetve elmagyarázni neki, hogy Jacob és Nessie ugyanazt érzik, mint mi. Szeretik egymást, és én nem akarok közéjük állni, és azt sem szeretném, hogy Edward tegye meg. Bízok Jake-ben, és a lányomban is, így nincs okom aggodalomra. Sam a falkavezér, rendkívül dühös volt, és mérhetetlenül csalódott. Egyfolytában, azt hajtogatta, hogy bánja, hogy megkötötte velünk a szövetséget. És mivel rendkívül forrófejű volt, már a támadást fontolgatta. Bűnösnek éreztem magam. Évtizedek óta, most először volt békesség a két ősi faj közt. Egyetértésben éltek egymás mellett a farkasok és a vámpírok. Csupán egyetlen szabály volt, mely mind két fajra vonatkozott. NE ÖLJ EMBERT! Ezt pedig én az első adandó alkalommal megszegtem, és próbáltam, eltitkolni, féltve a szövetséget. Mivel Edward folyamatosan közölte, hogy mikor ki, mire gondol, mit fontolgat, nem érhetett minket meglepetés, sőt mindig egy lépéssel előttük voltunk. Azt tudtam, hogy Jacobot rendkívül kellemetlenül, érintik a történtek, főként, Nessie miatt. Viszont, nem Ő volt az egyetlen farkas, aki szíve mélyén ellenezte, a támadást. Edward arckifejezése megváltozott. Elérzékenyült, de sem az okát nem tudtam megfejteni, sem pedig Edward reakcióját.
„Mi a baj?” Tettem fel merészen a kérdést, bízva az erre adott válaszban. Edward váratlanul Nessie-re nézett, majd ismét elmerült a gondolatokban. És ezt a mozdulatsort, a tekintete folyamatos változtatása mellet, legalább háromszor megismételte. Nem csak nekem szúrt szemet a dolog.
„Mi folyik itt?” Csattant fel Emmett. Edward dühösen rá nézett, majd kitörtek belőle a következő szavak:
„A lányom titokban farkasokkal hetyeg.”
„Hogy mit csinál?” Szemeim a lányomra meredtek, és bambán bámultam hol Edwardot, hol Nessie-t.
„Na, jó, talán nem a legjobb megfogalmazás. De nem elég, hogy Jacobot vallja, nagy szerelmének, még a legjobb barátja is egy farkas.” Edward egy rövid időre elhallgatott, majd folytatta.
„És, ahogy hallom, állandó vendégük is volt. Naponta. De javíts, ki ha tévedek!” Rendkívül dühösen Nessie-t kémlelte. De Ő nem szólt. Csak megrázta a fejét, és legalább annyira dühösen nézett vissza apjára. Forrott a levegő. Nem volt elég a farkasok jelenléte, és az elkövetett bűnöm, még egy családon belüli csatározás is kezdetét vette, melynek szereplői a számomra legfontosabb két személy volt. Edward arckifejezése megint megváltozott. Lehajtotta a fejét, szemei csillogtak a csodálkozástól és a meglepettségtől. Rá nézett Renesmee-re, majd bocsánatkérően csak ennyit tett hozzá, előzőleg dühében kitörő mondatához.
„És, csak miattad, nem támadtak még.” Nem tétovázhattam tovább. Le kellett zárnom ezt az ügyet. Tudtam, hogy miattam vannak itt a farkasok, így csak két választásom maradt. Az első, kisétálok, és szembe nézek a sorsommal. A második, elmenekülök. Tudtam, hogy Edward soha nem hagyná, hogy veszélybe sodorjam magam, így Ő a második lehetőség mellett voksolt. Én viszont, azt nem hagyhatom, hogy miattam bárki másnak baja essen. Véget kell ennek vetnem. Lassan és észrevétlenül tettem egy lépést Renesmee felé. Edward annyira el volt merülve a gondolatokban, hogy észre sem vette, hogy megölelem lányom.
„Szeretlek.” Halkan suttogtam Nessie fülébe. Meglepetten rám nézett, és hangosan rám kiáltott.
„Anya, ne!” Késő volt, egy pillanat alatt átszeltem a szobát, és már a házon kívül voltam. A házon kívül, ahol, öt felbőszült fenevad, nézett velem farkasszemet. Tudtam, hogy Edward nem fogja hagyni, hogy egyedül nézzek szembe velük. Én viszont nem akartam több bonyodalmat. Vettem egy mély levegőt, mely gyakorlatilag felesleges cselekedet volt, mégis jól esett. Behunytam a szemem, és koncentráltam. Óvatosan elkezdtem kitolni elmémből a pajzsot. Próbáltam a házat bevonni a láthatatlan védőréteggel. Éreztem, hogy a pajzs egyre nagyobb teret fed be. Ahogy a buborék növekedett, egyre inkább kellett küzdenem, hogy célom elérjem. Erőt vettem magamon, és egy hatalmas lökéssel, teljesen kiszorítottam fejemből, gondolataim immár fedetlenek voltak. „Edward! Ne csináld! Minden rendben lesz. Tudom, mit csinálok. Vigyázz a többiekre. Szeretlek, mindig is szerettelek, és mindig is foglak. Te voltál nekem az örök fény, a meg nem szűnő sötétségben. Szeretlek…” Bírtam még tartani a pajzsot, viszont nem akartam, hogy Edward egy szóval is többet lásson gondolataimból, terveimből, érzéseimből. Tétovázás nélkül visszahúztam a pajzsom, így elmém ismét védett volt. Tudtam, hogy hiába minden próbálkozás, Edward nem hagy eltűnni. Így drasztikus megoldást választottam.
Újfent neki láttam pajzsom kiterjesztésének, de most nem a családomra koncentráltam, hanem a farkasokra. Hallottam a vicsorgásokat, alig három méterre előttem. Így még gyorsabbnak kellett lennem. Egy hatalmas energialökettel, robbant ki agyamból pajzsom, beborítva azzal az egész falkát, majdnem fél kilométeres körzetben. Soha nem sikerült még ezt megtennem, ekkora intenzitással. Viszont, most, hogy sikerült nem volt vesztegetni való időm.
„Tudom, hogy bűnös vagyok, és vállalom a következményeket, de nem itt. Nem akarom, hogy lássák.” Alig, hogy befejeztem mondatom, eszement futásba kezdtem, a farkasok, pedig a pajzsom kiterjedésen ereje miatt, akarva, akaratlanul, követtek. Nem dühösen, még csak nem is felbőszülten. Inkább kényszerszerűen, meglepetten. A távolból hallottam, Edward üvöltését, viszont a pajzsom nem engedte Őt közel hozzánk. Nessie lágy feltörő hangját is ki tudtam venni.
„Jake, kérlek…” És a hang eltorzult. Oly messze jártam már, a farkas falkával a hátam mögött, hogy még kifinomult vámpír érzékeim sem voltak képesek, megérteni a messziről jövő kiáltásokat. Mivel már nagyon messze jártam,- ha őszinte akarok lenni, azt sem tudom, hogy pontosan hol-, megálltam. A pajzs tartása, hatalmas feladatot, és mostanra már terhet jelentett, így óvatosan visszahúztam. A védőbuborék tartása, teljesen legyengített. Küzdöttem a talpon maradásért, de nem ment. Elhagyott minden erőm, és földre rogytam. –illetve, csak rogytam volna, ha egy hatalmas és gyönyörű farkas, meg nem támasztott volna. Tudtam, hogy Jacob az. Ezer közül is megismerném, még ilyen állapotban is, amilyenben most vagyok.
„Szeretnék beszélni veletek, mielőtt…” Jake nem engedte, hogy befejezzem. Morgott egyet, mellyel teljesen elnyomta, most különösen halk hangomat. A farkasok összenéztek, majd Jacob fellódított a hátára, és hatalmas üvöltés keretében követte a falkát. Volt egy olyan sejtésem, hogy a rezervátumba készülünk.
„Ne! Edward ott keres majd először.” Azt hiszem, megértették mire gondolok, mert szinte azonnal irányt váltottak. Nem tudtam hova máshová mehetnénk. A környék teljesen ismeretlen volt számomra. Mindent homok borított. A talajból néha-néha óriási fák magasodtak ki. Ahogy telt az idő, mégis felfedezni véltem valami olyat, amit már láttam. Valami olyat, ami nem volt idegen. Valami olyat, melyhez vámpír létem egyik legszebb élménye fűződik. A sziklák, a vízesés. Az emlékek. A paradicsomunk. Azon a helyen voltunk, ahova Edward vitt el engem egyszer. Mikor megkért rá, hogy legyek ismét ember. A közös helyünk. Ahová az elmúlt pár hónapban, rendszerint ellátogattunk. Soha nem gondoltam volna, hogy eljövök még ide, úgy, hogy nem vele veszem birtokba a csodálatos helyet. A vízeséstől balra, egy hatalmas kőtömb helyezkedett el. Egy farkas levált a falkától, és lassan oda sétált a sziklához. Megérzéseim alapján, a farkas a falkavezér, Sam lehetett. Kétszer megkerülte a tömböt, majd felugrott rá, és egy hatalmasat üvöltött. Az üvöltést a helyet körülvevő hegyek visszhangszerűen verték vissza. Félelmetes volt. A hang úgy hatott, mintha milliónyi farkas torkából szakadt volna fel, pedig csak egyetlen egy farkas hallatta hangját. Nem tudtam mik a terveik velem. Hogy most azonnal megölnek majd, vagy várnak még. Szerettem volna beszélni velük, de így, hogy farkasként néztek vissza rám, nagyon egyirányúnak véltem felfedezni a dolgot. Jake még mindig velem volt, és támasztott, hogy erőhiányom miatt ne rogyjak a földre. Mélyen hatalmas szemébe néztem, majd megszólaltam.
„Tudom, hogy hibáztam, hogy szólnom kellett volna, de nem akartam veszélybe sodorni a családom, és a szövetséget sem szerettem volna tönkre tenni. Meg kell mondanom a többi farkasnak is, el kell, mondjak mindent! Nem bánthatjátok a családom.” Jacob megértően bólintott egyet óriási fejével, majd a kősziklán álló farkasra nézett, ezt követően hosszasan kezdték el bámulni egymást. A szemkontaktust végül Sam adta fel. Halk nyüszítés hagyta el a torkát, melyet az Őt körülvevő farkasok szinte azonnal viszonoztak. Sam rám nézett. Tekintete dühös, mégis megértő volt. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, így nem tettem semmit. Sam leugrott a szikladarabról, majd eltűnt a vízesés mögött. A többi farkas nyomban követte Őt. Egyedül Jake maradt ott velem. Nem tudhattam biztosan, hogy azért-e mert maradni akart, mert vigyázni akart rám, vagy, csak azért mert kellett valaki, aki szemmel tart. Abban viszont bíztam, hogy a falka nagy része azért tűnt el, mert emberi alakot szeretne ölteni, nem más okból kifolyólag. Vártam, csak vártam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, azóta mióta elmentek. Ahogy az égre néztem, láttam, hogy a nap veszít vakító sugarából, melytől eszementen szikrázott bőröm. A nap, halványuló tündöklése mellett, már az esthajnalcsillag is kivehető volt. Közeledett az éjjel, a falka pedig sehol nem volt. Szerettem volna beszélgetni Jacobbal, ezért megkértem rá, hogy változzon át emberré. Először vonakodott, majd megadóan leengedte fejét. Láttam rajta, hogy nyüglődik, és azt is tudtam, hogy ezt mi okozza. Azért, hogy átváltozzon, el akart menni, hogy ne lássam, de nem hagyhatott egyedül, mert őriznie kellett engem. Tudtam, hogy bízott volna bennem annyira, hogy mégis magamra hagyjon, és én sem mentem volna sehova. Több okból sem. Az első, hogy nem akartam további bonyodalmakat. Nem szerettem volna Jacobot sem bajba sodorni, ha esetleg kitudódna a dolog. Tudtam, hogy bűnhődnöm kell, és el is fogadtam, sőt ha nagyon mazochista akarok lenni vágytam is rá. Mióta megöltem azt az embert, nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna arra a pillanatra, mikor rávetettem magam, és vére átjárta testem minden porcikáját. Hogy mennyire vágytam rá, hogy a számban érezzem. Hogy minden gondolkodás nélkül, ösztöneimre hagyatkozva, támadtam rá. Hogy vérét kiszívva, ép elmémet visszanyerve, mit éreztem a holtteste mellett. Egyetlen dologért voltam hálás, mely vámpír létemmel járt. Hogy nem alhatok. Magamat ismerve gyötörtek volna a rémálmok, és minden alkalommal mikor lehunytam volna szemem, a férfi ijedt tekintete meredt volna rám, melyet közvetlenül halála előtt láttam. Számtalanszor újra éltem volna azt a pár pillanatot. Szenvednem kell. A családomat pedig meg kell védenem. Ha ez csak úgy lehetséges, hogy meg kell halnom, megteszem.
„Nem kell elmenned. Csak változz át. Kérlek.” Láttam rajta, hogy szívesen megtenné. Most két dologközt vacilláltam. Az egyik, hogy azért nem teszi meg, mert nem akar ellentmondani Samnek. A másik pedig, hogy nem akart előttem átváltozni.
„Csak nyugodtan. Nem fogom magam kínosan érezni. Te se tedd.” Ezzel Jake megadta magát és kicsivel hátrább ment, mint most volt. Megkezdődött az átalakulás. Szőre fokozatosan tűnt el hatalmas testéről. Hirtelen felegyenesedett, farka pedig fokozatosan semmisült meg. Állkapcsát nagyra tátotta, majd egy morgás kíséretével, visszahúzta agyarait. Feje kezdte megközelíteni emberi formáját. Még egyszer kinyújtózott. Megfeszültek izmai, karmai, pedig ahogy ezelőtt fogai, eltűntek. Szőrzete már alig volt. Mérete pedig jelentősen lecsökkent. Kinyújtotta nyakát, majd jobbra és balra fordította. Láttam kirajzolódni lábai és kezei nyomát. És a következő pillanatban a hatalmas, és gyönyörű farkas már sehol sem volt. Helyette ott állt velem szemben, teljesen meztelenül Jake. Alaposan szemügyre vettem Őt. Nem akartam, mégis megtettem. Mikor észrevette, hogy szinte már bámulom, megköszörülte torkát, majd gyorsan maga elé tette hatalmas tenyerét. Kínosan éreztem magam.
„Ne haragudj!” Jake kissé önelégülten, de ugyanolyan zavarban, mint én, elmosolyodott.
„Nem teszem.”
„Rendben.” Hirtelen nem tudtam mást mondani. Nem akartam rögtön belevágni a mondandómba, így inkább másról kezdtem el beszélni. Féltem, hogy kényesen érinti a téma, de tudnom kellett.
„Jake??”
„Tessék?”
„Öhm… mi van köztetek a lányommal?” Nagy meglepetésemre Jake egy percet sem habozott, azonnal válaszolt. Nem feltétlen a kérdésemre, de válaszolt.
„Szeretem Őt.” Örültem neki, hogy ezt mondta, de előzőleg feltett kérdésemre, nem kaptam választ, így kicsit korrigálva, megismételtem azt. Illetve, csak megismételtem volna, ha Jacob szavamba nem vágva, folytatta volna előző kijelentését.
„És, azt hiszem Ő is szeret engem.”
„Én is azt hiszem.” Jake közelebb jött hozzám. És leült. Mivel rendkívül kényelmetlenül érezte magát nem sokkal később felkelt mellőlem és váratlanul felkapott az ölébe. Nem tudtam mire készült. Lépett velem kettőt, és mikor megláttam, merre visz, már késő volt.
„Jacob, ne…” De mikor e szavakat mondtam, már nyakig vizes voltam. Jacob beledobott a közelben lévő tavacskába, melyhez rendkívül kellemes emlékek kötöttek. Majd beugrott mellém, Ő is.
„Sajnálom, de kínosan érzem magam, ruha nélkül. Főként, hogy a lányodról beszélgetünk.” Kitört belőlem a nevetés. Tudtam, hogy mindennek ez az oka. Kicsit még incselkedtem is vele.
„Oh, és amint láttam, nem csak a belsője fogott meg téged. Ennek pedig az előbb szemmel látható bizonyítékát vettem. És még csak a nevét sem mondtam ki.” Egy kicsit zavart a dolog, mégis csak a lányomról volt szó. Viszont tudtam, hogy Jake vigyázni fog rá. Minden téren. Örültem neki, hogy kölcsönös érzelmekre talált Jacob, és persze a lányom, még ha korainak is éreztem mind ezt. Jacob lesütötte a szemét, és hosszú ideig rám sem nézett. Megtörtem a kínos csendet.
„Remélem, boldogok lesztek együtt.” Jake rám nézett. Láttam örömét a szemében, viszont úgy vettem észre kételkedik benne, hogy igazat mondok. Kijelentésem magába foglalta, azt a tényt is, hogy lehet, én már nem láthatom lányom boldogságát, és úgy vettem észre, Jake is felfedezte ezt a hangomban.
„Bella, kérlek, még ne add fel! Még nincs veszve semmi.” Szinte azonnal félbeszakítva vágtam közbe.
„De igen. Bűnös vagyok, következésképpen bűnhődnöm kell.” Jake nem szólt, még csak rám sem nézett. Nem volt értelme további magyarázkodásnak. Viszont szerettem volna tudni, mi fog történni, így bízva abban, hogy Jake tudja, megkérdeztem.
„Most mi lesz? Megölnek, ugye?” Éreztem a szomorúságot a hangomban, így biztos voltam benne, hogy Jake figyelmét sem kerülte el.
„Nem.” Nem volt kétségem felőle, hazudik.
„Ne hazudj nekem. Legalább most ne!” Fájdalmasan rám nézett, közelebb úszott hozzám, és hatalmas tenyerei közé fogta arcomat.
„Nem tudom, Sam mit tervez. Ha a szövetségben leírtakat veszem alapul, meg kellene halnod. Viszont a falka tudja, hogy azzal magára szabadítaná a Cullen családot, és Őket ismerve a többi vámpírt is. Ezt pedig nem engedhetjük. A dolgot az is megnehezíti, hogy az elmúlt egy, másfél évben a két faj nagyon szoros barátságot kötött egymással. Közösek voltak az érdekeink. Nem hagyom, hogy bármi bajod essen.”
„De igen, engeded. Nem hagyhatom, hogy az elfogultságod, bajba sodorjon másokat. Ha én már nem leszek…” Jake félbeszakított.
„Olyan nem lesz.”
„Jake! Ha én már nem leszek…” Láttam, hogy megint közbe akar vágni, így egy újamat ajkaira tettem, így fojtottam belé a szót.
„Vigyáznod kell Nessie-re, és fent kell tartanod az egyensúlyt. Az apám. Ha tudomására jut, hogy halott vagyok, össze fog törni. Neked ott kell lenned mellette. Segítő kezet kell, nyújts. Ígérd meg, hogy megteszed.”
„Ugyan. Erre nem lesz szükség.” Akadékoskodott Jake.
„Csak ígérd meg!” Erősködtem. Jake sóhajtott egy nagyot, majd megszólalt.
„Megígérem.”
„Köszönöm.” Majd ismét kínos csend vette kezdetét. Hirtelen zajt hallottam. Fejem a hang irányába fordítottam, majd valami olyat éreztem, ami teljesen kétségbe ejtett. A hang, az illat, az érzés, mind azt sugallták, hogy bármi vagy bárki is közeledjen, számomra jót nem jelenthet. Féltem. Magam sem értem. Nem a haláltól, vagy a fájdalomtól tartottam. Hiszen, mindkettőben volt már részem. Féltem, hogy nem láthatom többé a családom. A lányom, a szerelmem, az apám, Alice-t, a Cullen- éket. Elbúcsúzni sem tudtam tőlük. Váratlanul Jake elkapta a kezem, és megszorította azt. Bizonyára Ő is felfedezte a közelgő ismeretlent.
„Farkasok?” Tettem fel gyanakvóan a kérdést.
„Nem.” Erős megérzésem volt, hogy ha nem farkasok, akkor kik, vagy ki közeledik. Sejtelmem hamarosan be is igazolódott.
„Bella? Jól vagy?” Edward rohant felém, és aggodalmasan faggatott. Pár pillanat múlva tekintete és arckifejezése gyökeresen megváltozott.
„Bella? Jacob? Mit műveltek ti?” Nem akartam magyarázkodni felesleges lett volna, és időm sem volt rá. Edward egy szempillantás alatt a tóban volt mellettem. Ölébe vett, és már ki is ugrott a szárazföldre.
„Edward ne!” Ellenkeztem. Jake egy darabid mozdulatlanul figyelte az eseményeket, majd Ő is megszólalt.
„Ne csináld!” Edward szemei kipattantak.
„Hogy mondod?” Hangja tele volt dühvel és gúnnyal.
„Ne tedd ezt!” Ekkor Edward váratlanul elengedett, én pedig reflexeim hála nem terültem el a földön, hanem gond nélkül, talpra esve megálltam. Ed’ beugrott Jake mellé a vízbe, és elkapta a torkát. Láttam szemében a feltörő vérszomjat, a hatalmas dühöt, és az ölni akarást. Edward egy pillanatig kizökkent, mikor hangosan rá szóltam.
„Edward?” Ekkor nézett rám. Jacobnak ez épp elég volt. Kiszabadult szorításából, kiúszott a tópartra, majd egy másodperc alatt átalakult. Edward sem habozott. Kiugrott a vízből. Teste gyönyörű volt. Pontosan úgy nézett ki, mint akkor este, mikor, ha csak egy színjáték keretei közt is, de ember lehettem. Bőre a hold ragyogása, és a víz csillogása miatt olyan csodálatos volt, hogy minden más eltűnt agyamból. Csak a látványra tudtam figyelni. Érzéseim felerősödtek. Szerettem, imádtam, akartam. Nem tudom mi ütött belém. Nem tudtam mérlegelni a helyzetet. Egyszerűen csak oda rohantam mellé, elkaptam az egyik kezét, magamhoz húztam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Edward nem viszonozta a csókom, éreztem teste remegését, és dühét. Nem foglalkoztam vele, tovább csókoltam. Ezek után már Ő sem tétovázott. Visszacsókolt. Úgy fonódtak egymásba ajkaink, mintha nem lenne több alkalom. És ami azt illeti, nem is hittem, hogy lesz. Csókja égette a szám, egész testem beleremegett. Akartam Őt, jobban, mint eddig bármikor. Kizártam a külvilágot, és nem foglalkoztam semmi mással. A múlttal, a jövővel. Csak a jelennek a pillanatnak éltem. Egy pillanatra elengedetem ajkaim szorításából.
„Szeretlek.” Suttogtam a fülébe, majd lágyan megcsókoltam a nyakát. Ahogy a víz folyt le a hajáról, végig a füle mellett, a kulcscsontján át. Teljesen megigézett. Nem tudtam másra gondolni, csak, hogy karjaiban tartson, és csak engem szeressen, csókoljon. Szorítása erősebb lett. Eddig hátamat fogta, kezei most már a csípőmet markolták, és húztak egyre közelebb álomszép testéhez. Ajkai ismét ajkamat keresték. Most már Ő is csak velem volt elfoglalva. Dühe csillapodott, és immár vágya erősödött fel. Kezemet becsúsztattam pólója majd hasát és mellkasát kezdtem el simogatni. Edward még közelebb húzott magához, és úgy tűnt, már soha nem enged el. Biztonságban éreztem magam. Nem tudom mióta lehettünk önkívületi állapotban, viszont mikor kinyitottam szemem, és kicsit magamhoz tértem rájöttem, hogy nem vagyunk egyedül. Egy óriási farkas, Jake személyében, mozdulatlanul állt a tó mellett, és hatalmas barna szemeivel minket bámult. Edward még mindig szorosan karjaiba tartott. Nem akartam szabadulni öleléséből. Vele akartam lenni.
„Edward?”
„Igen?”
„Menned kell.” Edward kérdően nézett rám.
„NEM. Mennünk kell.” Förmedt rám, majd javított ki. Jake morogni kezdett, Edward pedig ismét dühbe gurult.
„Ide figyelj, te korcs. Elviszem innen Bellát, ha tetszik, ha nem. A lányom miatt meg még számolunk.” Edward megfogta a kezem, majd elkezdett húzni magával.
„Edward, kérlek!” Szomorúan néztem rá.
„Nem Bella. Nem. Nem hagyom, hogy bajod essen. Ha a farkasok háborút akarnak, megkapják.”
„De ez nem helyes. Hibás vagyok. Bűnhődnöm kell. Egyedül nekem, nem másnak.”
„Nem vagy hibás. Nem tehetsz a történtekről.”
„De ellene tehettem volna.” Edward gorombán rám nézett.
„Erről nem nyitok vitát. Jössz és kész.” Mentem volna szívesen, de nem akarom, hogy ártatlanok vére folyjék miattam. Nem hagyhatom. Egy hibát már elkövettem, többet nem fogok.
„Nem.” Fájt kimondanom, de nem tehettem mást. Ránéztem Jacobra, akin láttam az értetlenkedés jeleit. Nem avatkozott közbe.
„Ezt te sem gondolhatod komolyan.” Akadékoskodott Edward. Én nem feleltem, sőt egy lépést hátráltam.
„Bella?!”
„Tessék?” Úgy tettem, mint aki nem tudja, mit akar.
„Ne csináld ezt!”
„Edward! Menj el! Kérlek!” Nagyon nehéz volt kimondanom ezeket a szavakat, de nem volt más választásom.
„Nem.” Szemei szikrát szórtak, majd hirtelen megszólalt egy ismeretlen hang.
„Pedig jobban tennéd.” A távolból egy hatalmas alak emelkedett ki. Teremtét Emmett - éhez, tudnám hasonlítani. Viszont ez az idegen, ahogy elnéztem, közel két méter magas lehetett. Fekete félhosszú haja, fülét még bőven takarta. Szemei sötétek és aprók voltak. Ajkai vörösek és teltek. Pólója tökéletesen megfeszült kidolgozott testén. Mivel újatlant viselt, megpillantottam bal vállán, egy sérülést. Olyan volt, mintha valaki kiharapott volna belőle egy darabot, majd azt összehúzva varrták volna össze. A seb színéből ítélve, már elég rég szerezhette. Közvetlenül mögötte gyülekezett a falak. Sam pedig mellette állt. Látta értetlen tekintetünket, így bemutatta a rejtélyes idegent.
„Ő Gerard, a valaha élt, legősibb, bölcsebb és erősebb vérfarkas a világon.” Látszott Sam-en, hogy mindennél jobban tisztelte Őt. Kis szünetet tartva folytatta.
„Mivel nem tudtunk dönteni Bella sorsa felül – Edwardra nézett, és most már szinte csak neki beszélt. – közös megegyezéssel arra jutottunk, hogy Gerard segítségét kérjük, és kellő ismertetés után a döntést rá bízzuk.” Edward nagyon meglepett volt. Tudtam, hogy ezt nem fogja megállni szó nélkül. Gerard a farkasoknál ezek szerint, olyan ranggal bírt, mint nálunk, vámpíroknál a Volturi.
„Szóval ti egy idegenre bízzátok Bella életét?!” Edward hangja tele volt gúnnyal, és gyűlölettel.
„Ő nem egy idegen.” Förmedt rá Sam.
„De igen. Az.” Vette kezdetét Edward és Sam közt a szócsata.
„Ebből elég.” Csattant fel Gerard. Ekkor Sam hátrált egy lépést, és elcsendesedett. Edward viszont semmiféle reakciót nem mutatott.
„Bella most velem jön.” Jelentette ki, most már teljesen higgadtan Edward.
„Azt nem hiszem.” Mordult fel Sam ismét.
„Edward elég.” Szóltam rá. Féltettem Őt. Ketten néztünk szembe hat dühös és rendkívül erős farkassal. Tudtam, hogy esélyünk sem lett volna. És ezzel Edward is tisztában volt.
„Most még elmehetsz.” Ajánlotta fel neki Gerard. Talán nem kellett volna. Éreztem és láttam is, hogy Edward rendkívül dühös lett, e kijelentés miatt. Támadni fog. Ezt pedig nem hagyhatom. Lehunytam a szemem, kezem ökölbe szorítottam, és egyetlen lökéssel, kitoltam pajzsom az agyamból, bevonva azzal Edwardot és magamat.
„Edward ne csináld ezt! Esélyünk sincs. Itt helyben megölnek, mind kettönket. Gondolj Nessie-re és a Cullen- ékre. Nem teheted ezt. Én rendben leszek. De most el kell, menj! Kérlek! Ha szeretsz, megteszed.” Edward lehajtotta a fejét, majd rettentő nagy fájdalommal a szemében rám nézett.
„Szeretlek…”
„Akkor menj!” És ezzel a mondatommal bezárólag visszahúztam pajzsom elmémbe, szabad utat engedve ezzel Edwardnak. Ő kiegyenesedett, rá nézett a falkára, majd Gerardra.
„Ha bármi baja lesz…”
„Erre nincs szükség. Egyelőre nem lesz.”
„Ajánlom is!” Edward még utoljára rám nézett, majd elindult lassan az erdő fele.
„Még visszajövök, és nem egyedül.” Ezt a mondatát inkább nekem címezte. És ekkor jutott el a tudatomig, hogy mire célzott ezzel.
„Neee…” De hangom már nem hallotta. Edward eltűnt a hold fényében.

Írta: Veréb Nikolett /Niky/

Érdemes elolvasni!

2009-09-14T12:21:00.000-07:00

Igaz ez nem kapcsolódik a Twilight Saga-hoz, viszont úgy érzem meg kell mutassam nektek! Egyik barátnőm "titokban" verseket ír, még hozzá remek verseket! Mivel nekem nagyon megtetszett, úgy gondoltam megosztom veletek is! Nagyon örülnék, ha minél többen vissza jeleznétek, legyen az pozitív illetve negatív vélemény. Előre is köszönöm! Tehát akkor íme a vers:

Múlt éjjel egy köpönyegről álmodtam

Múlt éjjel egy köpenyről álmodtam,
Fekete volt az, s félelmetes álmomban.
Ágyamban fekve rám hullott az álnok,
S ez adott rettenetes, gyötrő álmot.

Először csak puhán repült énrám,
Majd lassan szorított magán.
Az álom végén már csak őt láttam,
Egy fekete ürességet, kit megszántam.

Mintha csak élne, úgy ölelt körül,
És sírt-sírt lelke keservébül.
Éreztem, hogy az ágy körülöttem nedves,
De hagytam, hisz láttam, mily keserves.

Majd egyszer csak egyre nehezebb lettem,
S mintha a vér megfagyott volna ereimben.
A köpeny egyre szorosabban fogott,
S az éltető levegőm lassan elfogyott.

Egyszer csak eltűnt a fekete lepel,
Nevetve elhagyott, mint ki szép dolgot végzett el.
Egy hófehér, sugárzó fényesség jött felém,
S megnyugodtam; harcomat befejeztem én.

Egy fehér köpeny szállt a fekete helyébe,
Megnyugtató szavakat súgott a fülembe.
Reménnyel, fénnyel töltött fel, mintha angyal volna,
Majd elrepült ő is, egyedül hagyva.

Kinyitottam szemem, rájöttem, hogy álom
E kép, melyet én valóságnak szánom.
Aztán felfedeztem egy különöset,
Az ágyam mellett állok, s közben mégis ott fekszem.

Könnyű voltam, mit holmi lélek,
Nem láttam még ilyen érdekességet.
Odamentem magam mellé, s valami felsejlett:
Ha testem ott van, s én itt vagyok: ez csak a halál lehet.

Megijedtem magamtól, s mindenre rájöttem,
A búcsúlevelet is megtaláltam mellettem.
Testem vérbe fagyott, mégis fehér volt, mint egy halott,
S arcomon végig a könny csillogott.

Már emlékeztem mindenre az előző estéből,
Mely miatt a halál álma hozzámjő.
Az élet nehéz volt, kiket szerettem, gyűlöltek,
S én nem vállaltam ezt a küzdelmet.

Mindent meggondolva rászántam magam a tettre,
S nem csak lelkem, már testem is darabokra lett törve.
A kés megvolt, már megtanultam használni,
S tudtam, az ereim nem fogják megbánni.

Rám a sok altató is jó hatással volt,
Amit nehéz volt megtenni, máris könnyebb volt.
Két csuklómból lassan elindult a vér,
S néztem, ez az utolsó fájdalom, mi ér.

De lassan az altató is hatott,
S ezután az álom már könnyenjövő volt.
A fekete köpeny halálom előtt kínzott,
S a fehér elhozta a várva várt bocsánatot.

Elmélkedésem félbeszakítva anya a szobámba jön,
Hát persze: iskolanap van, az ébresztő mégsem csöng.
Meglátja elgyötört testem…ettől féltem nagyon,
De nem hiszi, mit lát, képzelhetetlen, hogy elhagyom.

Leül ágyamra, simogatván arcom, sírva szólít;
Mintha még lenne remény…ez bennem dühöt szít.
Aztán feladja. Ordítva, sírva borul testemre,
Nem hiszi el, hogy ezt tettem vele.

Felkel, meglátja a búcsúlevelet,
Melyen könnyem, s vérem cseppjei sötétlenek.
Elolvassa, s nem bírja tovább szívvel,
Ájultan hullik a földre, teljesen összetört lélekkel.

Odamegyek hozzá, fel akarom kelteni,
De nem hall engem: S ezért fájdalmam elmerít.
Leülök a földre, kérem az Istent,
Tegyen valamit, enyhítse szenvedésem.

Hiába haltam meg, testem már nem fáj,
De lelkem, ő sajog, darabokban van már.
Miért vagyok még itt? Miért nem lépek tovább?
Azért mentem a halálba, hogy ne érezzem, hogy fáj.

Mégis itt vagyok, látom a szenvedést,
S már csak egy kérdésem van: mi jöhet még?
A válasz már itt van, bejön az öcsém,
Sírva fakadok: most jön az igazi vég.

Meglátja testem, s anyát ájultan,
Nem fog fel semmit, nem érti, mit csinálunk ottan.
Odajön, de felkelteni nem tud, félelemmel néz rám,
Megijed a vértől, sokkolja a látvány.

Leül az ágy mellé, sír nagy fájdalommal,
Leülök mellé, de nem érzi ezen állapotában.
Kész…ennyi volt…megszakad a szívem…
S újra itt van, a köpenyt érzem.

Kettő száll erre, két szerettem felé,
Nem! Ezt nem engedem! A halál nem övéké!
Rájuk száll lassan, lélegzetük megáll,
Őket nem hagyja itt, szeretteim, a Mennyország vár.

Egyszer csak, mintha égi szózat lenne,
A telefonom megszólal e csendbe’.
Végre felébredek, az egész egy álom volt,
Nem haltam meg, csend van, a házban nyugalom honol.

Mindenki alszik, sötét a világ,
Senkinek sincs baja, mindenki álmodni vágy.
Visszamegyek szobámba, sírva letérdelek,
És áldom Istent, hogy nem tettem meg.

Félek az álmomtól, de végre megnyugodok,
Nem fogom megtenni, szeretteimhez fordulok.
Anya bejön kelteni, meglát így engem,
Nem szólok semmit, csupán egy szót ráborulva:
SZERETEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Írta: Himawari

/Niky/

Night Light ("Twilight 5. rész") 13. fejezet

2009-08-30T11:08:00.000-07:00

Renesmee / Nessie/

13, Teljes lebukás

A pillanat tökéletes volt. Viszont tudtam, ha sokáig, húzom az időt, és nem megyek le a születésnapi bulimra ünnepelni, az Alice által nekem szánt ruhában, már kevésbé lesz az. Sőt... Tudatosan ugyanakkor nagyon nem akarva, engedtem el Jake kezét, és bomlottam le nyakáról, akár egy gyöngysor. Félve sétáltam oda az ágyhoz, a ruha után érdeklődve. Kezembe vettem azt az átlátszó csomagolásával együtt. Vettem egy mély levegőt, és nagyon bíztam benne, hogy a ruha, amit Alice ajándékozott nekem, leginkább az én, és nem Alice ízlését, stílusát tükrözi majd. Hangosan fújtam ki a tüdőmben feleslegesen tárolt levegőt, majd behunytam a szemem. Megfogtam a csomagolást, és egyetlen mozdulattal letéptem a számomra még titkokat rejtő ruháról. Hallottam, hogy Jacob mögöttem felsóhajt. Nem voltam biztos benne, hogy a csodálat miatt vagy a csalódottság miatt hökkent meg ennyire.

"Ennyire szörnyű?" Kérdeztem félve. Szemem pedig, egy pillanatra sem nyitottam ki. Jake közelebb lépett, végig simított a derekamon, amitől teljesen megborzongtam. Persze, jó értelemben véve.

"Nézd meg magad!" Szólított cselekvésre Jake. Hangja nyugodt volt, így még inkább bíztam benne, hogy ez jót jelent. Ez csak azért volt olyan fontos, mert Alice külön megkért rá, hogy ezt a darabot vegyem fel. Én pedig, nem szeretném megbántani azzal, hogy nem teszem meg. Rászántam magam, és kinyitottam a szemem. A reakcióm egy az egyben megegyezett Jacob-éval.

"Hűh! Ez gyönyörű." Hosszasan vizsgáltam meg a szinte már estélyinek tűnő pikáns ruhadarabot. Szabása lágy és gyengéd. Színe a királykék és a halványkék között mozgott. Nem bírtam tovább várni azonnal fel akartam próbálni. Első látásra beleszerettem.

"Őőő. Jake..." Csak ennyit mondtam, és Ő megértette mit szeretnék.

"Oh, persze, megyek."

"Ne! Kíváncsi vagyok a véleményedre. Inkább a fürdőbe menj! Kérlek."

"Rendben." Mosolygott rám szelíden. Nem tudtam mi ütött belém. Hiszen szerettem és Ő is engem, és ami azt illeti, a délutáni rövid szoknyámban, ami még most is rajtam volt, úgy sem sok minden volt takarásban. Mégis úgy éreztem, még vannak olyan dolgok, amikre nem vagyok kész. Amiket nem tudok megosztani vele. Ilyen volt ez is. Jake, egy szó nélkül besétált a szobából nyíló fürdőszobába. Mikor hallottam becsukódni az ajtót, azonnal, levetettem a rendkívül rövid, szakadt szoknya darabomból, és óvatosan bújtam bele, a majdnem bokáig érő, selyemruhába. Ahogy a szoknya alját igazgattam, megpillantottam a földön, egy dobozt. Felemeltem, majd bele lestem. Egy az estélyinek mondható ruhámmal azonos színű tűsarkú szandált pillantottam meg. Csodálatos volt. Ezzel sem vártam tovább. Szó nélkül felpróbáltam. A méret pont jó volt, ahogy a ruháé is.

"Alice." Suttogtam magamban. A szandált három csodaszép lánc övezte. Kettő a bokám körül tekeredett 'X' alakban. A harmadik pedig a lábfejemet ívelte át, egyetlen vízszintes láncként. Miután már rajtam voltak az Alice által ajándékba adott holmik, beálltam a tükör elé, hogy megnézzem, hogy is nézek ki a csodaszép ajándékokkal övezve. Amit láttam egyszerűen hihetetlen volt. A tükörben a lány. Mintha nem is én lettem volna. Csodaszép volt. Az egyedi selyem tökéletesen passzolt a tükörben lévő alakra. Dekoltázsa kissé mély volt, de nem kihívó. Épp csak egy kicsit mutatott. Így volt tökéletes. A melleim alatt két vékony szál futott, bal oldalt apró masniba futva össze. A ruha, csípő tájt kissé szorosabb volt, mint lejjebb.

Ami meglepett, hogy azon kívül, hogy eszméletlenül gyönyörű darab volt, még jól is éreztem magam benne. Kényelmes volt. Egy jó darabig csak álltam a tükör előtt magamat bámulva. Percekkel később arra eszméltem fel, hogy Jake mögöttem áll. Engem nézett a tükrön keresztül. Megfordultam és rá néztem.

"Gyönyörű vagy." Elmosolyodtam.

"Mintha nem is én lennék."

"Ne mondj ilyet. Számomra mindig ilyen csodás vagy." Bókolt nekem Jake.
Most minden olyan más volt. Úgy éreztem magam mintha egy tündérmesébe cseppentem volna, ahol minden tökéletes. Csak attól féltem, hogy a mese éjfél után véget ér majd. Ezért minden percét próbáltam a lehető legteljesebben kiélvezni.
Megfésülködtem, és kiengedtem majdnem derékig érő vöröses barna hajam és feltettem egy nagyon kevés, a ruhához illő szájfényt. Kész voltam. Már épp indulni akartam le a többiekhez, mikor Jake gyengéden elkapta a kezem, és visszahúzott.

"Még egyszer boldog születésnapot!"

"Köszönöm." Majd rá néztem a Jacobtól kapott ajándékomra, mely szorosan fonta körül ujjamat.

"Menjünk!" Szóltam neki. Hirtelen eszembe jutott valami teljesen abszurd dolog. Aminek hangot is adtam.

"Jake! Kérlek, vigyázz mire gondolsz, apám előtt." Elmosolyodott, majd bele egyezően helyeselt.

"Majd igyekszem." Mielőtt elindultunk volna, az ünneplő tömeg közé, Jake tett egy lépést felém, erőteljesen, ugyanakkor teljes gyengédséggel magához húzott, és szenvedélyesen megcsókolt. Teljesen beleremegtem édes csókjába. Így akartam maradni a végtelenségig. Ajkaink tüzesen forrtak össze, karjai keményen tartottak, izmos teste pedig már-már hozzám tartozott. Semmi okom nem volt rá, hogy elengedjem Őt. Illetve mégis. Egy azért volt. A családom. Vannak olyan Cullen családtagok, akik nem szólnának a Jakkel való viszonyom miatt, sőt esetenként még támogatnának is. Ilyen például: Alice. Vele mindig megtalálom a közös hangot, olyan Ő nekem, mint egy legjobb barátnő, mint egy óvni akaró nagy testvér, és mint egy igazi példakép. Tudtam, hogy bármit is teszek, Ő ott lesz velem, és támogatni fog. Emmett is ebbe a kategóriába tartozik. Ő tényleg olyan, mint egy védelmező báty. Ha kell játékos, céltudatos, komoly. Ami pedig a legfontosabb, hogy szeret engem, és Ő is bármit meg tenne értem. Ahogy én is értük. Akiben biztos voltam, hogy mellém áll még, és segít majd a Jacobbal való szerelmem megóvásában, én mégis tőle tartottam a legjobban, az, az anyám volt. Fura, hiszen akárhogy is nézem Ő az anyám. Tudtam, hogy szeret engem annyira, hogy nem tilt majd el az egyetlen embertől, aki mellett igazán önmagam lehetek, akit a világon mindennél jobban szeretek, és akiért bármit megtennék. Tudtam, hiszen, anyám is bármit megtett volna a szerelméért, és ami azt illeti még annál többet is. Ha pedig jobban belegondolok meg is tette. Ha valaki, hisz a szerelemben, és hogy küzdeni kell érte, az életünk árán is, akkor az, az anyám volt. Akitől viszont a legjobban tartottam, az nem más, mint az apám. Tudtam, hogy létezésem előtt, sem volt fényes a viszonya Jakkel, hát még miután már megszülettem. Nem fogja elviselni, hogy az egyetlen lánya, azzal az emberrel, illetve farkassal van együtt, aki először élete szerelmére pályázott. Számomra is rendkívül szokatlan volt a helyzet, és bevallom féltem. Féltem, hogy elveszíthetek valakit, aki oly sokat jelent nekem. Legyen az a szerelmem, vagy az apám. Tudtam, hogy kockázat nélkül nincs győzelem, és ha nem próbálom, meg soha nem fogom megtudni, mi történt volna, ha…

Mindez egyetlen csók alatt játszódott le a fejemben. Elég erős érveknek véltem, így elszakadtam Jake-től, még ha annyira, nehezemre is esett, és elindultam az ajtó felé. Jake közvetlenül mögöttem jött. A lépcsőn lefele menet találkoztam Rosalie-val.

„Épp érted indultam.” Rose kissé morcos volt. Bocsánat kérően rá mosolyogtam.

„Már itt vagyok.” Rose alaposan szemügyre vett.
„Azt látom. Gyönyörű vagy.”
„Köszönöm.” Majd lesütöttem a szemem. Rosalie megköszörülte a torkát, majd megint megszólalt.
„Már itt vagyok.” Szavaimat ismételte.
„És nem egyedül.” Merengett tovább. Tudtam, hogy Jacobra utal, de próbáltam nem törődni vele. Tovább mentem. Lent úgy néztem, mindenki rám várt. Mikor leértem a lépcsőn, Alice szaladt oda hozzám. Párszor megkerült, majd megállt előttem.
„Na? Tetszik a ruha? Pont eltaláltam a méreted.” Láthatóan nagyon büszke volt magára, és most az egyszer én is az voltam rá. Persze, csak a ruha választási szokásait nézve.
„Igen. Csodaszép. Köszönöm.”
„Ugyan. Nagyon szívesen.” Mielőtt Alice elkezdte volna szervezni a mai bulimat, volt egy kikötésem. Szóltam neki, hogy kérjen meg szépen mindenkit, hogy ne rajongjanak körül, mert én vagyok az ünnepelt. Nem akarok még ennél is nagyobb felhajtást. Ez volt a feltétele a bulimnak. Úgy látom Alice pedig komolyan vette a kikötésem. Úgy tűnt sikerült elrendeznie, mert a szokásosnál, most sem voltam jobban –hála istennek- a középpontban. Így is túl soknak éreztem a bulit, utána pedig a ruhát. Most jobb szerettem volna, az erdő fáit birtokolni, vagy egyszerűen csak Jakkel lenni. Alice-t cukkolni, vagy Emmett-el versenyezni. Rose tanácsait, emlékeit hallgatni. Carlisle és Esme örök szerelmének harmóniájában gyönyörködni, vagy éppen a szüleim boldogságát figyelemmel kísérni. Jasper, vagy a nagyapám társaságát élvezni. Egy szóval bármi mást. Csak nem ezt. Próbáltam ezt az érzést magamba fojtani, mert nem szívesen bántanám meg ezzel Alice-t, hiszen annyit bajlódott vele, hogy megszervezze a tökéletes születésnapi bulit. Nekem. Ezért próbáltam élvezni, még ha a gondolataim, és az érzésim nem is engedelmeskedtek. Kezdetnek körbe néztem. A dekoráció alapja, az én ízlésemet tükrözte. Minden a részletekig ki volt dolgozva. Szinte már túlont túl tökéletes volt minden. Ami először szemet szúrt, az a rengetek étel, és sütemény volt, melyek úgy tornyosodtak az asztalon, mintha valami versenyen küzdöttek volna, az első helyért. Nem értettem Alice, minek gondoskodott ennyi ételről, egy vámpírok által lakott házban. Talán csak a buli valódisága miatt, nem tudom. Nem foglalkoztam vele tovább. Egyelőre. Tovább mentem. A díszlet nagyon szép volt. Távolról látszott, hogy Alice műve volt. Ami az illeti, ez az egész házról, és buliról elmondható. Mintha csak azt kiáltanák a tárgyak, a díszek, a fények, az életek. „Igen. Ezt Alice csinálta. Ez vagyok én.”
Ahogy már sokadszorra körbe néztem a házban, megláttam valamit, illetve valakit, valakiket. Jake a lépcsőnél állt. Apám pedig elég sebes tempóban közeledett felé. Csak egyetlen magyarázatot találtam rá. Pedig direkt szóltam Jake-nek, hogy fogja vissza a gondolatait. Muszáj volt tennem valamit. Oda rohantam apámhoz, mielőtt még odaért volna Jacob- hoz.
„Szia, Apa.” Álszent és elöltetett vigyorral az arcomon köszöntem neki, alig pár méterre Jake-től. Apu még egyszer átnézett a fejem felett, majd rám figyelt.
„Szia, Nessie. Nagyon csinos vagy. Sőt, gyönyörű.” Úgy láttam sikerrel jártam.
„Köszönöm.” Ismét elpirultam. Nem vártam tovább. Bele karoltam és elindultam apámmal az oldalamon a kijárat felé. Hogy miért pont arra? A válasz egyszerű. Az volt az a pont, ahol a lehető legtávolabb lehettünk Jake-től. El akarom mondani az apámnak, a családomnak, hogy szeretem Jacobot. Hogy mi a helyzet velünk, de nem tartottam a legmegfelelőbb alkalomnak, a mai napot. Elvégre is, minek sietni, ha örökké élünk?
„Na és, hogy tetszik a buli?” Kezdeményezett beszélgetés, a nagy csend után, az apám.
„Hát, Alice megint ki tett magáért.” Nem akartam hazudni. Minden szép volt, de feleslegesnek éreztem, és ezt az apám nagyon jól tudta. Hiszen ismer.
„Az biztos.” Mosolyodott el az apám. Hirtelen történt valami. Apám nem mozdult, csak bámult a távolba. Nem tudtam mi lehetett ennek az oka. Egészen a következő másodpercig. Kezeink még mindig egymásét támasztották. Ez volt a baj. Csupasz csuklom hozzáért a kézfejéhez, gondolataim pedig, visszafoghatatlanul mutatkoztak meg. Az elmúlt pár nap eseményei, az érzéseim. Pontosan az, amit most a lehető legnagyobb titokban akartam tartani. Annyira figyeltem Jake-re, hogy magamról el is feledkeztem. Gyorsan elengedtem a kezét, ezzel megszakítva a további gondolataim feltárását. Apám üveg tekintete egy pillanat alatt megváltozott. Dühösen meredt rám.
„Ezt mégis mikor akartad közölni velem?” Szinte már ordított. Hirtelen a házban lévő összes szempár ránk meredt. Láttam Jake kétségbe esett tekintetét. Az anyám értetlen reakcióját. Alice gyanakvó szemeit. És a sok érdeklődő arckifejezést. Nem akartam a középpontban lenni, a születésnapom miatt. Erre, mégis megkaptam, és még csak nem is a buli következményeképpen. Dühös voltam. Nem a helyzet vagy az apám végett. Leginkább magamra haragudtam. A dühömet pedig, akármennyire is próbáltam, nem tudtam vissza fojtani.
„Nem most.” Vágtam oda durván. Hátat fordítottam, és egyetlen szökkenéssel kiugrottam a legközelebbi ablakon. Nem tudtam merre tartok, de nem is érdekelt. A cél, a lehető legtávolabb kerülni a Cullen háztól. Csak rohantam, és próbáltam kizárni mindent. A családomat, a gondolataimat, az érzéseimet. Mikor nyugalomra van szükségem, mindig a természetben keresem azt, és ez eddig mindig segített. Egyszer mikor összekaptam Alice-el, szintén eltűntem, és menedéket keresve csatangoltam az erdő rejtett zugaiban. Akkor találtam egy helyet. Nem volt kimondottan szép, de engem megnyugtatott. Azóta is azt a helyet keresem. Mert valami véletlen folytán, vagy puszta, szerencsétlenségem miatt a placc eltűnt, és akárhogy is kerestem a megnyugvást jelentő helyet, többé nem találtam. A terület a farkas- vámpír képzeletbeli választó vonal tartományába esett. Valahol a kettő közt terült el. Elindultam arra, bízva abban, hogy talán most megtalálom. Gondolataimat sikeresen eltereltem. Már most kezdtem megnyugodni, viszont a legkevésbé sem akartam vissza menni. És ami azt illeti, most már hajtott a kíváncsiság, a remény, hogy most vissza találok, a régóta keresett területre. Mikor elértem a választó vonalat, felugrottam egy hatalmas fára. Pár pillanat alatt, a tetején voltam. A szél kellemesen borzolta hosszú hajamat. A ruha és a cipő miatt nem tudtam rendesen, szabadon mozogni, így a cipőtől megszabadultam. Mivel nagyon tetszett, és Alice-től kaptam, nem akartam elhajítani, de magamon sem hagyhattam. Óvatosan kibújtam belőle, majd a kezembe fogtam és körül néztem. A fán, amin épp tartózkodtam, megpillantottam, egy apró fészket. Lassan közelebb mentem, és meglepetten láttam, hogy a fészek üres. Már épp leugrani készültem, mikor eszembe jutott valami. Az üres fészekről eszembe jutottak a farkasok. A barátaim. Soha nem értettem, hogy mi értelme a két faj közti ellenségeskedésnek. Jake-et, már elfogadták a vámpírok, a családom. Viszont a többi farkas továbbra is tabu volt számomra. Jacobon kívül senki nem tudta, hogy akármennyire is tiltottak tőlük, én mégis szinte nap, mint nap meglátogattam Őket. Szoros barátságot kötöttem Embry-vel. Ő volt Jacob legjobb barátja, és ami azt illeti még most is az. Ő az első pillanattól fogva kedvelt engem. Ez az érzés pedig kölcsönös volt. Így szoros barátságot kötöttem vele. Sokszor megvigasztalt, mikor szomorú voltam, vagy egyedül érzetem magam. Arra gondoltam, felkeresem Őt, most is. A bulim előkészületei miatt, úgy sem találkoztunk egy ideje már. El is indultam, hogy megkeressem. A ruha miatt, még mindig nem tudtam, úgy mozogni, ahogy szerettem volna, és ahogy megszoktam, de nem csináltam belőle nagy ügyet. Biztos voltam benne, hogy kapok majd valami kényelmesebb ruhát, ha oda érek a barátaimhoz. Valami olyat, amiben végre kellőképpen, tudok majd mozogni. Már közel voltam. Éreztem a farkasok jellegzetes illatát. Bár ezt már Jake mellett egészen megszoktam. Így néha bajban is voltam, például, vadászat közben. Illata teljesen elbűvölt, és nem tudom miért, de úgy éreztem, mintha lebénította volna az érzékeimet.
Ahogy egyre közelebb kerültem a rezervátumhoz, megpillantottam Jared-et és Paul-t. A La Push-ban található egyik legnagyobb szikla tetején üldögéltek, és mint mindig a baráti beszélgetésükből, vicces csipkelődés lett. Hangosan oda köszöntem nekik. Ők pedig egymásra néztek, majd viccesen visszaszóltak.
„Hát, a farkasod hol hagytad?” Tudták, hogy Jake és Én, már jóval többek vagyunk, mint barátok. Ezt pedig minden egyes leendő alkalommal, emlékeztetik is velem. Mivel ismerem Őket, ez nem jelentett problémát. Viszont, hogy Jake miért nincs velem, nem volt kedvem ecsetelni.
„Azt inkább hagyjuk.” Kiáltottam vissza. Jared és Paul összenéztek, majd Paul rám nézett és megint oda kiáltott nekem.
„Héj, Nessie! Csini a rucid.” Hát igen, nem is Ő lett volna, ha nem tesz valami megjegyzést.
„Fogd be!” Válaszoltam kicsit jobb kedvűen, mint az imént. Tovább mentem. Körbe néztem, Embry után kutatva, de nem láttam sehol. Így tovább mentem. Annyira kerestem Őt, hogy észre sem vettem, hogy közvetlenül mellettem áll.
„Csak nem engem keresel?” Mosolygott barátságosan. Megijesztett. Elnevettem magam, majd válaszoltam.
„De. Pont hozzád jöttem.”
„Na és mit tehetek érted Renesmee Cullen?” Mosolygott rám Embry.
„Ne…”
„Mit ne?” Láttam rajta, hogy nem érti, mire gondolok, és nem is csodálkoztam rajta.
„Ne, hívj így!”
„Rendben, nem mondom többé, hogy Renesmee.” Még mindig nem értettet.
„A Cullen-t ne mond többé. Soha többé.” Ismét dühös lettem. Eszembe jutott az apám, a buli, és a kínos helyzet, melybe hozott.
„Mesélj!” Embry a világ legjobb emberismerője volt, akit csak ismertem. És a lehető legjobb barát. Fél szavakból is megértett. Mindig mellettem állt, és nyíltan elmondta a véleményét, a tanácsait, melyért feléztem rá.
„Nem sétálunk?” Ajánlottam fel.
„De, igen.” Értett egyet.
„Szóval, mi történt.” Elmeséltem neki mindent, ami az elmúlt pár hétben történt. A kialakuló kapcsolatomat Jakkel, az Alice által szervezett bulit, a ruhát, mely még most is rajtam volt, az apám kiborulását. Az érzéseimet. Repült az idő. Annyira belefeledkeztem az elmúlt pár nap történéseinek mesélésébe, hogy észre sem vettem, h besötétedett. Embry megint jobbnál, jobb tanácsokkal látott el. De a helyzetemet kilátástalannak éreztem, így minden szó felesleges volt. Nem tudtam, mit kéne tennem. Hogy szerethetnék úgy, hogy pont ez miatt veszítek el másokat. Fontos volt számomra Jacob, de nem vagyok olyan erős, mint anyám volt. Nem tudok szembe szállni mindenkivel. Talán jobb lenne, ha elengedném, mielőtt még az enyém lehetne.
Mivel már nagyon sötét volt, későre járhatott. Embry nem szólt, hogy menne, de tudtam, hogy itt sem maradhatok. Viszont haza menni sem akartam.
„Ha szeretnéd, itt töltheted az éjszakát.” Ajánlotta fel nekem kedvesen, a legjobb barátom. Nagyon örültem, hogy ezt mondta, de nem akartam a terhére lenni, így visszautasítottam megnyerő ajánlatát.
„Köszönöm. De jobb lesz, ha most haza megyek.” Mosolyogtam kínosan.
„Rendben. De ha kellek, én itt vagyok.”
„Tudom.” Elbúcsúztam tőle, majd elindultam a már rendkívül kényelmetlenné váló ruhámban, haza. Először csak sétáltam, majd mikor túl lassúnak találtam a tempót, futottam, majd rohantam. Úgy félúton tarthattam, mikor megláttam két csillogó szempárt az egyik bokorban. Az pedig pont rám meredt. Azonnal támadó állást vettem fel, és lélegzet visszafojtva figyeltem a hatalmas szemeket. Ahogy csak azokat bámultam, ismerőssé váltak, de mivel nem voltam biztos magamban, nem mentem közelebb, csak távolról figyeltem. A szempár egyre kedvesebbé, és hívogatóbbá vált számomra, így tettem egy lépést felé. Halk morgás hallatszott a közeli bokorból. Egyre erősebb volt a gyanúm, hogy a szemek tulajdonosa egy farkas. Ezért még közelebb léptem. Mikor már annyira közel voltam, hogy lélegzetvétele, pár centiről hallatszott, kinyújtottam a kezem. Az állat előrébb lépett, így a hold éppen rá világított. Egy farkas volt, ahogy gondoltam. Viszont, hogy ki, azt még mindig nem tudtam. Egyébként is vannak olyan farkasok kiket nehezen különböztetek meg, és most pont úgy állt, hogy abszolút nem tudtam ki venni, ki is lehet Ő.
„Ki vagy?” Ismét halk morgás hallatszott fel. Közelebb léptünk egymáshoz, és így már láttam, hogy az előttem lévő hatalmas farkas, nem más, mint Jared.
„Mit keresel te itt?” Tettem fel a kérdést, melyre szerettem volna tudni a választ, ám tudtam, hogy úgy sem kapom meg. Majd megint morgást hallottam. De ez a hang, nem az előttem álló farkas torkából tört fel. Lassan megfordultam, és három hatalmas farkast láttam magam mögött. Mivel Jared, éppen a másik oldalamon állt, és Jake-et ezer közül is megismertem volna, tudtam, hogy a három farkas egyike a falkavezér: Sam. Ebből már tudtam, hogy valami baj van. Sam csak vészhelyzet esetén, tartózkodik, a falkával, főleg ilyen késői időpontban. Nem tudtam elképzelni mi történhetett. A farkasok, egyszerre üvöltöttek fel, és indultak el, egyenesen a Cullen- ház felé. Nem értettem mi történik. Egy farkas visszafordult. Embry volt az. Arra kért üljek fel a hátára, és mivel tényleg nem tudtam mi ez a felhajtás, nem vonakodtam. Felpattantam a hatalmas farkasra, majd száguldottunk az erdő sötétjében. Hirtelen megálltunk. Körbe néztem, majd megláttam Jacobot, emberi alakban egy közeli fa mögül előbújni. Azonnal leugrottam Embry hátáról, és oda rohantam Jake-hez. Megöleltem, majd a fülébe suttogtam.
„Ne haragudj rám.”
„Nem haragszom.” Bíztam benne, hogy komolyan gondolja, mert hangja elég komor volt.
„Mi történt? Mit akar itt a falka?” Jake, rám nézett, majd lehajtotta a fejét. Ismét rám nézett, és válaszolt.
„Miután elrohantál, összetűzésbe keveredtem apáddal. Már majdnem összeverekedtünk, mikor Bella közénk állt. Próbálta megnyugtatni Edwardot, majd félre hívta, hogy beszélhessenek. Én pedig akaratlanul is, de elcsíptem pár szót abból a beszélgetésből.”
„Még mindig nem értem. Mi köze ehhez a farkasoknak?”
„Az, hogy a beszélgetésből, kiderül, hogy Bella…”
„Mi van az anyámmal?” Egyre zaklatottabbá váltam. Jake-ből pedig szinte minden szót úgy kellett kihúzni.
„Az anyád, megölt egy embert.” Mondta ki nyíltan. Tudtam, hogy igazat mond. Még kicsi voltam, mikor ez történt. Gabriel itt tartózkodása alatt történt meg. Anyám sokáig maga alatt volt. Hiszen nem az Ő hibája volt. Nem válaszoltam. Jake-nek pedig ez feltűnt.
„Mond, hogy nem tudtad!” Jake megemelte az állam majd a szemembe nézett, és megismételte előző mondatát.
„Nessie! Mond, hogy nem tudtál róla.” Fájdalmasan, de válaszoltam neki.
„Nem tehetem.” Még egyszer rá néztem, majd az engem körül vevő farkasokra, és rohanni kezdtem. Egyenesen haza, a családomhoz. Már nem voltam messze, viszont tudtam, hogy a farkasok sem. Az apám kint állt a ház előtt. Mikor meglátott, megörült, de dühös is volt. Már épp szidásra nyílt a szája, de én csak ennyit mondtam.
„Ne most! Baj van.” Apám értetlenül nézett, de nem állt le vitatkozni. Berontottunk a házba.
„Hol van az anyám?” Ordítottam.
„Itt vagyok. Mi a baj?” Ugrott le a lépcsőről.
„A farkasok. Tudják, hogy embert öltél. Az egész falka jön. Pillanatokon belül ideérnek. El kell tűnnöd. Nem veszíthetlek el.” Mire végeztem monológommal, már mindenki körülöttem volt, és csak rám figyelt. Ahogy elnéztem az arcokat, mindenki ugyanolyan zaklatott volt, mint én. Nem volt mit tenni. Most megint választanom kell a családom és a barátaim közt. Azt hiszem, kezdtem megérteni miért tiltottak tőlük annyira.
„A szövetség!” Nyögött fel Carlisle.
„Igen. A szövetség.” Helyeselt keserűen Alice. Mindannyian csak álltunk, mert a hír, annyira lesokkolt, mindannyinkat, hogy szinte mozdulni sem bírtunk.
„Tudtam, hogy egyszer eljön ez a pillanat.” Állapította meg az anyám. De még mielőtt folytathatta volna, az apám mellette termett, és dühösen ennyit mondott.
„Nem engedem, hogy bántsanak.” Szerelmük, még mindig olyan volt, mint rég.
„Vidd el innen Bellát, és Renesmee-t. Mi feltartóztatjuk őket.” Szinte parancsolta meg az apámnak, Emmett.
„Nem. Jake, nem bánthatod. A barátaim.” Nem akartam választani, de nem hagyhattam, hogy bárkinek, bármi baja essék.
„Már késő…” Halálos csend lett, mindenki Jasper-re figyelt.
„Itt vannak.”

Írta: Veréb Nikolett /Niky/

Csajózos dumák, ahogy azt a halhatatlanok csinálják...

2009-08-17T13:12:00.000-07:00

A mi nap keresgéltem ezt-azt a neten, ahogy az egyik barátnőm is. Ő találta ezeket a csajozós dumákat a Twilight Saga lélegzetelállító vámpír ill. farkas srácai előadásában. Nekem nagyon tetszik... remélem sikerül ezzel kicsit feldobnom az oldalt, amíg készül a 13. fejezet... /úgy néz ki visszatértem, és ami még fontosabb, megint ÍROK!! =) /

Jasper Hale :

1.) Hé Édes, akarod látni a harci sebeimet?
2.) Szóval.. hallottad valaha azt a mondást, hogy "minden nagyobb Texasban"?
3.) Pontosan tudom, hogyan érzel. Tudni akarod, hogyan érzek?
4.) A nevem Jasper ...de hívj Dr. Feelgood-nak.
5.) Érzem a szerelmet ma este... akarsz belőle részesedni?
6.) Az ajkaid azt mondják: "Nem!", de az endorfinjaid azt mondják, hogy "Igen!"
7.) Nem az én hibám, hogy szerelmes lettem. A te érzéseid vezettek félre engem.
8.) Nekem valóban halottnak kell lennem, Angyal, mert ennek a mennyországnak kell lennie.
9.) Hogyan érzel? Oh, várj ne mond el... hadd találgassak!
10.) Kicsit feszültnek látszol! Szeretnél egy nyugtatót vagy megütni engem?

Emmett Cullen :

.) Te nem vagy egy ingerlékeny grizzly medve, de én most megeszlek.
2.) Akarsz a majomnőm lenni?
3.) Fájt, amikor leestél a mennyből?Mert ilyen arccal, egy angyalnak kell lenned.
4.) Azt hallottam, hogy a pokol nem olyan rossz, ha veled tart egy angyal... Magammal vihetlek?
5.) (egy szőkének) A bátyám jobban szereti a barnákat, de én tudom, hogy a szőkék viccesebbek...
6.) Ölelkezni akarsz? Én leszek a Teddy mackód.
7.)Értesz a kocsikhoz?Én jobb vagyok, mint egy emelő.
8.) Szeretném látni, hány házat tudunk összetörni.
9.) Akarod látni, hogyan zúzok össze egy sziklát?
10.)Lehet, hogy én Tenessee-ből származok, de te vagy az egyetlen 10-es skálás, akit látok.

Jacob Black :

1.) Tudod mit mondanak, igaz? Egyszer mész Blackhez és sosem mész vissza
2.) 1,3 másodperc alatt bolyhosból meztelen tudok lenni.
3.) Úgy tűnik fázol. Akarsz takaróként használni.
4.) Hé baby, nincs szükséged egy szerelőre, ahhoz a szépen hangolt testhez?
5.) Fedetlennek tűnsz... Úgy értem ... uhh... feddhetetlennek abban szerelésben.
6.) Szóval... hogyan érzel a kutyákkal kapcsolatban?
7.) Akarsz játszani egy játékot? Te leszel Piroska, én meg a nagy rossz farkas.
8.) Én új jelentést adok az "állati attrakcióknak".
9.) Leszel a kiskutyáim anyja?
10.) Akarod látni a rezervátumomat?

Edward Cullen :

1.) Halott vagyok? Mert az hiszem, egy angyallal találkoztam.
2.) A nővérem látja a jövőt. Megengedte, hogy adjak neked egy nyomot: ez Én+Te vagyunk.
3.) Szia.A hangok a fejembe éppen azt mondták, hogy jöjjek és beszéljek veled.
4.) Ittál?Vagy én részegítettelek meg?
5.) Én egy függő vagyok. Leszel a heroinom?
6.) Én játszom az ütőjátékost. És úgy néz ki haza futást ütöttem veled.
7.) Szia, Edward vagyok. Lehetek szuper hős vagy rossz fiú.
8.) Cullen. Edward Cullen.
9.) Megbocsát nekem kisasszony?... Én... uhh... hello? A francba! Megint elájult. Miért nem tudom abbahagyni az emberek elkápráztatását?
10. ) Nekem van egy privát szigetem. Akarod látni?

Forrás: http://nessie_vampire.mindenkilapja.hu/

/Niky/

New Moon videók

2009-07-31T01:51:00.000-07:00

Szijjasztok!!

Egy újabb meglepit hoztam! 2 darab New Moon videó részletet... a minőség nem a legjobb... és a sikításoktól, a beszéd sem vehető ki kellőképpen, de sztem azért megteszi... nekem tetszett!!

/Niky/

Night Light ("Twilight 5. rész") 12. fejezet

2009-07-25T04:21:00.000-07:00

Renesmee / Nessie/

12, A tökéletes ajándék

Az idő múlik. Én pedig, egyre bizonytalanabb vagyok. Anya és apa, mióta Tanya eltűnt, ismét olyan boldogok, mint régen voltak. Bő három hónapja a Cullen család békében éli az életét. Nagypapa, mióta Anya megvédte Őt, Tanyától, mindennapos vendég nálunk. Alice-t eddig is kedvelte, de most még inkább. Alice nagyon sokat foglalkozott vele. Bevezette a vámpír élet apró-cseprő titkaiba, amire nem mellesleg Charlie kérte meg. Szorosabb barátságot kötött Carlisle-vel illetve Esme-vel. Az én imádott nagyszüleimmel. Rosalie és Emmett bepótolták a Franciaországi kiruccanást, amit még Anya miatt halasztottak el. Jasper és Alice, hetente látogatják Gabriel-t. Megbeszélték a Volturi-vel, hogy találkozhassanak egymással. A Volturi pedig, mindenki csodálatára belement az ajánlatba. Jacob még mindig naponta látogat meg minket, engem. Van úgy, hogy haza sem megy. Aminek nagyon szoktam örülni. Már kicsi korom óta, mindig itt volt velem, és ez most sem változott. Most nagy a nyüzsgés a Cullen házban. Mindenki a holnapután tartandó bulira készül. Mivel nagyon gyorsan nőttem fel, nem igazán lehetett számon tartani a szülinapjaim időpontját, illetve az épp aktuális koromat sem. Carlisle – aki megkért, hogy ne papázzam, ahogy Esme és Charlie is, azt kérte tőlem, hogy ne öregítsem meg őket annyira, hogy nagyszüléknek nevezem őket. Próbáltam tartani magam, az ígéretemhez, de néha akaratom ellenére is kicsúszik a számon, egy papi, vagy egy mami szócska. – tehát a napokban megvizsgált, és bejelentette, hogy már nem fogok biológiai értelemben idősödni, nőni. Ami egyben azt is jelenti, hogy elértem a tizenhét éves kort. Éppen ez miatt, készülődik mindenki oly hevesen. A születésnapomat rendezik. Alice nagyon otthon érzi magát, ebben a dologban, így nyugodt szívvel bíztam rá a dolgot. Anyát rég láttam már ilyen boldognak és nyugodtnak. Charlie elrendezte Jessica rokonának halálát illetően a dolgokat. Az ügy lezártnak volt tekintve, állattámadás címszó alatt. Tanya távozása után, rendbe jöttek a dolgok. Apa rendszerint minden hónapban elviszi Anyát valahová. Addig pedig vagy Alice-ékkel vagyok a Cullen házban, vagy Jake vigyáz rám otthon. Nem szerettem, hogy a Cullen-ok, Alice és Emmett kivételével, annyira vigyázni akartak rám, és elmondhatatlanul féltettek. Szinte sehová nem mehettem kíséret nélkül. Nekem pedig sokszor magányra, és szabadságra van szükségem. Ezért is örülök annyira, mikor Jake „vigyáz rám”, mert Ő nem úgy tekint rám, mint egy kislányra, ahogy a többiek. Sokkal szabadabban enged, mint Emse-ék. Ami pedig különösen jó volt, hogy Anyáék szívesen bíztak Jacobra. Biztonságban tudtak, ha vele voltam. Ami még nagyon frusztrált, hogy egyidős voltam Apával, Alice-el, és fél Cullen családdal. Ők ezt még sem akarták belátni. Nem tudtam szabadulni a kalitkából. Néha túl sok volt a törődés és a szeretet, amit kaptam. Sokszor úgy érzem, ha ez így megy tovább meg fogok fulladni. Olyan akartam lenni, mint Alice. Szabad, gyönyörű, önálló, különleges. Azt akartam, hogy engem is úgy kezeljenek, mint Őt. Mint a Cullen család egyenrangú tagját. Nem pedig, mint egy gyereket. Mindennél jobban vágytam erre, még ha úgy is éreztem, hogy soha nem fogom ezt megkapni.
„Nessie!” Kiáltott nekem Alice. Biztos voltam benne, hogy megint a bulival kapcsolatban akar kérdezni tőlem valamit. Odafutottam hozzá, majd kedvesen rá néztem.
„Igen?” Alice nem is habozott tovább. A semmiből előkapott négy különböző fajta és színű asztalterítőt, és azokat, mint valami kereskedő, vagy árus, mutogatta nekem.
„Hmm.” Tanakodtam. Tudtam melyiket fogom választani, de szerettem Alice idegeivel játszadozni. Ő ezt annyira lelki ismertesen és komolyan csinálja, hogy az néha már kissé nevetséges. Bele kezdtem a játékba.
„Ez a rózsaszín rózsás, nagyon tetszik.” Alice szeme felcsillant.
„Akkor ez legyen?” A játék még koránt sem ért véget.
„Az a kék, oldalt apró csipkés, még jobban tetszik.” Próbáltam nem elnevetni magam.
„Jól van, az is szép.” És Alice már fordult is el, hogy tovább álljon. De én nem hagytam.
„Viszont az a sárga selyemterítő még annál is szebb.” Alice dühösen fordult vissza. Én pedig már alig bírtam türtőztetni magam. Viszont, most jön a ráadás. Egyszerre gondoltam az összes választható terítőre, és még megerőltettem a fantáziám, így további öt, hat darab, terítő járt az agyamban. Megkerültem lassan Alice-t, és megérintettem a karját, minek következtében látta gondolataimat, melyeket a plusz terítőkkel megspékeltem. Alice arckifejezése mindent megért. Elnevettem magam.
„Oh, Szóval játszadozunk? Na, várj csak. Renesmee Cullen, ezt még megkeserülöd.” Alice is játékosan fogta fel a dolgot. Megpróbáltam elillanni előle, de mikor Alice látta mire készülök, már utánam is eredt. Elindultam az emeletre vezető lépcső irányába, belekapaszkodtam a lépcső mellett lévő korlátba, átdobtam magam rajta, majd egy ugrással az emeleten is találtam magam. Alice-t ezekkel a mozdulat sorokkal mindig sikerül lehagynom. Berohantam Apa szobájába, onnan pedig egy jól irányított ugrással, a legközelebbi fán landoltam. Rendkívüli sebességgel másztam meg a majdnem harminc méter magas fát. Mikor már úgy gondoltam elég magasan vagyok, megálltam és visszanéztem. Alice ott állt Apám ablakszerű, kiugró erkélyén, és engem nézett. Rá mosolyogtam, Ő pedig oda szólt nekem.
„Néha egyszerűen hihetetlen vagy. Mint egy igazi amazon.” Alice szavai zavarba ejtőek voltak. De örültem nekik. Mert ez részben azt is jelentette, hogy különleges vagyok. És ki nem szeretne különleges lenni, vagy csak egyszerűen nem átlagos.
„Hát, te sem vagy semmi.” Kiáltottam vissza neki, majd elindultam tovább felfelé a fán. Alice épp hátat fordított nekem, és indult volna vissza, mikor eszembe jutott a terítő.
„Alice!” Kiáltottam utána. Ő megfordult, majd kíváncsian nézett rám.
„Igen?”
„Ami a terítőket illeti, a pezsgőszínű tetszik a legjobban.” Alice elmosolyodott.
„Rendben.” Majd megfordult és a következő pillanatban már a nyomát sem láttam. Tovább másztam a fán. Átugrottam az eddig birtokolt fáról, egy másikra. Szabadon ugráltam a magasban, mikor megpillantottam Jacobot, épp a Cullen ház felé tartva. Szívem hirtelen eszeveszetten kezdett kalimpálni. Mindig ezt éreztem, mikor Jake-el voltam, vagy csak megpillantottam. Amilyen gyorsan csak tudtam, lemásztam illetve leugrottam a fáról. Átfutottam a tisztáson, majd felpattantam egy másik fára. Jacob nem vett észre, így onnan figyeltem Őt. Mikor már elég közel volt hozzám, elé ugrottam, és egy széles mosollyal köszöntöttem.
„Szia, Jake.” Boldog voltam, mikor a közelében lehettem. Ahogy elnéztem, Ő is szeretett velem lenni.
„Szia, Nessie. Megint meglógtál otthonról?” Ez így nem volt igaz. Bár, néha szívem szerint ezt tenném. Szeretem a családom, de kell egy kis szabadság.
„Úgy néz ki.” Válaszoltam neki, még mindig vidáman.
„Nincs kedved versenyezni egyet? Majd én vigyázok rád.” Kacsintott rám Jacob. Egy versenyben mindig benne voltam, főleg, ha Jacob az, akit le kell győznöm.
„De van. Viszont először beszéljük meg a játékszabályokat.” Kacérkodtam Jacobbal. Szinte minden héten versenyzem vele, és Ő mindig csal. Ezért van szükség szabályokra. Jake felnevetett, majd megszólalt.
„Nem kellenek szabályok. Nem csalok. Ígérem.” Hittem neki.
„Rendben. Akkor innen az egykori vámpír-farkas határvonalig.”
„Oké. Háromra indulunk.” Jelentette be Jake. Majd szinte azonnal rávágta.
„Három.” Jake már futásnak is eredt. Én közvetlenül a nyomában voltam. Felugrottam a legközelebb eső fára, majd így tovább. Pár perc múlva, ismét földet értem, most már Jacob előtt. Én vezettem, és már nem volt messze a határvonal. Hátra néztem, de Jake nem volt sehol. Tudtam, hogy baja nem lehet, ezért nem is aggódtam. Vagyis, de aggódtam. Az miatt, hogy megint csalni fog. Úgy, ahogy eddig mindig. Rohantam, ahogy csak bírtam, majd körül néztem és Jake már mellettem volt. Szoros volt a küzdelem, de én begyorsítottam így nem tudott lehagyni. Már majdnem beértem a célba. Már csak bő húsz méter volt vissza, mikor meghallottam egy üvöltést. Majd feltűnt mellettem egy hatalmas, ugyanakkor lélegzetelállítóan gyönyörű farkas. Ő volt Jacob. Aki, ígéretét megszegve, ismét csalt. Megelőzött, én pedig jócskán lemaradtam utána. Láttam, ahogy Jacob átszakítja a képzeletbeli célszalagot. Megint legyőzött. Csalódottan értem be másodikként, vagyis legyőzöttként, vesztesként a célba. Jacob ott állt, én pedig közelebb mentem hozzá.
„Azt ígérted nem fogsz csalni.” Vontam kérdőre. Lágyan rám morgott, majd elfeküdt a fűben. Leültem mellé, és elkezdtem simogatni selymes és puha bundáját. Szerettem ilyenkor vele lenni. Mikor farkasként volt mellettem. Ember alakjában is szívesen voltam vele, de ilyenkor minden teljesen más. Olyan Ő ilyenkor nekem, mint egy hatalmas kis kedvenc, aki csak az enyém. Akin nem kell, osztozzak. Kezembe tette hatalmas mancsait, és gyönyörű óriásira nyitott szemeivel mélyen az enyémekbe nézett. Boldog voltam. Mellette biztonságban éreztem magam. Ilyenkor úgy éreztem, nincs más a világon rajtunk kívül. Hogy jöhet bármi, akkor sem leszek boldogtalanabb, ha Jake mellettem van. Egyetlen egy dolog volt, amit nem szerettem, mikor Jacobbal voltam. Nem tudtam irányítani a képességem. Így gyakorlatilag bármit megmutathattam neki, akaratom ellenére, még azt is, amit nem feltétlenül kellene tudnia, látnia. Pontosan így volt ez most is. Az érzelmeim irányítottak, nem pedig az ösztöneim. Hirtelen az összes Jakkel töltött pillanat egyszerre tört elő bennem. Jacob hatalmas mancsa a kezemben volt, így Ő minden emlékemet tisztán látta, esetenként át is élte. Szégyelltem magam a történtek miatt. Nem tudom mi ütött belém. Jacob viszont, ahogy elnéztem élvezte a dolgot, és egy cseppet sem volt zavarban tőle. Lágyan rám morgott. Majd közelebb kúszott hozzám, hatalmas testével. Mancsai szorosan ölelték át derekam. Hatalmas szemei pedig a tekintetem keresték. Most szerettem volna, ha emberként ül mellettem, tudni akartam mire gondol. Beszélni akartam vele. Így is jó volt vele lenni. Biztonságban éreztem magam, és még mindig hihetetlen érzés volt, egy hatalmas és gyönyörű farkas társaságát élvezni. Átölelni, simogatni, dédelgetni. Ilyenkor egy kicsit mindig különlegesebbnek és szerencsésebbnek éreztem magam, mindenki másnál. Azoknál, akik soha nem fogják megtapasztalni milyen érzés Jakkel lenni. Hogy milyen mikor semmivel nem törődve száguldasz az erdőn, és meg sem kottyan megmásznod egy akár harminc méteres fát. Szerettem az lenni, aki vagyok. Azzal lenni, akivel vagyok. Sokszor gondolkodtam milyen lenne átlag halandóként élni. Úgy, ahogy én soha nem fogok. Amit én soha nem fogok megtudni. Viszont annál sokkal jobb dolgokat igen. Ezért nem vágyom az emberi életre.
Rá néztem Jake-re. Megérintettem, és megmutattam neki, mit szeretnék. Az általam közvetített képekben Jacob ember volt. Tudta mit akarok. Felpattant, és elrohant. Tisztában voltam vele, hogy nem ment messzire. Én is felálltam, és Jacob jellegzetes illatát követve elindultam utána. Meg találtam. Egy bokor mögött rejtőzködött.
„Jake? Mi baj?” Kérdezgettem Őt, válaszok után kutatva. Jacob láthatóan zavarban volt. Rám nézett, majd kínosan megszólalt.
„A ruháim. Elfeledkeztem róluk, mikor átalakultam.” Nevetni támadt kedvem, de láttam mennyire kínos neki a helyzet, így visszatartottam. Keresnem kellett valami megoldást. Körbe néztem, de nem találtam semmit, ami most segíthetne. Magamra néztem. Egy térdig érő, halványkék szoknya volt rajtam. Jobb kezemmel megfogtam az alját, és letéptem annak felét. A szoknyám nagyon rövid lett, de ez most nem foglalkoztatott. A kezemben pedig ott volt, egy viszonylag nagy ruhadarab. Odanyújtottam Jake-nek.
„Tessék. Talán ez segít.” Jacob elfogadta, majd rám mosolygott.
„Köszönöm.” Magára tekerte, majd kiugrott a bokorból. Amint megláttam a szoknyám darabjaiban, nem bírtam tovább nevetés nélkül. Hangosan felkacagtam. Jake felhúzta egyik szemöldökét, majd tett egy lépést felém. Alaposan szemügyre vett.
„Szóval kinevetsz? Talán nem áll jól? „ Tovább nevetettem Jake kajla kérdésin. De Ő nem hagyta abba. Még egy lépéssel közelebb jött hozzám.
„Huh, hát neked viszont nagyon is jól áll a szoknyád…” Várt egy kicsit majd folytatta.
„… maradéka.” Jake tekintete az enyémet kereste. Magamra néztem, majd ismét rá.
„Köszönöm.” Kacérkodtam én is. Nem bírtam levenni a tekintetem Jake-ről. Lélegzetelállítóan tökéletes volt. Közelebb mentem hozzá. Ő pedig hozzám. Megérintettem kőkemény hasizmait, majd megláttam rajta a szoknyám egy darabját, és ismét előtört belőlem a nevetés. Most már Jacob is velem együtt nevetett. Jake zavarba ejtően nézett engem. De tudtam, hogy én legalább ennyire bámulom Őt. Így egyikünk számára sem volt kínos a dolog. A nevetésünk halkan elcsendesedett. Még közelebb mentünk egymáshoz. A szívem eszeveszett tempóban kalimpált, lélegzetem lelassult, és boldog voltam. Kezeim még mindig Jake mellkasát támasztották. Jacob kezei elindultak az arcom felé. Gyengéden végig simította arcom, majd megfogta kezeimet, melyek még mindig izmait érintették. Egy pillanatra sem vettem le a szemem Jacobról. Elfelejtettem levegőt venni, és ez Jake-nek is feltűnt.
„Nessie?” Szólított meg lágyan. Nehéz volt megszólalnom a közelében, de ennyi azért kijött belőlem:
„Igen?”
„Azt hiszem. Én…” Kezdett bele Jake, majd mégis félbe szakította mondandóját.
„Igen?” Jelen esetben nem tudtam mást mondani. Úgy láttam Jake erősen gondolkozik valamin. Vett egy mély levegőt, megrázta fejét, mintha ki akart volna űzni onnan valamit. Majd megszólalt.
„Néha azért levegőt is kellene venned.” Kínosan rám mosolygott, végig húzta bársonyos tenyerét arcomon, amitől teljesen megborzongtam. Nem azért mert féltem tőle, hanem mert érintése, ilyen hatással volt rám. Ebben teljesen anyámra hasonlítok. Alice sokat mesélt nekem anya és apa kapcsolatáról. Hogy mi volt, akkor mikor én még nem voltam. Hogy mennyit harcoltak a szerelmükért. Mindent tudtam a kettejük kapcsolatáról, és nagyon nagyra tartottam és irigyeltem Őket, emiatt.
„Nessie!” Szakította félbe Jake merengésemet. Rá néztem majd folytatta.
„Mennünk kéne. Holnap után lesz a bulid, és még ajándékot sem vettem.” Lesütötte a szemét, és folytatta.
„És nem ártana át öltöznöm sem.” Jacobbal ismét nevetésben törtünk ki, mikor a maradék szoknyámra néztünk, mely Jake köré volt tekerve.
„Rendben.” Értettem egyet Jake felvetésével. Még egyszer utoljára rá néztem, majd elkezdtem rohanni. Vissza a családomhoz. Vissza a kalitkába. Jacob közvetlenül mellettem futott. A hatalmas gyorsaság miatt, meglibbent Jake szoknyája, és úgy elvitte a szél, mintha nem is lett volna. Zavarban voltam, ugyanakkor ismét rám tört a nevetés.
„Jake.” Ő kacéran nézett rám. Biztos voltam benne, hogy észre sem vette, hogy meztelenül fut mellettem.
„Talán versenyezni akarsz?” Vetette fel Jacob.
„Nem.” Feleltem neki röviden.
„Hát persze. Félsz, hogy megint én nyerek.” Nevetett fel a mellettem futó, pucér farkasember.
„Jake. A szoknyám.” Értetlenül nézett rám.
„Nagyon jól áll ez a – felhúzta egyik szemöldökét, majd kihívóan vett szemügyre – rövid fazon.” Örültem, hogy ezt mondta. Viszont, most nem ez volt a fontos.
„Nem Jacob. A szoknyád.” Próbáltam futás közben elmagyarázni neki a helyzetet.
„Hmm?” De hiába. Még mindig nem értette.
„Az istenit. Jacob. Pucér vagy.” Ijedten nézett magára, majd elvörösödve nézett rám.
„Upsz.” Ennyit mondott, majd egy pillanat alatt átalakult. Most már nem zavartatta magát, ahogy én sem. Farkasként szelte át mellettem az erdőt. Jake begyorsított. Azt hittem megint versenyezni akar, legyőzni engem. De nem. Most nem így volt. Előre szaladt, majd egy szál gyönyörű virággal a szájában tért vissza hozzám. Megálltunk. Át vettem tőle a virágot, és teljesen meghatódtam. Borzasztóan örültem neki.
„Köszönöm.” Jake válaszként gyengéden morgott egyet. Négykézláb ereszkedett, majd a hátát kínálgatta. Először nem értettem, mit akar. De végül rájöttem.
„Azt akarod, hogy üljek rá a hátadra?” Kérdeztem szelíden. Jacob bólintott egyet hatalmas fejével. Egy darabig még tétováztam, majd felpattantam a hátára. Előre dőltem, átöleltem a nyakát, és a fülébe súgtam.
„Azt hiszem… Én… „Nem folytattam. Jake még várt egy picit, majd mikor rá jött, hogy nincs mire, morgott egy hatalmasat és futásnak eredt. Jake hátán ülve ismét át futott rajtam az a biztonságot adó érzés. Ahogy a gondolat is, mely megerősítette bennem, hogy nincs nálam szerencsésebb lány illetve lény a világon. Mivel nagyon gyors tempóban szeltük át az erdőt, már közel voltunk az otthonomhoz, a családomhoz. Alice már messziről kiszúrt minket, és boldogan integetett nekünk a távolból. Pillanatokon belül, már az apámat is látni véltem, közvetlenül Alice mellett. A tekintetét elnézve, valamiért dühös volt. És volt egy olyan érzésem, hogy miattam. Szóltam Jake-nek, és lemásztam a hátáról. Odarohantam Alice-ékhez, és kedvesen üdvözöltem őket.
„Hol voltál?” Faggatott az apám. Értetlenül néztem rá, majd válaszoltam.
„Az erdőben, Jacobbal.” Az apám vetett egy kissé haragos pillantást Jake-re, majd bement a házba. Alice-re néztem.
„Van számodra egy meglepetésem.” Nem tudtam mi lehet az, így Alice-re bíztam magam. Alice befogta a szemem, majd bevezetett a házba.
„Várj! Hol van Jake?” Alice elmosolyodott.
„Ő is, mindjárt jön” Oké, mondtam magamba. Majd ismét Alice irányított. Be értünk a házba. Túl csendes volt minden. Alice elengedte a szemem. Kinyitottam, majd mindenki egyszerre:
„Boldog Születésnapot!”
„Mi? Miért? Úgy volt, hogy csak pénteken tartsuk a bulit.” Nem értettem, miért most ünneplünk.
„Alice végzett mindennel, és úgy gondoltuk, minek várjunk vele.” Magyarázta nekem Rose.
„Értem. Elmehetnék gyorsan átöltözni?” Tettem fel a kérdést rettentő zavarban. Emmett felnevetett, majd apámmal egyszerre helyeseltek. El is indultam fel az emeletre. Alice utánam kiáltott.
„Az ágyamon van a meglepetésem, azt vedd fel.” Nem is Alice lett volna, ha nem kapok tőle valami ruhát a szülinapomra. Egy ugrással az emeleten termettem. Besétáltam Alice szobájába, és félve néztem meg a nekem szánt ruhadarabot. Pont kibontottam volna, az átlátszó csomagolásból, mikor valami kopogást hallottam az ablak irányából. Kinéztem. Jake volt az. Kinyitottam az ablakot, Ő pedig egy hatalmas ugrással, mert mellettem is termett.
„Hát te?”
„Azért jöttem, hogy átadjam az ajándékomat.” Jake egy apró dobozt szorongatott hatalmas tenyerében. Felém nyújtotta, én pedig félve elvettem.
„Remélem tetszeni fog.” Bizakodott Jacob.
„Biztosan.” Nyugtattam meg. Óvatosan levettem a doboz bársonyos, vörös fedelét és bele néztem. Nagyon meglepődtem.
„Jake. Én. Ezt nem fogadhatom el.” Kivette a dobozkából, a benne lévő gyönyörű gyűrűt. Ez a felirat volt bele vésve: Nessie & Jake
Jacob megfogta a kezem, majd óvatosan felhúzta az ujjamra. Felnéztem rá, és elmerültem fekete szemeiben.
„Köszönöm. Ez gyönyörű.” Nem bírtam vissza fogni az érzelmeimet, érzelmeimet. Szemeim elhalványultak, a benne felgyülemlő könnycseppektől, majd egy pislantás után, hatalmas kőként gördült le egyetlen csepp az arcomon. Jacob, gyengéden törölte le onnan.
„Mondanom kell még valamit.” Szólalt meg Jake.
„Mond csak.” Jacob közelebb jött hozzám. Kezeimet a kezébe vette, és mélyen a szemembe nézett. Majd elkezdte.
„Nessie! Már pici korod óta, fontos vagy nekem. Most pedig, úgy érzem még jobban. Még többet jelentesz nekem. Én. Azt hiszem…” Lesütötte a szemét, majd erőt vett magán és folytatta.
„Szeretlek.” Nem hittem a fülemnek. Talán még soha nem voltam ennyire boldog, mint most. Szemembe ismét könnyek szöktek. Megint csak a boldogságtól. Mondanom kellett valamit.
„El sem hiszed, mennyire örülök, hogy ezt mondod.” Jacob arcán láttam egy apró mosolyt.
„Jake. Azt hiszem…” Nem bírtam folytatni, de meg kellett tennem, és meg akartam tenni.
„Én is szeretlek.” Jake mosolya most már egyértelmű volt. Boldogok voltunk. Közelebb léptem hozzá. Jacob óvatosan bele túrt a hajamba, megemelte állam, majd gyengéden megcsókolt. Úgy éreztem, mintha életre keltem volna. Most voltam, igazán az, aki lenni akartam. Jake mellett, végre meg találtam a boldogságot. Szerettem. Olyan volt Ő nekem, mint a kihalt sivatagban, egy apró virág, mely épp nyílni készül. Mint a leghidegebb tengerben, egy leheletnyi forróság. Mint a kalitkám zárjának kulcsa. Rá néztem, és ennyit mondtam.
„Ennél tökéletesebb ajándékot el sem tudnák képzelni.” Majd Jacob ajkai ismét az enyémeket nedvesítették.

Írta: Veréb Nikolett /Niky/

Pár említésre méltó dolog...

2009-07-20T03:18:00.000-07:00

Szijjasztok!!

Először is -Chat-en láttam, h elég sokatoknak belassítja az oldal a gépét- ne haragudjatok, majd megpróbálok kitalálni vmit,h ezt kiküszöböljem.

Másodszor eddg csak pár darab borítót kaptam meg, és a kitűzött határidő MA lejár.. Tudom, h nyár van és h, mindenki nyaral stb.. éppen ezért, meghosszabbítom a határidőt még egy hónappal.
Remélem, tudtam segíteni. Viszont arra kérek, minden jelentkezőt, h ha meggondolná magát, és még sem szeretne részt venni a versenyben, nem szeretné megtervezni a borítót, az küldjön nekem tájékoztató illetve felhívó jelleggel egy E-mailt, h Ő még sem szeretne benne lenni a játékban. Ez fontos lenne, mert akk arra a borítóra nem várok...

Harmadszor már eléggé benne vagyok/vagyunk a Night Light-ban. Rendszeresen kapom a visszajelzéseket, aminek nagyon örülök, mert én ezekből tudom, h tetszik-e, avagy sem. Nos most arra gondoltam, h akinek van kedve és megosztaná velem, az írja meg a kedvenc fejezet címét, esetleg idézetet, ami elnyerte tetszését... persze a Night Light-ból.. ez nekem nagyon fontos lenne... szal kérek minden hű olvasót, h szánjon rám, illetve művemre egy kis időt, és írja meg nekem a fent említetteket... történhet ez E-mailben, vagy itt a blogon, egy kommentár formájában!

És végül amint látjátok megint új lett a dizi. Szomorúan látom a szavazatokból ítélve, h sokatoknak nem nyerte el tetszését.
Nos, a blogon még mindíg megtalálható az "ÖTLETEK" bejegyzés. Szívesen venném, ha kommentárba leírnátok nekem, h mitől lenne jobb a blog, mi hiányzik róla stb... ha esetleg azt a bejegyzést nem találjátok meg, ehhez is leírhatjátok!!

Várom a kommentárokat, esetleg E-mail-eket, és mindenek előtt a könyvborítókat!!

/Niky/

Előrejelzés

2009-07-18T09:00:00.000-07:00

Kedves Olvasóim!!

Már elkezdtem írni a 12. fejezetet és elég szépen haladok vele. Valószínűleg a jövő héten már fent lesz. Viszont ez a fejezet más lesz, mint az eddigiek... Rem azért tetszeni fog...

Jah és még vmi, amint látjátok új a dizi, és még nem tettem fel rá mindent amit akartam, szal még alakulóban van.

Azért nézelődjetek, olvasgassatok, meg amit eddig is csináltatok.. a folytatás pedig nem sokára érkezik!!

/Niky/

Night Light ("Twilight 5. rész") 11. fejezet

2009-07-12T07:17:00.000-07:00

11, Düh és szeretet

Tanyával való beszélgetésem után, mely rendkívül feldühített, elindultam vissza a Cullen-ekhez. Már láttam a ház előtt elterülő tisztást és Edward autóját, mikor hirtelen belém hasított egy érzés. Mi van akkor, ha Tanya komolyan gondolta, amit mondott? Hogy megöli az apám és, hogy elárul a farkasoknak? Tennem kell valamit. Habozás nélkül visszafordultam és amilyen gyorsan csak tudtam, rohanni kezdtem Forksba, az apámhoz. Hamar odaértem. A kocsija még mindig a ház előtt állt, így bíztam benne, hogy Ő is otthon lesz. Hogy nem késtem el. Nem finomkodtam úgy, mint az előbb. Hangtalanul berohantam. Charlie még most is a kanapén ült, és tévét nézett, ahogy akkor mikor elmentem. Megnyugodtam épségét látva, de továbbra is rendkívül dühös voltam. Nem tudtam elhinni, hogy Tanya visszatért, és megint keresztbe tett nekem. Fogalmam sem volt róla, hogy mi abban a jó neki, hogy megkeseríti az életem. Charlie nem vett észre. El kellett döntenem, hogy hogyan tovább. Szoljak-e Charlie-nak, hogy veszélyben van? Miattam. Elmeséljem-e Edward-nak, hogy Tanya megfenyegetett, és, hogy mi a tét? Megkérjem-e Carlisle-t, hogy fogadja vissza Tanyát, vagy mondjam el neki az igazat. Hogy Tanya nem az, akinek látszik, akinek gondolja. Nagyon nagy volt a nyomás és a tét. Így nem tudtam dönteni. Edwardot mindenképp be kell, avassam. Új lapokkal kezdtünk mindent, ezért nem titkolhatok el előle, egy ilyen fontos, és rendkívüli következményekkel járó információt. Úgy döntöttem ez egyszer megpróbálom úgy elsimítani a dolgokat, hogy nem járok majd külön utakon. Azt akarom, hogy a családom teljes mértékben megbízzon bennem. Ehhez pedig muszáj tudniuk a dologról, Tanyáról, a következményekről és minden egyes lépésemről. Tartoztam annyival Charlie-nak, hogy Ő legyen az első, akivel tudatom a történteket. Elvégre az egyik tét, mégis csak az Ő élete. Joga van tudni. Mivel apám, még most sem vett észre, lépnem kellett. Felszaladtam az emeletre és körül néztem. Mivel nem láttam a környéken egy árva teremtést sem, habozás nélkül lerohantam Charlie-hoz.
„Apa.” Szólaltam meg. Ritkán szólítom így, de nem akartam megijeszteni, így ez volt az egyetlen dolog, amit mondhattam. Amiből egyértelművé válik, hogy nem kell félnie, hogy csak én vagyok az.
„Bella?” Hangja bizonytalan volt. Bizonyára nem értette, hogy miért vagyok megint itt, mikor alig húsz perce mentem el.
„Beszélnem kell veled valami nagyon fontos dologról.” Kezdtem bele óvatosan. Nem akartam megijeszteni, de azt sem akartam, hogy félre értsen. Charlie érezte, hogy tényleg fontos dologról van szó. Így komolyra vette a figurát.
„Hallgatlak.” Nem is vártam tovább. Egyből belekezdtem.
„Hatalmas veszélyben vagy. El sem hinnéd mekkorában.” Nem az volt a tervem, hogy megrémisztsem Charlie-t, de tudtam, hogy nem hinné el nekem, és hogy be akarná bizonyítani, hogy meg tudja magát védeni. Még ha az életébe is kerül. Éppen ez volt az, amit semmi szín alatt nem engedhettem. Meg kellett védenem, erre pedig csak egyetlen megoldást találtam.
„Mi történt?” Charlie hangja remegett. Egyértelmű volt, hogy félt. Alig tudtam elhinni. De minden kétséget kizáróan, így volt. Az apám félt.
„A közelben van egy veszélyes vámpír, aki gyűlöl engem. Aki el akarja venni tőlem a családom, és Edwardot. A te életed egy komoly ütőkártya számára. Nem hagyom, hogy bántson. Velem kell jönnöd.” Charlie személyiségéhez hozzátartozott, hogy rettentő makacs volt, de most úgy láttam, nem fog ellenkezni. Ez, az a helyzet volt, ahol én vagyok az Úr. Az apám már eddig is jobb szeretett volna kimaradni ebből a hihetetlen, rejtélyes és természetfeletti világból. Most már akár hogy is próbálkozik, nem tud. Nincs vissza út. Éppen ezért nem hányhatott fittyet a dologra. Tudta, hogy túl sok mindent tud, és tett, ahhoz, hogy ebből egy szó nélkül kiszálljon.
„Ez mégis mit jelent?” Nem értettem mire vonatkozik Charlie kérdése, így értetlenül néztem rá. Észrevette, hogy nem értem mit szeretne tudni illetve tudatni velem, így megismételte még egyszer sokkal konkrétabban a kérdést.
„Gyűlöl téged? Mi oka van rá? Miért akarja elvenni tőled Edwardot és a többieket?” Charlie egyre zaklatottabbá vált. Ami nagyon meglepett, hogy nem maga miatt aggódott. Nem a saját életét féltette, hanem az enyémet. Tudom, hogy az apám, és hogy szeret, és meg akar védeni. Nem szabadott volna meglepődnöm a reakcióján, de mégis megtettem. Mikor ember voltam, megértettem Charlie aggodalmát, és ami azt illeti elég sokszor okot is adtam rá. De, most, hogy már nem vagyok ember, hogy gyakorlatilag már nem is tartozom az élők közé. Vámpír lettem. A világ legveszedelmesebb ragadozója. Szinte elpusztíthatatlan. Az apám pedig úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna az elmúlt pár évben. Mintha még mindig az Ő pici halandó lánya lennék, ezért próbál óvni. Engem. Engem, aki a világon a legnagyobb fájdalmat okozta neki. Aki a legnagyobb bonyodalmakba rángatja bele, még ha akaratlanul is, de megteszi. Aki a legnagyobb veszélynek tette ki, ami a világon csak létezik és elképzelhető. Engem. Itt az ideje, hogy felébresszem az apámat. Hogy megmondjam neki, hogy egy álomvilágban él. Ami sokkal szebb és jobb, mint a való élet, de mégis hamis ábrándokat és valótlan dolgokat kerget. Ezúttal nem hagyhatom Charliet aludni. Fel kell, ébresszem. Egy kegyetlen világba kell, vigyem. Nem akarom ezt, de ezt kell tennem, hogy végre fel fogja, hogy itt nem én vagyok az áldozat, hanem Ő. Hogy nem az vagyok már régóta, akinek Ő gondol. Már nem az vagyok, aki régen voltam. A szőke hercegre váró, üvegcipős királylányból, egy veszedelmes, gyilkos, egy kegyetlen teremtés lettem. Én akartam így. És, ha újra kezdhetném, ezerszer megtenném. De most már az apámnak is tudnia kell ezt. Hiába akarja elkerülni az új életemmel járó dolgok tisztázását, itt az ideje, hogy ne engedjem meg neki. A saját érdekében meg kell, hallgasson.
„A vámpír neve: Tanya. Évszázadok óta a Cullen család, és Carlisle nagyon jó barátja. Tanya már a kezdetektől fogva kivetette a hálóját Edwardra. Most, hogy Edward velem van, nem bírja elviselni a féltékenységet. Mindenáron meg akarja szerezni, és el akarja venni tőlem. Erre pedig, minden lehetséges módot felhasznál.” Láttam az apámon, hogy valamin, nagyon elgondolkozott. Éppen ezért nem zavartam meg a koncentrációjában. Megvártam, amíg közli velem, mondandóját.
„Az egyik lehetséges mód pedig az, hogy végez velem. Igaz?” Charlie kérdése, nagyon a szívembe hasított. Ez volt az igazság. Számtalanszor megismételtem magamban a tényt, hogy Tanya mire készül. Tudtam, hogy így van. De így kimondva még szörnyűségesebbnek tűnt a dolog. Mérhetetlen harag gyűlt fel bennem. Próbáltam türtőztetni magam, Charlie miatt. Nem akartam úgy járni, mint Gabriel felbukkanásakor, vagy mikor eluralkodott rajtam a vérszomj, és megöltem Tedet. Mióta tudom, hogy ki volt az áldozatom, jobban fáj a dolog. Viszont jár neki és Jessicának annyi, hogy ne csak egy emberként emlegessem, akit én öltem meg. Akár csak magamban, akár másnak beszélek róla, vagy gondolok rá.
„Igen. De nem fogom hagyni. Éppen ezért kell velem jönnöd.” Charlie tisztában volt a dolgokkal, így nem hazudhattam neki. És ami azt illeti nem is akartam.
„Mégis hová?” Charlie egyre feszültebb lett.
„A Cullen házba.” Charlie nem vitatkozott. Nem is engedtem volna neki. Most és ebben a helyzetben, nem. Kézen fogtam, és elindultam vele a kijárathoz.
„Mehetünk? Készen állsz?” Kérdeztem apámat kicsit kacérkodva.
„Mire?” Értetlenkedett az apám. Rá néztem, majd kacsintottam egyet. Elkaptam a kezét, és szinte úgy dobtam fel a hátamra.
„Erre…” Majd eszement futásba kezdtem. Óvatosabb voltam most, mint máskor, mikor egyedül rohanok. Nem akartam kárt tenni az apámban, így fokozott figyelmet fordítottam, minden apró faágnak, a semmiből előugró őzeknek, vagy apró állatoknak. Tudtam, hogy egyetlen rosszul intézett mozdulatom, apám halálába kerülhet. Néha-néha hátra néztem, és figyeltem Charlie tekintetét. Nagyon meglepettnek tűnt. Talán még félt is, de ahogy elnéztem az arckifejezését, tetszett neki a dolog, a száguldás, a természetfeletti világba való tartozás. Már láttam a Cullen háztól pár kiló méterre csörgedező patakocskát, és a hatalmas fákkal borított tisztást. Ahogy közeledtem, már Edward autója is szemet szúrt. Valami még sem volt rendben. Minden túl csendes és békés volt. Hirtelen megcsapta az orromat egy szag, vagy inkább illat. Egy vámpíré volt, biztos voltam benne. Sajnos azt is tudom, melyiké. Tanya a közelben van. Közelebb húztam magamhoz az apámat, és erősebben szorítottam.
„Kapaszkodj!” Szinte már úgy kiáltottam rá. Charlie tette, amit mondtam, erősebben kapaszkodott, mint eddig. Én a biztonság kedvéért, még egyszer rá fogtam, körbe néztem, majd felugrottam a hozzám legközelebb lévő fára. A fa nem volt túl magas, így tovább kellett mennem. Egyik fáról, a másikra szökkentem, közben pedig kémleltem a tájat és figyeltem az apámra. Mikor megtaláltam a legelőnyösebb fát a környéken, azonnal megközelítettem. Ahogy már a fán voltam, elkezdtem fel-fele mászni, közben pedig, rendkívüli figyelmet biztosítottam az apámnak. Felértem a fa tetejére. Óvatosan levettem az apámat a hátamról, de el nem engedtem. Nagyon meg volt lepve.
„Ez… ez… ez…” Alig bírt megszólalni.
„Tudom.” Gyengéden rá mosolyogtam. Próbáltam takarni szemfogaimat, mert a mosolyom szándéka a megnyugtatás volt, nem pedig a megijesztés. Keleti irányból elkezdtem nézni a tájat. Fentről haladtam a föld felszíne felé. Már másodszorra, vagy harmadszorra néztem körül, mikor a Cullen háztól alig ötven méterre, megpillantottam a keresett személyt. Tanyát.
„Most, meg ne szólalj!” El akartam rejtőzni Tanya elől. Egyedül még ment volt, de itt volt Charlie. Figyelmeztettem, a veszélyre, és hogy legyen csendbe, még ha tudtam is, hogy ezzel gyakorlatilag semmire sem mentem. Tanya több kiló méter távolságból is kiszúrná Charlie vérének, hívogató illatát. Most, pedig alig egy kiló méter távolság volt köztünk. Egyszerre próbáltam figyelni Tanyára, és Charlie-ra is. De a kettő együtt, nem ment tökéletesen. Tanyát néztem, és vártam a reakcióját, de nem kaptam meg. Egy pillanatra félre néztem, az apámra. Ő jól volt. A helyzethez képest jól. Azonban, mire visszanéztem Tanyát keresve, Ő már nem volt ott. Biztos voltam benne, hogy észrevette az apám illatát, és, hogy nem tudunk tovább rejtőzködni előle. Így az apámhoz fordultam.
„Le kell mennünk. Te pedig, ugyanúgy, mint az előbb, amilyen erősen csak tudsz, kapaszkodsz. Ha pedig bármi mozgást észlelsz, vagy akármi furcsát látsz, azonnal szólsz. Rendben?” Foglaltam össze az apámnak, mi fog történni, és mire kell, figyeljen. Charlie nem szólt egy szót sem, bizonyára az előző „Most, meg ne szólalj!” Kijelentésem miatt. Bólintott. Ismét felkaptam a hátamra, Ő, pedig ahogy az imént ígérte, erősen belém kapaszkodott. Elrugaszkodtam, és leugrottam a legalább harminc méter magas fáról. Egyik kezemmel erősen szorítottam magamhoz Charlie-t. Másik kezemmel pedig, tompítottam a földet érésem, lökését. Természetesen Charlie miatt. Felálltam. Majd, minden erőmet, ösztönömet és akaratomat bevetve rohantam a Cullen ház felé. Szeme sarkából láttam apró mozgásokat, de próbáltam nem arra koncentrálni. Egy váratlan pillanatban valaki kiugrott elém. Valaki, akit nagyon jól ismertem, és akire már számítottam. Megálltam. Ismét szemtől, szembe kerültem Tanyával. Egyik kezemet még mindig az apámon tartottam.
„Nocsak, nocsak.” Incselkedett Tanya. Majd közelebb lépett hozzánk. Ahogy Ő közelített én úgy hátráltam. Nem azért mert féltem tőle. Inkább magamtól féltem, hogy megint eluralkodik rajtam a vérszomj és a düh, és olyat teszek, melyet később megbánok. Tanya kacagni kezdett, majd kacéran felhúzta jobb szemöldökét.
„Csak, nem apucit rejtegeted?” Tanya nagyon élvezte a helyzetet, én már kevésbé.
„Mondtam, hogy beszélek Carlisle-vel.” Próbáltam menteni a helyzetet. Nem hazudtam, tényleg beszélni fogok Carlisle-vel, csak éppen nem arról, melyről Tanya szeretne.
„Azt ajánlom is.” Tanya nagyon magabiztos volt. Én pedig roppant ideges és dühös. Tanya behunyta a szemét, és vett egy mély levegőt. Szemi ki pattantak, és azok lángoltak a vérszomjtól.
„Hmm. Fincsi.” Közelebb lépett, én pedig rögtön védekező állást vettem fel. Lassan elkezdtem kitolni a pajzsot az elmémből, hogy megvédjem vele az apámat. Tanya nem tudta mit csinálok, próbáltam erős lenni, és nem kimutatni fájdalmam. Több mint egy éve próbálom már, de még most is iszonyatos fájdalmakkal jár. Éreztem, ahogy a pajzs, buborékot képezve magam és már Charlie körül is, még mindig fokozatosan tágul. Erőt vettem magamon, és megállítottam a pajzs tovább tágulását. Sikerült. Az apám és én, már a pajzson belül voltunk, így Tanya már nem árthat neki. Én viszont igen. Vissza kellett fognom magam. Elmondhatatlanul dühös voltam, és mivel nem akartam, hogy ezt Tanya lássa rajtam, az érzelmeimet és a gondolataimat a fejemben kellett tartanom. Nem mondhattam ki. Odahajoltam Charlie-hoz és a fülébe suttogtam.
„Ne félj! Biztonságban vagy.” Úgy láttam az apám, hitt nekem, még ha a helyzet mást is mutatott. Még erősebben fogtam a karját, és elkezdtem húzni magammal a ház felé.
„Hova? Hova?” Tanya ismételten utunkat állta, de én már nem tartottam tőle. Nem foglalkoztam vele. Igaz nagyon mérges voltam, és legszívesebben, most helyben megöltem volna, de ki kellett tartanom. Az apám, a családom, a lányom és magam miatt is. Azt vettem észre, hogy ahogy próbálom elfojtani a dühöm, a pajzsom már kitér az irányításom alól. Egyre nagyobb teret hódított meg a fejemből kiáramló hatalmas védőréteget képező buborék. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy Tanya semmiképp ne essen bele a már védett területünkbe. Tanyától egyre távolodtam, a házhoz pedig fokozatosan közeledtem. Tanya észrevette, hogy megpróbálom kicselezni, ott hagyni. Ezért a nyomomban volt. Követett. Gyorsítottam a tempómon, és az eddigi gyors sétámból, lassú futás lett. Ahogy én egyre rohamosabb tempóban próbáltam megközelíteni a Cullen házat, Tanya szinte ugyanolyan iramban követett. Hirtelen eszembe jutott, egy nagy ötlet. Megálltam és szembe fordultam Tanyával. A ház már elég közel volt hozzám. Megpróbáltam a pajzsomat hátrafelé bővíteni. A célom a Cullen ház pajzsom alá vétele volt. Edward autója a villa előtt parkolt, így biztos voltam benne, hogy Ő is a házban van. Erősen erőlködtem, mely már Tanyának is szemet szúrt. A védőburok közeledett a ház felé. Tanya pedig hozzám. Tettem egy lépést hátra, így az ovális alakú buborék épp elérte a ház üveg falait. Erőt vettem magamon, lehunytam a szemem, és egyetlen erőlökésbe fordítottam minden energiám. A kísérletem sikeres volt. Egy pillanat alatt védőburkot bocsájtottam a házra, illetve a benne lévőkre.
„Mégis mit csinálsz?” Tanya zaklatott volt. Azt hittem már rájött a tervemre. Ezek szerint még sem. Tökéletes. Akkor még van időm.
„Meg foglak ölni.” Próbáltam feldühíteni illetve félrevezetni Tanyát. Úgy láttam rajta sikerült.
„Azt kétlem.” Tanya nagyon magabiztos volt. Pedig ha tudná, mire készülök… Egy darabig csendben maradtam, és minden érzésemet, gondolatomat, megpróbáltam Edwardnak sugározni. Talán ez még nehezebb volt, mint a pajzsom kiterjesztése. Mivel nem tudhattam, mikor érem el a célom. Hogy Edward látja-e a gondolataimat. Tudja-e mit érzek, mire gondolok. Szinte már ordítottam a gondolataimon keresztül. Tanya ismét közelebb jött hozzám. Amit most nem is bántam. Sőt. Ismét támadt egy ragyogó ötletem. Most, hogy a burok feltárta a gondolataimat, és Edward láthatja őket, mivel Ő is a pajzson belül van, ezzel nincs gond. Viszont, mivel Tanya a pajzs túloldalán volt, az Ő gondolatai blokkoltak voltak Edward előtt. Ezért közelebb mentem Tanyához, és még próbáltam nyújtani a pajzsom hatóterén. Sikerült. Most már Tanya is a burkon belül volt. Így viszont már nem voltam védett, ahogy az apám sem. Erre nagyon kellett figyelnem. Tettem még egy próbálkozást, a gondolataim átvitelére. Összegyűjtöttem a maradék erőmet és erősen koncentráltam. A koncentrálás, annyira kimerített, hogy nem bírtam tovább tartani a pajzsot. Egyetlen pillanat elég volt és a burok, úgy csattant vissza elmémbe, akár egy gumi. Hatalmas területet fedtem be vele, így a becsapódás mértéke, is rendkívül erős volt. Abban a pillanatban, mikor elmém és gondolataim ismét védettek voltak, térdre rogytam. A hatalmas erő alatt összeestem. Tanya értetlenül nézett rám. Viszont gyengeségemet látva nem habozott tovább.
„Hmm. Nos, akkor ki öl meg kit?” Incselkedett Tanya, felhúzta egyik szemöldökét, elmosolyodott, majd támadó állást vett fel. Nem is kellett neki több, nyomban elindult felém, kivillantotta fogait, és már rám is ugrott. Apámat félre löktem és csak ennyit mondtam:
„Fuss!”
Az apám tette, amit kértem. Rohanni kezdett. Láttam, hogy Tanya felnézett rá, és utána akart iramodni, de én nem engedtem. A maradék erőmmel, magamra rántottam, így egérutat biztosítottam az apámnak. Tanya még egyszer rám nézett. Szemei csillogtak a haragtól, a gyűlölettől, a magabiztosságtól, és attól, hogy tudta, ahogy én is, hogy legyőzött.
„Edward az enyém.” Jelentette ki Tanya, majd kivillantotta éles fogait, és épp belém mártotta volna Őket, mikor valaki, lerántotta rólam.
„Nem hiszem.” Edward volt az. Ő mentett meg, immáron már sokadszor. Edward Tanyát egy fához szorította, majd rám nézett.
„Bella? Bella? Jól vagy? Bella?” Aggódott értem. Nem, nem voltam jól, de ezt neki nem kell tudnia. Örülnöm kellene, hogy túléltem.
„Igen. Hol van Charlie?” A kérdést inkább magamnak tettem fel, mintsem Edwardnak. Kémleltem a tájat, de nem láttam sehol.
„Hol van Charlie? Hol az apám?” Ez a kérdés sorozat viszont már Edwardnak szólt. Roppant ideges voltam. Ha bármi baja van… Tanya… meghal. Megölöm.
„A házban van, Esme-vel.” Nyugtatott Edward. Felugrottam a földről. A lila blúz, mely rajtam volt, most már nem volt blúznak mondható. Inkább csak valami cafatnak. A blúzom maradványai rongyokban lógtak le rólam. Magamra néztem, majd dühösen Tanyára, aki még mindig Edward szorítása alatt volt. Közben találkoztam Edward kacér tekintetével. Ellenállhatatlan volt. Úgy éreztem tekintete oldotta a dühömet. Kicsit megnyugodtam. Az eddig Tanya iránt érzett vérszomjamból, gyűlöletemből, most valami más lett. Talán, egy kicsit hálás voltam neki, ezért a pillantásért. Láttam, hogy epekedik utánam Edward, ahogy azt is, Tanyát ez mennyire zavarja. Boldog voltam vagy csak kárörvendő. Nem tudom, de a történtek ellenére most piszkosul jól éreztem magam. Kecsesen oda sétáltam Edwardhoz. Vetettem egy dühös egyben öntelt pillantást Tanyára. Végig simítottam a kezem Edward derekán, mélyen a szemébe néztem, majd lágyan megcsókoltam. Tanya féltékeny volt. Megpróbált kiszabadulni Edward szorításának fogságából. De, hiába volt minden erőfeszítés. Nem tudott. Edward élvezte a kis játékot, melyet az imént kínáltam neki. Visszacsókolt. Ugyan úgy kívánt engem, ahogy én Őt. Nem szoktunk ilyet csinálni. Tanya csak centikre volt tőlünk, de egyikünk sem zavartatta magát. Sőt, én külön élveztem a helyzetet, és ahogy elnéztem Edward is. Edward elmosolyodott. Nem tudtam min. A csókunk volt-e az oka, vagy maga a helyzet. Fogalmam sem volt. Edward rá nézett Tanyára. Majd megszólalt.
„Tévedsz.” Tanya szemei kipattantak, és hitetlenkedve nézett Edwardra. Rájöttem mit takart Edward előző mosolya. Látta Tanya gondolatait, és arra válaszolt. Roppant kíváncsi voltam a mosolyt adó gondolatra, de ez nem az a helyzet volt, ahol meg kellett volna vitatnunk.
„Most pedig elmész innen. Örökre.” Váltott át Edward a kacér hangvételből, komolyba.
„És, ha nem?” Tanya még mindig biztos volt a dolgában. Nem vártam meg Edward reakcióját. Én, válaszoltam.
„Megöllek.” A lehető legkomolyabban mondtam. És ezt Tanya is észrevette. Úgy láttam Tanya végre felfogta, hogy csak egyet tehet. El kell mennie. De minél hamarabb, és minél messzebb.
„Ha most elmész, nem beszélek Carlisle-nek, a zsarolásról és erről az akciódról.” Hangzottak Edward szavai. Nem is lepődtem meg. hogy Edward tud a zsarolásról. Hiszen kitártam előtte, minden gondolatom, érzésem. Így nem volt nehéz, ezt is kiolvasnia.
„Rendben.” Tanya, most az egyszer őszintének tűnt. Carlisle barátsága volt neki, annyira fontos, hogy ne kockáztassa azt. Hittem neki, hogy elmegy. De abban nem voltam biztos, hogy visszajönni nem fog. Ahogy abban sem, hogy mielőtt elmegy, eleget tesz a zsarolásban lévő ajánlatoknak. Nem akartam ezt tovább feszegetni. Reméltem, hogy elégnek érzi, amit tett és most már tényleg békén hagy engem. Minket. Edward lassan elengedte Tanya torkát.
„És, most menj!” Szinte már úgy ordított rá, Edward. Tanyának nem kellett kétszer mondani. Már rohant is. Egy szót sem szólt, csak futott. Edwardal kéz a kézben néztük, ahogy távozott. Vagyis inkább, ahogy menekült. Mikor már nem láttuk Tanyát. Edward felém fordult a szemembe nézett, majd megszólalt.
„Most már minden rendben lesz. Szeretlek.” Hinni akartam neki, de még is tele voltam aggodalommal. Mi lesz, ha Tanya megkeresi a farkasokat, távozása előtt? Mi lesz, akkor, ha rájönnek, hogy embert öltem, hogy megszegtem a szövetséget? Ha Tanya, nem csak a farkasokkal beszél, hanem Jessicával is? Ha elmondja neki, hogy egy gyilkos vagyok? Ha visszajön és bántani fogja az apámat, vagy a lányomat? Próbáltam nem ezekre a dolgokra gondolni, de nem ment. Az viszont, hogy Edward megint itt van velem, hogy sikerült a tervem, hogy látta, és hallotta a gondolataimat, kölcsönös bizalomra enged következtetni. Az pedig nálunk már elég régóta nem volt meg. Örültem, hogy most megint olyan a kapcsolatunk, mint régen volt. Hogy szeret, akármi is történjen Ő mellettem lesz. És persze, az sem egy utolsó szempont, hogy megint Ő mentette meg az életem. Rá mosolyogtam, majd válaszoltam neki.
„Bízom benne. És én is szeretlek. Jobban, mint hinnéd.” Edward ajaki mosolyra álltak. Tudtam mire készül. A féloldalas mosolyával akar elkápráztatni, ahogy eddig mindig, most is sikerült neki. Eddig is alig bírtam talpon maradni. A pajzsom kiterjesztése, hatalmas erőfeszítést igényelt, és teljesen legyengített. Nem is beszélve Tanya támadásáról. Illetve az apám épsége miatt való aggodalmamról. Most pedig, Edward tökéletes és gyönyörű mosolyába szédültem bele. Éreztem, ahogy a térdeim inognak alattam és, hogy már nem bírom tartani magam. Nem erőlködtem tovább, vagy is nem tudtam. Összerogytam. Edward pedig nem hagyta, elkapott. A karjaiban tartott. És az arcomat fürkészte.
„Ha tudtam volna, hogy elájulsz a mosolyomtól…” Vigyorgott Edward. Arra a befejezésre gondoltam, hogy „akkor nem mosolyogtam volna rád.” Ehelyett, Edward megint kitett magáért, mert ezt a befejezést kaptam:
„… már előbb rád mosolyogtam volna.” Most viszont én nevettem fel. Nagyon tetszett, amit mondott. És még mindig folytatta.
„És, akkor már réges-rég a karjaimban tarthattalak volna.” Edward szavai, és tekintete teljesen megbabonázott. Meg akartam csókolni, de még beszélni sem volt erőm. Edward kiolvasta a szemeimből, hogy mire vágyom. Megcsókolt. Ajkaim égtek forró csókjától. Testem lángolt, lelkem pedig kiolvadt. Biztonságban és szeretetben éreztem magam. Majd belém nyilallt egy érzés. Nehéz volt megszólalnom, mert nagyon gyenge voltam, de megpróbáltam.
„Látnom...látnom, kell az apám..és a lányom.” Edwardnak nem kellett kétszer mondanom. Karjaiba vett és elindult velem a Cullen ház felé. Volt még valami, ami nagyon érdekelt, így ismét beszédre nyitottam a szám.
„Mire gondolt Tanya, mire te azt felelted: Tévedsz. „ Edward elmosolyodott, majd válaszolt.
„Arra, hogy Ő jobban csókol, mint te.”

Írta: Veréb Nikolett /Niky/

2 hét alatt elértük a 7000 látogatót...

2009-06-27T09:06:00.000-07:00

2009. június 27.-én azaz ma van 2 hete, hogy elindítottam a blogon található látogató számlálót. Ha jól megnézitek elértük a 7000-et!
Köszönöm mindenkinek!!

/Niky/

Night Light ("Twilight 5. rész") 10. fejezet

2009-06-26T14:21:00.000-07:00

10, Vissza a kegyetlen valóságba

Edward és Én elindultunk haza. Fájó szívvel búcsúztunk a számunkra oly sokat jelentő helytől. Ahogy egyre távolodtunk a Paradicsomunktól, egyre világosabbá vált, hogy az álomnak vége. Irány vissza a valóságba. Ma végre megszabadulok Tanyától. Carlisle elzavarta a háztól, és ma napkeltekor megy el. Ahogy Gabriel is. Őt pedig Alice és Jasper kíséri. Ezért is kell visszatérnünk. Feltétlen el akarok búcsúzni Alice-től. Ki tudja, mikor látom legközelebb. Edwarddal kéz a kézben rohantunk az erdő mélyén. Sietnünk kellett, mert a nap fénye egyre erősödött és attól féltünk lekéssük a búcsúzkodást.
Ez az éjjel feledhetetlen volt számomra. Még most is a hely az élmények és Edward hatása alatt voltam. Hihetetlen, hogy Edward megosztotta velem ezt a csodát. Minden olyannyira tökéletes volt, hogy rettegtem attól, hogy csak álmodtam. Rohanásomból futás lett. Azt is tovább lassítva pedig már csak séta. Hátra néztem, hogy meg van-e még a hely, ahol életem egyik legszebb éjszakáját töltöttem. Az erősödő napsütéstől, mely pont mögülem indult útnak, már csak halovány sugarát láttam a varázslatos helynek. Olyan volt, mint a boldogságunk. Addig volt teljes és igazi, amíg a Hold uralkodott a tisztáson. Abban a pillanatban, mikor a Nap előjött rejtekéből és galádul nyert utat magának az égen, a boldogság ugyan még tartott, ám egyre halványabban tündökölt. Most, hogy már a Hold fénye nem világítja be a tisztást, már nem is látni igazán. A hely úgy tűnt el hátunk mögött, mint a Hold az égen, a Nap megjelentével. Tudtam, ha már nem is látom, ha már nem vagyok ott, és nem is tűnik valóságnak, én akkor is hiszem, hogy az volt és, hogy nem ez volt az utolsó éjjel, hogy ott jártam, hogy ilyen boldog voltam. Ránéztem Edwardra és tovább futottam, mit sem törődve a hely kámforrá válásával. Tudtam, hogy létezik, és azt is, hogy ahhoz, hogy valóban egy igazi paradicsomi hely legyen, el kell tűnnie, hogy utána újra megtalálhassam. Nem bánkódtam, hogy vége. Hiszen, hogy tudnánk mérni boldogságunk mértéket, ha mindig tökélyben, pompában, álomvilágban, szeretetben, boldogságban, szerelemben, gondtalanságban élnénk. Ahhoz, hogy igazán boldogok legyünk, és értékelni tudjuk a boldogságot először meg kell tapasztalnunk a fájdalmat. Ha nem mentem volna keresztül az utóbbi hónapokban ennyi rossz és fájdalmas dolgon, talán nem lett volna ennyire édes a boldogság íze. Talán nem találtam volna oly tökéletesnek a tegnap éjjelt, ha az előtte eltöltött napok és éjjelek is ugyanolyan boldogok és tökéletesek lettek volna.
Már majdnem a Cullen villa előtt voltunk, mikor már láttuk, hogy mindenki ott gyülekezik. Edwarddal gyorsítottunk a tempón, és pillanatok alatt oda értünk a többiekhez. Már Renesmee és Jacob is ott voltak. Az arcokon úgy láttam, mindenki be volt avatva Edward meglepetésébe, melyet nekem szánt. Mivel tudtam, hogy a nyakék, mely a Cullen család címérével volt díszítve az egész család ajándéka volt, habozás nélkül megköszöntem.
„Köszönöm az ajándékot. Bár nem tudom mivel érdemeltem ki, de nagyon tetszik. Köszönöm.” Ahogy végig néztem a tekinteteken, mindenki boldog volt, örömömet látva, kivéve Tanyát, de ez most nem érdekelt. Tudtam, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk egy jó darabig. Bár jobb szeretném, ha soha többé nem látnám. De egyelőre ennyi is elég lesz. Csak szegény Gabrielt sajnálom. Tanya miatt neki is menni kell. Mert persze, Ő sem maradhatott volna nálunk tovább, de eddig senkinek nem fordult meg a fejében elküldeni innen Gabrielt. Tudtam, ahogy mindenki más is, hogy erre azért volt szükség, mert Carlisle rájött, hogy ha vissza akarjuk állítani a családi békét, Tanyának mennie kell. Viszont, ha Carlisle csak Őt küldi el, belepiszkít az évszázadok óta tartó családi barátságba. Carlisle-nek pedig Tanya sokkal fontosabb annál, hogy barátságuknak így vessen véget.
„Nos? Készen álltok?” Kérdezte Carlisle a távozókat és Alice-éket. Tanya rendkívül dühös volt, bár próbálta titkolni. Én mégis láttam rajta, és mérhetetlen örömmel öntött el a tudtat, hogy elmegy. Hogy már csak percek kérdése és kitörlődik az életünkből. Következőnek Gabrielt vettem szemügyre. Ő is csalódott és szomorú volt, de tudta, hogy ezt kell tennie. Hogy ez a helyes út, és hogy így mindenkinek jobb lesz. Alice és Jasper is szomorúak voltak Gabriel távozása miatt, de Ők is megértették, hogy ez a helyes és ezt kell tennünk. A szomorkodók listáját Carlisle zárta. Mindannyian tudtuk, hogy fájó szívvel küldi el innen Tanyát, de egyikünk sem engedett a felvetésből. Mi szerint Tanyának mennie kell. Családunk még mindig hiányos volt. Rosalie még mindig Franciaországban tartózkodott. Érkezését azonban ma estére vártuk. Esme és Emmett is legalább olyan boldogak voltak Tanya távozása miatt, mint én. Edward eleinte nem mutatta ki érzelmeit a dologgal kapcsolatban. De azért mostanra már látszott rajta is, hogy örül Tanya távozásának. Jacob nem volt érintett a dologban. Őt mostanában annyira leköti Renesmee, hogy gyakorlatilag tudomást sem vesz másról. Renesmee az utóbbi két, három hónapban rohamos változáson ment keresztül. Két héttel ez előtt még egy tíz éves kislánynak tituláltam. Azonban az óta kikértem Carlisle véleményét, és Renesmee immáron már elérte a tizenhárom éves kort. Carlisle azt mondta, nem telik már bele fél évbe sem és fejlődése a tetőfokára fog hágni. Tizenhat vagy tizenhét éves koráig növekedik, és ez az időszak már nincs messze.
Felnéztem az égre, és örömmel vettem észre, hogy elérkezett a napkelte. Az a napkelte, mely közel egy órája, még a boldogságomnak vetett véget és most ismét visszahozta azt. Az a napkeltem mely gyógyír lehet, minden problémámra. Az a napkelte, mely Tanya távozásának kezdetét jelentette. Carlisle is az eget bámulta, bár Ő inkább szomorú volt, mintsem vidám.
„Itt az idő.” Vetett véget Carlisle a számára fájdalmas csendnek. Alice, Jasper és Gabriel távozásra készen várták Carlisle szavait. Még mielőtt elbocsájtotta volna Őket, odarohantam Alice-hez és megöleltem.
„Vigyáz magadra és siess haza! Nagyon fogsz hiányozni.” Búcsúztam el tőle. Alice is átölelt és éreztem, hogy ez neki sem könnyű.
„Te is Bells. Jövök, ahogy tudok. Mire visszaérek nekem boldog légy.” Suttogta halkan fülembe halk szavait. Mintha bármit is használt volna suttogása, egy kifinomult hallású vámpír kolónia jelenlétében. Edward lágyan elmosolyodott és csak ennyit mondott.
„Majd én teszek róla, hogy az legyen.” Majd kacsintott rám, és kacéran mosolygott.
„El is várom.” Játszadozott Alice.
„Elvisszük Gabrielt a Volturi-hez, megbeszéljük vele Gab sorsát, és sietünk haza.” Foglalta össze Jasper útitervüket. Carlisle bólintott. Gabriel körbe nézett rajtunk kicsit előrébb lépett, és megszólalt.
„Köszönöm, hogy itt lehettem, hogy befogadtatok, hogy szeretettek. Tudom, hogy ez a helyes út, és hogy nem ide tartozom és mennem kell, de nagyon fogtok hiányozni.” Elhallgatott, úgy vettem észre elérzékenyült. Szavai nagyon meghatottak, és tudtam, hogy ezek nem csak üres szavak, hanem így is gondolja, ezt érzi. Egy váratlan pillanatban folytatta.
„Meg szeretném köszönni Carlisle-nek, hogy befogadott és hogy megpróbálta a legnehezebb időszakban is az én érdekeimet is figyelembe venni.” Carlisle e kijelentéstől még szomorúbb lett. De láttam rajta, ahogy a többiek is, hogy nagyon jól estek neki Gabriel szavai. Gab tett egy lépést Esme felé, megfogta kezét és tőle is elköszönt, neki is megköszönte a szeretetet.
„Esme. Köszönöm, hogy fiadként szerettél. Mindig emlékezni fogok rád.” Esme nagyon meg volt illetődve. A sok rossz után, mindenkinek jól estek e kedves szavak, még ha nem is nekik szánták őket.
„Emmett, Edward. Ti pedig. Tudom, nem sokat voltunk együtt, de büszke vagyok rá, hogy ilyen családba keveredtem. Hogy ha nem is hosszú ideig én is ehhez a családhoz tartoztam és, hogy a bátyáim voltatok. „ Edward elmosolyodott.
„Én is örülök.” Válaszolt Edward. Emmett a család vicces mackója, nem szólt semmit, csak odament Gabrielhez és megölelte. Emmett képes volt elfeledkezni hatalmas erejéről. Ez történt most is. Gabrielt olyan erővel szorította, hogy szegény megszólalni sem bírt. Esme figyelmeztette Emmettet, hogy ha továbbra is ilyen erővel szorítja Gabrielt, nem kell elmennie, mert nem fog tudni. Erre mindenki nevetésbe kezdett, a meghitt, és kicsit hangulat ellenére. Emmett jót nevetve Esme-n és ez által kicsit magán is, elengedte Gabrielt. Megveregette a hátát, és visszaállt Esme mellé. Miután már jól kikacagtuk magunkat Gabriel közelebb lépett hozzám, majd így szólt.
„Bella. Remélem már nem haragszol rám az apád miatt. Hidd el nem akartam…” Nem akartam, hogy magyarázkodjon nekem, így a szavaiba vágtam.
„Nem haragszom rád. E miatt ne aggódj. Boldog vagyok, hogy megismertelek.” Gabriel kínosan és boldogan mosolyodott el.
„Szintén.” Zárta le Gabriel a beszélgetésünket. Azt hittem, itt végzett a búcsúzkodással, de tévedtem. Renesmee előtt állt meg. Végig simított az arcán, majd tőle is elköszönt.
„A Cullen-ok mondták, hogy különleges vagy, de eleinte nem hittem nekik. Mikor idejöttem még kislány voltál. Mos, hogy elmegyek, már majdnem kész bő lett belőled. Nagyon vigyázz magadra. Remélem, egyszer még látlak az életben. Te voltál az én kishúgom. Köszönöm.” Gabriel még közelebb lépett hozzá és megölelte. Nagy meglepetés volt ez számomra. Hiszen nem tudtam, hogy a lányom közelebbi kapcsolatba került Gabriellel. Ahogy azt sem, hogy ilyen jó barátságot kötöttek e csekély, alig fél év alatt. Nagyon sajnáltam, hogy Gabrielnek távoznia kell, ahogy mindenki más is. Gab ránézett Jacobra, kezet fogott vele, és tőle is elköszönt.
„Bízom benne, hogy a vámpírok és a vérfarkasok közti barátság általad most már örökké fent marad. Vigyázz magadra és a Cullen-okra. Legfőképpen Renesmee-re.” Jake bólintott.
„Megteszek minden tőlem telhetőt. Ígérem.” Felelt Jake.
„Rendben.” Gabriel visszament Alice és Jasper közé. Átölelte őket, és nekik már nem mondott semmit. Nem is volt szükség itt szavakra. Mindegyikünk tudta nagyon jól, hogy Gab itt tartózkodása alatt velük került a legközelebbi barátságba.
„Napkelte.” Jelentette ki Carlisle. Gabriel, Alice és Jasper nem is húzták tovább az időt. Carlisle szavait követően eszement futásba kezdtek, és vissza sem néztek. Mindannyiunk bánatosan nézte távozásukat. Mikor már mind hárman eltűntek a fák és a nap árnyékában, Carlisle megismételte előző kijelentését.
„Napkelte.” Majd Tanyára nézett. Tanya nagyon meglepődött. Bizonyára abban reménykedett, hogy Ő majd mégis maradhat. Az, az arckifejezés mindent megért. Nem bírtam vissza fojtani a nevetésem. Először mindenki értetlenül meredt rám, majd Edward elkapta a kezem és velem együtt nevetett. Carlisle és Tanya volt az egyedüli, aki komor képpel dermedt ránk. Edward az óta, mióta Tanya kicsalt tőle egy csókot, és a kapcsolatunk megromlott, ahogy csak bírta kerülte Tanyát, és ami azt illeti nem szívesen találkozott vele. Neki is megvolt róla a véleménye, ahogy nekem is és Carlisle-n kívül mindenki másnak. Carlisle közelebb lépett Tanyához, és elbúcsúzott tőle.
„Bármikor jöhetsz, ha kedved támad, de meg kell értened, most menned kell.” Tanya ugyanúgy érzett Carlisle iránt, ahogy Ő iránta. Mindketten kölcsönös, évszázadok óta tartó barátságot ápolnak egymással. Carlisle ezt nagyon jól tudta, ahogy azt is, hogy ha valaki szavára Tanya adni fog, az Ő maga lesz. Tanya megölelte Carlisle-t, melyet Esme nem vett jó szívvel. Edward elmesélte neki a Tanyával történteket és Esme attól félt, hogy Tanya Carlisle-t is az ujja köré csavarja majd. Először Tanya is megpróbálkozott a búcsú szöveggel, mint korábban Gabriel, de mikor látta, hogy Carlisle-n kívül senkit nem érdekel mondandója abbahagyta. Vetett rám egy haragos pillantást, majd Edwardra nézett. Tanya hamar észrevette, hogy mára már nem szívesen látott vendég, köreinkben.
„Nos, akkor látom jobb lesz, ha most megyek.” Tanya szavai még most is tele voltak reménykedéssel. Még mindig bízott abban, hogy Carlisle vagy valamelyikünk az utolsó pillanatban elkapja a kezét, utána kiállt és azt mondja: „Tanya, ne menj. Maradj még!”
„Napkelte.” Carlisle szavai fájdalmasan zengtek. Tanya nem húzta tovább az időt, aminek személy szerint nagyon örültem. Még egyszer utoljára körbenézett, majd egyetlen szó nélkül leírhatatlan gyorsasággal szelte át az erdőt. Abban a pillanatban, mikor már a fáktól nem láttam Tanyát, megkönnyebbültem. Nem is álltam kint tovább. Rá néztem Renesmee-re és Jake-re és hívogatóan intetem nekik ujjammal. Rögtön követtek engem, így mi indítottuk el a sort. Bementünk a házba. Annyira üresnek éreztem a hatalmas házat Gabriel, Alice és Jasper nélkül. Legfőképpen Alice hiánya fájt a legjobban. Tudtam, hogy vissza fog jönni és, hogy okkal ment el. Az életem kezdett a helyére állni, és ennek most mindennél jobban örültem. Edwardal minden olyan, mint rég volt. Szerelmünk ismét kiteljesedett és csúcspontját éli. Renesmee gyors növekedése a család minden tagját váratlanul érte, de mind tudtuk, hogy egyszer eljön ez az idő. Csak arra nem számítottunk, hogy ilyen hamar. Jake még most is ugyanúgy szereti Nessie-t, mint kiskorában. Boldog voltam, hogy Jake vigyáz rá, és igazi barátként mellette áll. Tanya is elment végre. Az életem szinte tényleg tökéletes. Legalább is eddig a pillanatig azt hittem.
„Charlie!” Apám neve, hangosan hagyta el számat. Teljesen elfeledkeztem róla, és Jessica-ról. Megöltem az egykori barátnőm rokonát. Ez még önmagában nem is elég. Saját apámnak kellene végére járnia az ügynek. A munkáját a titkunkat kockáztatva küzd az igazságszolgáltatás ellen. Miattam. Egyre inkább úgy érzem, hogy mind emberi, mind vámpír életem során, csak fájdalmat, csalódást és bonyodalmat okozok az apámnak. Nagyon sajnálom, hogy ez így alakult, hogy nem tudtam olyan lánya lenni, amilyennek szeretett volna. Nem bánok semmit, amit tettem, ami velem történt. Két dolgot kivéve. Az első, hogy egy gyilkos lettem. Hogy megöltem egy embert, pedig tehettem volna ellene, hogy ne így legyen. Hogy az embert, akit megöltem, az egyik barátnőm nagybátya volt. A második, hogy eddigi életem során, csak fájdalmat és csalódást okoztam Charlie-nak. Hogy Ő befogadott, óvni próbált, és én mégis megbántottam. Ha Ő nem is így vélekedik erről, én akkor is tudom, érzem, hogy így van. Most itt az idő, hogy mellette legyek, hogy jóvátegyem. Csak azt nem tudom, hogyan. El kell, menjek hozzá. Most kell vele beszélnem. Oda léptem Renesmee-hez.
„Kicsim, el kell, menjek Charlie bácsihoz. Kérlek, maradj itt Jake-el.” Abban a pillanatban, mikor megkértem lányom, hogy maradjon Jacobbal, Jake szája a füléig ért. Boldog voltam, Jake és Nessie örömét látva. Nem is haboztam tovább.
„Jake, ha Edward keresne, Forksban vagyok.”
„Rendben. Menj csak. Elleszünk, mi Nessie-vel.” Egyezett bele könnyedén Jacob ötletembe.
„Meghiszem azt.” Mosolyogtam a lányomra és Jacobra. Majd el is indultam a kijárat felé. Boldog voltam ugyanakkor csalódott is. Nem tudtam elhinni, hogy amikor megoldódni látszódnak a dolgok, mindig jön valami, ami elrontja a boldogságom. Ami miatt megint aggódhatok. Olyan gyorsan rohantam Charlie-hoz amilyen gyorsan csak tudtam. Meg is lett az eredménye. Pár percen belül, már Forksban voltam, és már láttam, apám járőr kocsiját a ház előtt. Így tudtam, hogy nem hiába jöttem. Otthon van. Az árnyék –ahol most álltam- és a ház között egy napsütéses terület feküdt. Ösztönösen és óvatosan körbe néztem, majd eszeveszett gyorsasággal szeltem át az akadályt, bízva abban, hogy érzékeim nem csaltak, és tényleg nem volt senki, aki megláthatott volna a szikrázó napsütésben. Nem akartam megijeszteni Charlie-t, így lassan, normál emberi tempóban léptem be a házba és közelítettem felé. Apám a nappaliban a kanapén ült a tévét bámulva. Vannak dolgok, amik nem változnak.
„Charlie?” Szóltam apámnak, mikor már elég várakozás után, nem vett észre.
„Áh, Bella. Szia.” Úgy láttam örült nekem.
„Gyere beljebb. Egyedül vagy?” Fogadott szívélyesen Charlie.
„Igen.” Válaszoltam neki röviden. Tudtam a célom, hogy miért jöttem, de mégis oly nehéz volt belevágnom. Charlie látta gyötrődésem, és mivel tudta, hogy miért jöttem, gond nélkül kezdett bele.
„Bella, tudom, hogy miért vagy itt. Nyugodj meg nem foglak elárulni.” Apám hangja sugározta, hogy meg akar védeni, ugyan akkor mégis nehezére esik. Ez gyakorlatilag az a helyzet, ahol választania kell az élete, a munkája és közöttem. Nem akartam ezt, ugyanakkor tudtam, hogy nincs más választása, ahogy nekem sem volt.
„Köszönöm.” Nem tudtam mi mást mondhatnék. Nem akartam, hogy így alakuljon, de tenni sem tudtam ellene.
„És, most mi lesz?” Emberi mi voltom óta talán csak akkor féltem ennyire, mikor Tanya lépett be az életünkbe. Akkor attól tartottam, hogy elveszítem Edwardot. Most rettegtem. Hogy miért? Nem azért, mert a lebukástól féltem, mert tudtam, hogy arra semmi esély. Tudtam, hogy soha nem jönnének rá, a titkunkra, hogy vámpírok élnek köztük és, hogy az embert egy magam fajta ölte meg, nem pedig egy állat. Azt is tudtam, hogy ha esetleg mégis kiszivárogna a titkunk, a Cullen család szokásaihoz híven, abban a pillanatban tovább állnánk. Nem is a bezártságtól féltem, hogy ha esetleg mégis kiderülne a dolog. Attól féltem, hogy Charlie-nak túl sok lesz a teher, amit miattam kell, cipeljen. Nem akartam fájdalmat okozni neki.
„Majd azt mondom, hogy átvizsgáltam a tetemet és minden jel állat támadásra utal.” Egyrészt boldog voltam. Talán ez erős túlzás. Másrészről viszont mérhetetlenül szomorú. Boldog azért, mert láttam, hogy az apám mindennél jobban meg akar védeni. Boldogtalan pedig pontosan ez miatt. Nem akartam, hogy a saját boldogsága árán védjen meg. Charlie is látta rajtam, ezt a boldogtalanságot, szomorúságot.
„Bells. Nem a te hibád. Kérlek, ne légy ilyen szomorú. Tudom, hisz ismerlek, hogy nem akarod, hogy ezt tegyem érted. Hidd, el sokkal jobban bántasz azzal, hogy szomorú vagy, mint azzal, ami miatt az vagy. „ Apám szavai hihetetlenül jól estek. Fájó sebeimre, a kellő gyógyírt nyújtották. Éppen azt kaptam, amire vágytam. Törődést, szeretet, megbocsájtást.
„Köszönöm.” Oda léptem Charlie-hoz, és erősen megöleltem. Nagyon kellett vigyáznom ezzel a cselekedetemmel. Mind a vére iránti eszement vágyakozás miatt. Mind a hatalmas erőmből következő gyilkos szorításom miatt. Nagyon óvatos voltam, és minden mozdulatomra, lélegzetvételemre hihetetlen kifinomultsággal figyeltem oda.
„Beszélnem kell Jessicával.”
„Hogy, mi?” Csattant fel Charlie. Majd eltolt magától. és mélyen a szemembe nézett. Nem érettem mitől borult ki hirtelen ennyire.
„Mi, mi?” Értetlenkedtem. Tényleg nem tudtam mi az oka, idegességének.
„Azt mondtad, beszélni akarsz Jessicával.” Magyarázta Charlie. Beugrott, és elfogadhatóvá vált rémülete. Ezekre a szavakra csak gondoltam, nem hittem volna, hogy ki is mondtam őket. Pedig az apám reakciója egyértelműen azt bizonyítja, hogy a szavak kétségkívül elhagyták ajkaimat.
„Hát, azt nem gondoltam komolyan. Nem is értem miért mondtam.” Próbáltam kimagyarázni magam, de ha megérzéseim nem csalnak, nem sikerült.
„Bella. Jessica egyébként is szomorú a családi tragédia miatt. Mégis mit gondolsz, hogy fogadná, ha egy év után, csak úgy beállítanál, hófehéren, karikás szemekkel, és nem mondom gyönyörű, ugyanakkor mégis rémisztő külsővel? Te sem bírnád ki, a vére iránti vágyakozás miatt. Elég volt, hogy abból a családból egy ember már halott. Nem hiányzik neked, nekem, nekik, és a városnak sem egy újabb gyilkosság, egy újabb Stanley halála.” Charlie szavai tőrként szúrták át halott szívemet. Rettenetesen fájt, amit mondott. Igaz burkoltan, de kimondta, amitől mindennél jobban tartottam. Hogy, ha már egy embert megöltem, többet is meg fogok. Hogy nincs elég akaraterőm, hogy ellenálljak a kísértésnek. Tudtam, hogy Charlie nem akart bántani, csak azt akarta elérni kemény szavaival, hogy mélyen az eszembe véssen, hogy semmiképp sem szabad az emberek, és legfőképp Jessica rokonai közelébe mennem.
„Ígérem, nem megyek a közelükbe.” Mondtam csalódottan, gúnyosan és szomorúan.
„Helyes.” Értett egyet az apám. Tudom, hogy nem fogom tudni megállni, hogy ne menjek a közelébe, de ezt az apámnak nem kell tudnia.
„Ideje lennem menni. Renesmee már vár.”
„Jól van. Menj csak és ne aggódj. Minden rendben lesz.” Mosolygott rám az apám. Visszamosolyogtam rá, és elindultam a kijárat felé.
„Szia” Köszöntem el végül tőle, majd rohanni kezdtem. Ahogy az erdő sűrűjében megbújva rohantam, azt éreztem, hogy valaki figyel. Nem foglalkoztam vele tovább, hiszen ha ember lenne, megéreztem volna. Ha farkas, úgy sem számít, mivel velük béke állapotot tartunk. Ha pedig vámpír, szintén nem jelent veszélyt. Jó érzés volt, semmitől sem tartva végig száguldani az erdőn. Félelem nélkül. Mikor már kezdett frusztrálni a gondolat, hogy valaki figyel, megálltam és körbe néztem. Alaposan néztem meg minden egyes fát, bokrot, fűcsomót, de semmit sem láttam. Megpróbáltam érzékeimre figyelni, és így már éreztem, hogy keleti irányból figyelnek. Elnéztem nyugatra, feltűnést nem keltve, majd minden erőmet a lábamba irányítva eszméletlen gyorsasággal rohantam a keleti irányban lévő fához. Tudtam, hogy van ott valaki, így ahogy bevágtam az illető elé, kezemet a nyakához szorítva löktem a fának. Mikor feleszméltem, hogy ki Ő, mérhetetlen haragra gerjedtem. El nem tudtam képzelni, mit keres Ő itt. Miért keseríti meg ennyire az életem.
„Mit keresel te itt? Mit akarsz tőlem?”
„Oh, el sem tudod képzelni mennyi mindent.”
„Menj el, kérlek.” Kérleltem szépen.
„Miért mennék?”
„Mert mindenkinek úgy lenne a legjobb.”
„Nem hiszem. Lenne egy ajánlatom.”
„Hallgatom.” Egyre idegesebb lettem, de próbáltam nem elveszíteni az önuralmam.
„Beszélsz a Cullen-okkal, hogy egy darabig had lakjam náluk.” Fejezte be hirtelen mondandóját.
„Mi ebben a jó? Nekem?” Értetlenkedtem.
„Az egyik, ha beszélsz Carlisle-vel az érdekemben, nem ölöm meg az apádat.” Ördögien kacagott.
„Tessék.” Most már teljesen kibuktam. Azt hittem ennél rosszabb már nem lehet. Ismét tévedtem.
„Még nem fejeztem be.” Szakított félbe.
„Jó, akkor folytasd.”
„Ha nem maradhatok itt, nem csak az apádnak esik baja, hanem beszélek a farkasokkal a külön akciódról, mi szerint megszegted a szövetséget. Embert öltél. És, hogy érezd a tét súlyát, felkeresem Jessicát is, és részletes beszámolót kap a nagybátya haláláról.” Nem hittem a fülemnek. Hogy képzeli Ő ezt. Charlie-t nem bánthatja, ha kell, most rögtön megölöm, de a családomat nem engedem. Jessicával, nem beszélhet. Úgy sem hinne neki Jess. Az egyetlen félni valóm, amitől már régóta tartottam, hogy a farkasok megtudják, hogy embert öltem, hogy megszegtem a szövetséget. Carlisle nem hinne nekem, ha elmondanám az igazat, így bele kellett egyeznek a játékszabályokba.
„Ahogy akarod, de aztán békén hagysz?”
„Természetesen.”
„Gyűlöllek Tanya.”
„Tudom.” Jelentette ki, egy ördögi kacaj közepette, melytől visszhangzott az erdő.

Írta: Veréb Nikolett /Niky/

Ötletek...

2009-06-17T09:21:00.000-07:00

Szijjasztok!!

Ti is láthatjátok, hogy egyre több dolog kerül fel a blogra. Nos, most arra gondoltam, hogy ha van vmi amit szívesen látnátok még rajta, írjátok meg az oldalra, mondjuk ehhez a bejegyzéshez egy kommentárként, és én megpróbálom teljesíteni...Az a helyzet, hogy én most kifogytam az ötletekből...és nagyon szívesen veszek minden jó tanácsot, ötletet ezzel kapcsolatban!!
(Egyikőtök kérte a zenét, most már az is van...)
Tehát, ha van bármi amit szívesen látnátok viszont a blogon, írjátok meg bátran!!

Köszönöm!!
/Niky/

Pokoli Balészakák

2009-06-14T11:47:00.000-07:00

Szijjasztok!!

Gondolom már mind hallottatok Stephanie új szerzeményéről, melyet más írókkal együtt hozott össze!! Ha még sem akkor, most majd fogtok!! =) Ez a POKOLI BALÉSZAKÁK. Visszatérésem örömére fel is tettem nektek!! Remélem tetszeni fog (halkan megsúgom, hogy még én sem olvastam)!!
Nah akkor jóóó olvasást!!

/Niky/

Pokoli Balészakák

2009-06-14T11:46:00.002-07:00

POKOLI BÁLÉJSZAKÁK

Tartalom

Meg Cabot: A pusztító lánya
Lauren Myracle: A virágcsokor
Kim Harrison: Madison Avery és a Nagy Kaszás
Michele Jaffe: Csók és ármány
Stephenie Meyer: Földi pokol

Pokoli Balészakák

2009-06-14T11:46:00.001-07:00

MEG CABOT
A pusztító lánya

MARY
A zene a szívem ritmusára jár. Érzem, ahogy a basszus dörömböl a mellkasomon - bumm, bumm, bumm. Szinte lehetetlen átlátni a vonagló embertömeget, a „füst" és a klub mennyezetéről szerte¬ágazó fényjáték pedig csak nehezíti a dolgot. De tudom, hogy itt van. Érzem.
Ezért is vagyok hálás a körülöttem egymáshoz simuló embertö-megnek. Elrejtenek a szemei és az érzékei elől. Máskülönben már kiszagolt volna. Már mérföldekről megérzik, ha valaki fél. Nem mintha félnék. Mert nem is. Talán egy kicsit.
De velem van az Excalibur Vixen 285 FPS számszeríj a húsz hüvelyk hosszú Easton XX75 nyíllal (a hegye régen arany volt, de lecseréltem kézzel faragott kőrisre), a húrt már felhúztam, a ravasz pedig ujjam legkisebb rezdülésére elsüti a fegyvert.
Sosem tudja meg, mi találta el.
Remélhetőleg Lila sem.
A legfontosabb, hogy tiszta célpontom legyen - ami ebben a tu-multusban nem lesz könnyű -, és ügyesen lőjek. Valószínűleg egyet¬len esélyem lesz. Vagy én találom el őt... vagy ő kap el engem.
- Mindig a mellkasra célozz! - szokta anyu mondani. - Az a test legnagyobb felülete, így nagyobb eséllyel találod el. Persze, így valószínűleg végzel vele, ahelyett, hogy csak megsebeznéd; ha pedig az lenne a cél, akkor a karjára vagy a combjára kell céloz¬nod..., de miért akarnád csupán megsebezni? A lényeg az, hogy leszedd őket.
Lila természetesen meggyűlöl majd, ha rájön, mi is történt va¬lójában... főleg ha megtudja, hogy én tettem.
De mégis mit várt? Nem várhatja el tőlem, hogy ölbe tett kézzel nézzem végig, ahogy eldobja az életét.
- Találkoztam egy férfival - jelentette be ma ebédidőben, míg a salátabárnál álltunk sorba. - Ó, istenem, Mary, el sem tudod kép¬zelni, mennyire helyes! Sebastiannak hívják. A legkékebb szeme van, amit valaha láttál.
Lila esetében a legtöbb ember nem veszi észre, hogy a - mond¬juk ki nyíltan — kurvás külső mögött egy hűséges, igaz barát szíve rejtőzködik. A legtöbb Szent Eligiusban tanuló lánnyal ellentét¬ben, Lila sosem éreztette velem, hogy az apám nem vezérigazgató vagy plasztikai sebész.
Rendben, beismerem, hogy minden harmadik, negyedik mon¬dandóját ki kell szűrnöm, mert olyan dolgokról szeret beszélni, amik engem totál hidegen hagynak: hogy mennyit fizetett a Saks-beli kiárusításon egy Prada sporttáskáért, vagy milyen tetoválást fog csináltatni, ha legközelebb Kankunba megy.
De ez most felkeltette az érdeklődésemet.
- Oké, Lila! - mondtam. — De mi van Teddel?
Ugyanis az elmúlt évben, mióta a srác végre összeszedte magát és elhívta randizni, másról sem tudott beszélni, csak Tedről. Leszá¬mítva persze a Prada leárazásokat és hátsó fertályának tetoválását.
- Ó, annak már vége - közölte, mialatt a salátaöntetért nyúlt Sebastian ma este bulizni visz a Swig-be. Azt mondja, be tud vin¬ni. Rajta van a VIP-listán.
Nem az a tény borzolta fel hátamon a szőrt, hogy ez a férfi -bárki legyen is - állítólag rajta van Manhattan egyik új keletű, exkluzív szórakozóhelyének VTP-listáján. Ne érts félre, Lila gyö¬nyörű lány. Ha egy ismeretlen, jóképű férfi - aki a város legelitebb VIP-listáján szerepel - szemet vethet valakire, az Lila.
A Teddel kapcsolatos dolog ütött szíven. Mert Lila isteníti Tedet. Ők az iskola legtökéletesebb szerelmespárja. Lila olyan, mint egy istennő, Ted pedig sztársportoló... olyan kapcsolat ez, mely a tini mennyországban köttetett. Ezért nem stimmelt, amit mondott.
- Lila, hogy mondhatod azt, hogy köztetek vége? — követeltem a választ. — Ti ketten már ősidők óta együtt jártok. — Legalábbis azóta, hogy én szeptemberben a Szent Eligiusba jöttem, és Lila elsőként (és a mai napig egyetlenként) szóba állt velem. — És most hétvégén lesz az évzáró bál.
-Tudom - sóhajtott Lila boldogan. - Sebastian kísér majd el. m Seb...
És akkor már tudtam. Igazán tudtam.
- Lila - mondtam. - Nézz rám!
Lila letekintett rám — alacsony vagyok, de ahogy anyám szokta mondani, fürge is és akkor megláttam. Amit már a kezdet kez¬detén észre kellett volna vennem, az enyhén fátyolos szemeket, a bugyuta tekintetet... a puha ajkakat - jelek, amiket már oly sok éve ismerek.
Képtelen voltam elhinni. Egy barátomat kapta el. Az egyetlen barátomat.
Nos, mégis mit tehettem volna? Kényelmesen dőltem volna
hátra és hagyjam, hadd vigye? Ezúttal nem.
Az ember azt hinné, egy lány számszeríjjal a kezében, Man¬hattan legmenőbb helyének táncparkettjén, kiváltana néhány megjegyzést. De ez mégiscsak Manhattan. Amúgy meg, túlságo¬san is jól érzik magukat az emberek ahhoz, hogy észrevegyenek.
Még...
Te jó ég! Ez ő! Képtelen vagyok elhinni, hogy itt látom...
Legalábbis a fiát.
Még annál is jóképűbb, mint gondoltam. Aranyszínű haj, kék szemek, filmcsillagokra jellemző, tökéletes ajkak és vagy egy mér¬föld szélességű vállak. Ráadásul magas - bár a legtöbb srác az,
hozzám képest.
Mégis, ha kicsit is olyan, mint az apja, nos, akkor elkapom. Végre elkapom.
Azt hiszem. Még mindig nem...
Istenem! Megérezte, hogy figyelem. Erre fordul...
Most vagy soha! Felemelem az íjat.
Pápá, Sebastian Drake! Viszlát, mindörökre!
De amint távcsövemben feltűnik fehér pólós teste, hihetetlen dolog történik: pontosan ott, ahova a célkeresztem mutat, meggy¬piros foltok jelennek meg.
A ravaszt még meg sem húztam.
Az ő fajtája pedig nem vérzik.
— Mi a baj, Sebastian? — terem mellette Lila.
— A francba! Valaki... — látom, ahogy Sebastian a pólóján ter¬jedő skarlátvörös foltról Lilára emeli döbbent, égszínkék szemét — ...meglőtt.
Igaz. Valaki meglőtte. És az a valaki nem én voltam. A rejtély pedig nem merül ki ennyiben. Vérzik! Ez lehetetlen!
Mivel fogalmam sincs, mi mást tehetnék, egy közeli oszlop mögé húzódom, a Vixent pedig a mellkasomhoz szorítom. Mu¬száj eltűnnöm innen, és ki kell találnom, mi legyen a következő lépésem. Ez egyszerűen nem lehet igaz! Lehetetlen, hogy tévedtem vele kapcsolatban! Utánanéztem. Minden összevág... a tény, hogy itt van Manhattanben... a tény, hogy pont a legjobb barátomat szúrta ki... Lila zavart tekintete... minden.
Minden, kivéve az előbb történteket.
Én csak álltam ott, és figyeltem őt. Tökéletesen tiszta célpont volt, már majdnem el is lőttem a nyilat. Vagy meg is tettem vol¬na? Vérzik, és ez azt jelenti, hogy ember, nemdebár? Azonban ha ember, és most lőtték mellkason, akkor hogy lehet, hogy még nem esett össze?
Istenem!
A legrosszabb pedig az... hogy meglátott! Majdnem biztosan éreztem vadásztekintetét. Vajon mit fog most csinálni? Utánam jön? Ha igen, akkor az csakis az én hibám lesz. Anyám százszor megmondta, hogy ne tegyek ilyet. Mindig azt papolta, hogy egy vadász sosem megy egyedül.
— Miért is nem hallgattam rá?! Mégis, mit gondoltam? Pont ez a probléma! Egyáltalán nem gondolkodtam. Hagytam, hogy az érzelmeim vezessenek. Nem engedhettem, hogy ugyanaz történjen meg Lilával, ami az anyámmal. És most megfizetek érte. Pont, mint anya.
Őrülten próbálom kiverni a fejemből a képet, ahogy a rendőr¬ség hajnali négykor becsönget az apámhoz, és felkérik, azonosít¬sa a hullaházban heverő egyetlen lánya holttestét. A torkom fel lesz szakítva, és ki tudja, még milyen szörnyű sebek borítják majd összetört testemet. És mindezt azért, mert nem maradtam ott-hon a seggemen, hogy megírjam a házi dolgozatot Mrs. Gregory történelemórájára (téma: Mérsékelt lépések a polgárháború előtt álló Amerikában, kétezer szó, dupla sorközzel, hétfőre), ahogy azt eredetileg terveztem. A zene vált. Lila kiáltását hallom: - Hova mész? Istenem! Felém tart.
Azt akarja, hogy tudjam, hogy idejön. Most játszik velem... pontosan úgy, ahogy az apja tette anyámmal, mielőtt... nos, tette vele, amit tett.
Aztán szokatlan hangot hallok. Süvítésfélét, amit aztán egy „A francba!" követ. Mi a fene folyik itt?
- Sebastian - Lila hangja jókedvűnek tűnik. — Valaki ketchup-pel lődöz téged!
Mi van?! Csak nem azt mondta, hogy... ketchuppel?
Aztán, amikor óvatosan kilesek az oszlop mögül, hogy megnéz¬zem, mire is gondol Lila, meglátom őt.
Nem Sebastiant. Azt, aki eltalálta.
Alig hiszek a szememnek.
Mit kereshet itt?

ADAM
Ez mind Ted hibája. Ő találta ki, hogy kövessük őket a randijukon. Rákérdeztem, hogy miért. - Mert a fickó nem frankó — közölte Ted. De ezt, ami lett, még ő sem sejthette. Előző este Drake a semmi¬ből tűnt elő Lila Park sugárúti lakása előtt. Ted még soha nem látta azelőtt. Hogy tudhat bármit is erről a fickóról? Hogy csinálja?
De amikor rákérdeztem, Ted visszakérdezett: - Haver, megnéz¬ted már rendesen?
El kell ismernem, Tednél a pont. Ez a pasas tökre úgy néz ki, mint aki egy elegáns katalógus lapjairól lépett elő. Az ember nem bízhat egy ilyen - tökéletes — emberben.
Akkor sem vagyok oda a gondolatért, hogy egy férfit kövessek. Ez nem okés. Még akkor sem, ha — Ted szavaival élve — csak biz¬tosak akarunk lenni benne, hogy Lila nem kerül bajba. Tudom, hogy Drake-nek hála, Lila most már csupán Ted exbarátnője.
Oké, tényleg nem ő a legragyogóbb elme, akit ismerek, de hogy kövessük, amíg ezzel a sráccal randizik?! Súlyosabb időpocsékolásnak tűnt, még annál a kétezer szavas házidogánál is, amit hétfőre kell megírnom amerikai történelemből.
Aztán Ted még azt is felvetette, hogy hozzam magammal a 9 mm-es Berettát. Bár csak vízipisztoly, de élethű másolata az erede¬tinek, azok használatát pedig ugyanúgy büntetik Manhattanben, mint az eredetiét. Ezért aztán nem is volt túl sok lehetőségem, hogy bejárassam a sajátomat. Amivel persze Ted tökéletesen tisz¬tában van. Biztosra veszem, hogy ezért ismételgette állandóan, hogy mekkora poén lenne eláztatni az ürgét, mert tudta, képtelen leszek ellenállni.
A ketchup az én ötletem volt.
És igen, ez tényleg elég gyerekes. De mégis, mi mást csinálhatnék péntek este? Ez magasan veri a törit.
Így aztán megmondtam Tednek, hogy benne vagyok, ha én le¬hetek az, aki meghúzza a ravaszt. Nem volt ellenvetése,
- Csak tudnom kell, ember!
- Mit kell tudnod?
- Hogy milye van ennek a Sebastian gyereknek, ami nekem nincs.
Persze, elárulhattam volna neki. Úgy értem, bárki, aki jobban megnézi magának Drake-et, megértené mi az, ami Tednek nincs. Ted elég jól néz ki meg minden, de nem tartozik a sármos kate¬góriába.
Inkább meg se mukkantam. Ez a T. gyerek már így is eléggé ki volt bukva. Nagyjából meg is értem, miért. Lila első osztályú csaj. Nagy barna szemek, és nagy... egyéb testrészek.
Inkább nem is gondolom tovább, különben még nővéremnek, Veronicának lenne igaza, aki szerint szexuális tárgyként kezelem a nőket, és inkább kéne úgy tekintenem rájuk, mint jövőbeli part-nereimre, akikkel, egy hamarosan elkerülhetetlenül bekövetkező katasztrófát követően fogok a túlélésért küzdeni. (Diplomamun¬káját is ebben a témában írja, mivel a fejébe vette, hogy az apoka¬lipszis valamikor a következő évtizedben fog bekövetkezni, bünte¬tésül az ország vallási fanatizmusáért és környezetszennyezéséért, melyek Róma és más, ma már nem létező hatalmak bukását is okozták.)
Hát így esett, hogy T. gyerek és én a Swig-ben kötöttünk ki. Vinnie - Ted nagybátyja - a klub likőrbeszállítója, így gond nélkül jutottunk be - a mások részére kötelező fémdetektor megkerülésével és lőttem meg ketchuppel Sebastian Drake-et a 9 mm-es vízipisztoly Berettámmal. Tudom, hogy otthon lenne a helyem a Mrs. Gregory-féle fogalmazás fölé görnyedve, de egy srácnak is kell egy kis szórakozás, nem igaz?
Az pedig elég szórakoztató látvány volt, ahogy a vörös folt szét¬terjedt Drake mellkasán.
T gyerek szabályosan röhögött — először azóta, hogy ma ebéd¬időben Lila egy SMS-ben közölte vele, tekintse szabadnak magát az érettségi bál estéjére, mert ő Drake-kel szándékozik menni.
Minden pompásan alakult, egészen addig, amíg észre nem vet¬tem, hogy Drake egy a táncparkett melletti oszlop felé bámul. Ennek pedig nem volt semmi értelme. Az ember azt várná, hogy a ketchup sugarának irányát követve, egyenesen a mi VIP-bokszunk (hála Vinnie bácsinak érte) tájékán keresné a támadót. Ekkor szúr¬tam ki, hogy valaki bujkál mögötte. Mármint az oszlop mögött. Nem is akárki, hanem az az új lány a törióráról, aki csak Lilával áll szóba — Mary.
És egy számszeríj volt nála. Egy számszeríj!
Hogy az ördögbe hozta be a fémdetektoron át?! Képtelenség, hogy ismeri Vinnie bácsit.
Nem mintha ez most számítana. Az számít, hogy Drake úgy bámulja azt az oszlopot, mintha átlátna rajta. Az a tekintet, amivel figyeli őt, egyszerűen... nos, a lényeg az, hogy nem akarom, hogy abba az irányba nézzen.
- Idióta! - motyogom. Főleg Drake-re értem, de nekem is kijár belőle. Aztán célzok, és újra lövök.
- Ez csak úgy csattant! - kiáltott Ted boldogan. - Láttad ezt? Pont a segge közepébe!
Rendben, ez magára vonja Drake figyelmét. Erre fordul... én pedig azon nyomban megértem, mit értenek lángoló tekintet alatt. Tudjátok, a Stephen King-könyvekben, meg ilyesmikben. Soha nem gondoltam volna, hogy látni fogok ilyet. Drake-nek azonban pont ilyen a tekintete, ahogy minket néz. Szemek, me¬lyek vitathatatlanul lángolnak.
Gyerünk! - szuggerálom Drake-et. - Ez az! Gyere csak ide, Drake! Harcolni akarsz? Sokkal többet tartogatok neked ketchup-nél, kisapám.
Ami nem egészen igaz. Végül azonban ez már nem számít, mert Drake nem jön ide hozzánk. Ehelyett eltűnik.
Nem úgy értem, hogy megfordul és kisétál a klubból.
Úgy értem, az egyik pillanatban még ott áll, a másikban pe¬dig... egyszerűen eltűnik. Egy másodpercre mintha sűrűbbé válna a szárazjégfüst, és mire kitisztul, Lila már egymagában táncol.
- Fogd! - szólok Tednek, és a kezébe nyomom a Berettát.
- Mi a... - Ted a táncolókat figyeli. - Hova tűnt? Én már rég elindultam.
- Vidd ki Lilát! - kiáltom vissza. - És várjatok meg odakint! Ted megvillantja káromkodó tudományát, de fel sem tűnik
senkinek. A zene túl hangos, és mindenki baromi jól érzi magát. Mármint ha az nem tűnt fel senkinek, hogy lelőttünk egy srá¬cot ketchuppel töltött vízipisztollyal, majd pár pillanattal később ugyanez a srác szó szerint semmivé foszlott — akkor alig hiszem, hogy Ted „k" betűs szavai meghatják őket. Odaérek az oszlophoz és lenézek.
Ott van, úgy liheg, mintha maratont futott volna. Úgy szorítja a számszeríjat a mellkasához, mint egy kisgyerek a játék maciját. Az arca olyan fehér, mint a telihold.
- Hé! - szólítom meg gyengéden. Nem akartam megriasztani, de nem jártam sikerrel; majd kiugrik a bugyijából, amint meghall¬ja a hangom, és rémült szemekkel mered rám.
- Hé, nyugi! - mondom. - Elment. Rendben?
- Elment? - A pillantása felkúszik rám. A szeme olyan zöld, mint a májusi Central Park gyepe, de a félelem még nem tűnt el belőle. — Hogy? Mi van?
- Egyszerűen eltűnt — vonom meg a vállam. — Láttam, hogy téged bámul, így meglőttem.
- Mit csináltál?
Látom, hogy a félelem olyan hirtelen tűnik el szemeiből, mint Drake az imént. De Drake-kel ellentétben, valami megmaradt: a düh. Mary őrülten mérges.
- Istenem, Adam! - mondja. — Elment az eszed? Van fogalmad róla, ki az a férfi?
- Ja! - felelem. Igaz, ami igaz, Mary nagyon helyes, amikor mérges. Hihetetlen, hogy ezt eddig még nem vettem észre! Bár eddig még nem is láttam mérgesnek. Nem sok dolog van, amin felhúzhatja magát az ember Mrs. Gregory óráján. — Lila új pasija. Egy vesztes. Láttad a gatyáját?
Mary a fejét csóválja.
- Mit keresel itt? — kérdi kissé kábultan.
- Ugyanazt, amit te éppenséggel - mondom, majd ránézek a számszeríjra. — Csak neked sokkal nagyobb tűzerőd van. Ezt hon¬nan szerezted? Legális ez Manhattanben?
- Még te mondod?! - utal a Berettámra. Megadó mozdulattal emelem fel kezeimet. — Hé, ez csak ke¬tchup. A tiédnek a hegyén azonban nem tapadókorongot látok. Ezzel komoly sérülést is okozhatsz...
— Ez a terv — vágja rá Mary.
Hangjából olyannyira árad a gyűlölet — anya állandóan arra buzdít minket Veronicával, hogy a lesújtó pillantások helyett sza¬vakkal fejezzük ki érzéseinket —, hogy azon nyomban megértem. Egyszerűen tudom.
Drake az ő exe.
Meg kell vallanom, emiatt kissé furán érzem magam. Már¬mint, kedvelem Maryt. Nagyon okos lány - mindig felkészülten felel, ha Mrs. Gregory felszólítja —, és már a puszta tény, hogy haloványsága ellenére Lilával barátkozik, mutatja, hogy meny¬nyire nem sznob. A Szent Eligiusba járó lányok figyelemre sem méltatják Lilát, azóta, hogy... telefonról telefonra terjedtek a képek róla meg Tedről. Mindenki láthatta, milyen jól érzik ma¬gukat egy belvárosi házibulin — a fürdőszobában.... Nem mint¬ha bármi kivetnivaló lenne abban, amit csináltak, már ha engem kérdeztek.
Mégis. Már-már csalódott vagyok. Azt gondoltam, egy olyan lánynak, mint Mary, jobb ízlése van fiúk terén, mint ez a Sebastian Drake.
Ez is bizonyítani látszik Veronica állítását, hogy mindaz, amit nem tudok a lányokról, megtölthetné az East Rivert.
Ezt egyszerűen nem hiszem el! Itt állok a Swig melletti siká¬torban, és azzal az Adam Blummal beszélgetek, aki mögöttem ül Mrs. Gregory óráján. És akkor még nem is említettem Teddy Hancock-ot — ő Adam legjobb barátja.
És Lila exe.
Akit Lila éppen rendíthetetlen buzgalommal vesz semmibe. Kivettem a kőrisfa hegyű nyilat az íjból, és eltettem a táskámba. Beletörődtem, hogy ma este már nem lesz kivégzés. Bár legalább azért hálásnak kéne lennem, hogy nem nyiffantam ki.
Ha ez nem Adamnek lenne köszönhető... akkor most nem állnék itt, és nem próbálnék meg elmagyarázni valamit, ami... őszintén szólva eléggé hihetetlen.
— Most komolyan, Mary! — Adam engem figyel sötétbarna sze¬mével. Fura, hogy eddig észre sem vettem, mennyire jóképű. Nem olyan értelemben, mint Sebastian Drake. Adam haja ugyanolyan sötét, mint az enyém, a szeme pedig sötét, nem tengerkék.
Önmagához képest azonban nagyon is jól néz ki, széles vállai¬val, úszó testalkatával — mellyel két egymást követő évben is be¬segítette a Szent Eligius magániskola úszócsapatát a pillangóúszás döntőjébe — és magasságával. (Olyan magas, hogy a nyakamat jócskán meg kell nyújtanom, ha a szemébe óhajtok nézni, elmé¬lyítve ezzel tulajdon magasságommal szembeni csalódottságomat, ami egyébként 158 cm.) Az átlagosnál jobb tanuló, ráadásul nép¬szerű is, ha figyelembe vesszük az elaléló elsőéves lányok tetemes számát, mikor a folyosón elhalad mellettük (bár úgy tűnik:, ezt ő észre sem veszi).
Engem néz — és érdeklődéssel.
— Mi az ábra? - akarja tudni. Felvonja egyik sötét szemöldökét, és még mindig engem fürkész. — Azzal tisztában vagyok, miért gyűlöli Ted Drake-et. Ellopta a csaját. De te miért vagy fasírtban vele?
— Magánügy — közlöm vele. Istenem, ez annyira nem profi. Anya ki fog nyírni, ha megtudja.
HA megtudja.
Másrészről viszont... Adam épp az előbb mentette meg az éle¬temet. Még ha nincs is ezzel tisztában. Drake ott, mindenki szeme láttára, gondolkodás nélkül képes lett volna kibelezni.
Kivéve, ha előtte játszadozni támad kedve. Ami — ismerve az apját — elég valószínű.
Jövök Adamnek. Valami extrával. De nem hagyhatom, hogy megtudja.
— Mégis, hogy jutottál be? — kíváncsiskodik. — Ne próbáld meg nekem bemesélni, hogy a fémdetektoron keresztül hoztad be ezt a micsodát!
— Hát persze, hogy nem azon keresztül! — mondom. Komolyan, a fiúk néha annyira ostobák. — A tetőablakon át.
-A tetőn?
— Általában ott vannak a tetőablakok — világítok rá.
— Olyan gyerekes vagy! — mondja Lila Tednek. Hangja lágy és elfúló, bár amit mond, az felkavaró. Nem tehet róla. Drake meg-babonázta. — Mégis miben reménykedtél?
— Alig egy napja ismered ezt a fickót, Lila! - Ted a kezeit mélyen a zsebébe dugja. Úgy tűnik, szégyelli magát... ugyanakkor dacos is. — Ügy értem, én is bevihettelek volna a klubba, ha ez volt min¬den vágyad! Miért nem szóltál? Ismered a nagybátyámat!
— Nem az a fontos, hogy milyen klubokba visz el engem Sebastian, Ted! Ez... ö a lényeg! Ó egyszerűen... tökéletes.
Erősen kell koncentrálnom, nehogy elhányjam magam.
- Senki sem tökéletes, Li! — mondja Ted, mielőtt szólhatnék.
- Sebastian az! - lelkesül be Lila, szeme sötéten csillog a klub bejáratát világító magányos villanykörte fényében. - Annyira gyö¬nyörű... és intelligens... és két lábbal jár a földön... és gyengéd.. „
Ennyi volt! Eleget hallottam. Többet nem bírok elviselni.
- Fogd be, Lila! - förmedek rá. - Tednek igaza van! Nem is ismered azt az embert! Mert ha ismernéd, sosem mondanád rá, hogy gyengéd!
- Igenis az! - bizonygatja Lila, a szemében lévő csillogás izzani kezd. - Még csak nem is ismered...
Egy pillanattal később - nem vagyok benne biztos, hogyan tör¬tént - megragadom a vállait, és erőteljesen rázni kezdem. Kb. 15 centivel magasabb és majd* húsz kilóval nehezebb nálam.
De nem számít. Ebben a pillanatban nem akarok mást, mint egy kis intelligenciát verni belé.
- Elárulta, nem igaz? — Hallom magam, ahogy ordítok vele. — Elmondta neked, hogy mi is ő valójában! O, Lila! Te idióta! Te ostoba, ostoba nőszemély!
- Hűha! - próbálja Adam lefejteni a kezem Lila csupasz vállai¬ról. - Ok. Most szépen mindenki lehiggad...
Lila kirántja magát a kezeim közül, majd győzelemittasan fe¬lénk fordul.
- Igen! - kiált diadalmas hangon, amit túl jól ismerek. — Mond¬ta, hogy ez lesz! Óva intett az olyan emberektől, mint te, Mary. Olyanoktól, akik nem akarják, nem képesek megérteni, az ő ne¬mesi és ősi származását, amely a királyokéval vetekszik..,
- Úristen! — Viszket a tenyerem. Pofon szeretném vágni. Az egyetlen ok, amiért nem teszem meg, hogy Adam elkapja a karom, mintha csak a gondolataimban olvasna. - Lila, te tudtad? És még¬is elmentél vele?
-Természetesen - szipogja. - Ellentétben veled, Mary, én nyi¬tott vagyok! Nincsenek előítéleteim a fajtájával szemben, ahogy neked vannak...
- A fajtájával? A fajtájával? - Ha Adam nem fogna vissza, és nem dünnyögné a fülembe, hogy nyugodjak meg, akkor azon nyomban rávetném magam, és megpróbálnék egy kis értelmet verni abba az ostoba szőke fejébe. - Es azt nem említette véletle¬nül, hogyan tartja fenn magát az ő fajtája? Hogy mit esznek — vagy helyesebben mondva isznak -, hogy éljenek?
Lila megvetően mér végig. - Igen, elmondta. És szerintem túl nagy hűhót csapsz az egész körül. Csak olyan vért iszik, amit a vérellátóból szerez. Ő nem öl meg senkit...
- Ó, Lila! - Képtelen vagyok felfogni, amit hallok. Vagy mégis, ha figyelembe vesszük, hogy Liláról van szó. Mégis azt reméltem, hogy 0 nem lesz annyira naiv, hogy bedőljön ennek a mesének. -Mind ezt mondja! Már századok óta ezzel etetik a lányokat. „Én nem ölök embert!" Lószart nem!
- Várjunk csak egy percet! - Adam szorítása elernyed a karo¬mon. Sajnálatos, hogy most, amikor már szabadon képen vághat¬nám Lilát, már egyáltalán nem akarom. Túlságosan undorodom tőle. - Mi folyik itt? - kérdi Adam. - Ki iszik vért? Csak nem Drake-ről beszéltek?
- De igen - felelem tömören.
Adam hitetlenkedve néz le rám, míg Ted a háta mögött füttyent egyet.
- Apám! Tudtam, hogy valami nem stimmel a fazonnal!
- Hagyjátok abba! - kiáltja Lila. - Mindannyian! Nem hallja¬tok magatokat? Van fogalmatok róla, mennyire bigottak vagytok? Igen, Sebastian vámpír, és neki is ugyanúgy joga van a léthez!
- Uh! - szólalok meg. - Figyelembe véve, hogy O egy két lábon járó veszedelem az emberiségre nézve, és hogy már évszázadok óta hozzád hasonló ártatlan lányokat eszik... végül is leszögezhet¬jük... nincs joga létezni!
- Egy pillanat! - Adam továbbra is kétkedve néz. - Vámpír? Ugyan már! Ez lehetetlen! Vámpírok nem léteznek!
- Ó! - Lila hirtelen felé fordul és toporzékolni kezd. - Te még náluk is rosszabb vagy!
- Lila! - szólítom meg, nem figyelve Adamre. — Nem láthatod többé!
- Nem tett semmi rosszat! Meg sem harapott, pedig megkértem rá! Azt mondja, képtelen rá, mert annyira szeret!
- Jóságos ég! — mondom undorodva. — Ez is csak egy hazugság, amivel ámít téged, Lila! Hát nem látod? Mind ezt mondja! Nem szeret téged! Legalábbis nem jobban, mint egy bolha a kutyát, aminek a vérét szívja!
- Én szeretlek! - Ted hangja elcsuklik az „Én"-en. - És te dobtál egy vámpír miatt!?
- Te ezt nem értheted! - Lila hátralibbenti hosszú, szőke haját. – Ő nem bolha, Mary, Sebastian túlságosan is szeret ahhoz, hogy megharapjon. De érzem, hogy rá tudom venni. Mert ő is legalább annyira velem akar maradni örökké, amennyire én vele, érzem. És a holnap este után együtt leszünk mindörökre.
- Mi lesz holnap? - kérdezi Adam.
- Az évzáró bál - felelem esetlenül.
- Úgy van! - csacsogja Lila. - Sebastian elkísér. És habár ő még nem tudja, de holnap megadja, amit kérek. Csak egy kis harapás, és az örök élet vár rám. Ugyan már, srácok! Hát nem király? Ti nem akarnátok örökké élni? Úgy értem, ha lehetősé¬getek lenne rá!?
— De nem így! — Valami mélyen bennem fájdalmasan sajog. Sa¬jog Liláért, és sajog azokért a lányokért, akiknek a nyomában jár. És azokért is, akik majd őt követik, ha nem teszek valamit.
— Ott találkozol vele? — Szuggerálnom kell magam, hogy rákér-dezzek. Nehezemre esik a beszéd, mert leginkább sírni szeretnék.
- Igen - feleli Lila. Tekintete ugyanolyan kifejezéstelen, mint odabent a klubban, vagy ma, az ebédlőben. - Nem tud majd ne¬kem ellenállni. Képtelen lesz nemet mondani, ahogy ott állok majd az új Roberto Cavalli estélyimben, nyakamon pedig meg¬csillan a telihold ezüstje...
— Azt hiszem, mindjárt kidobom a taccsotl — nyög fel Ted.
- Nem, nem fogod! — mondom. - Most hazaviszed Lilát. Tes¬sék! — Belenyúlok az iskolatáskámba, előhúzok egy feszületet és két palack szenteltvizet, majd a kezébe nyomom őket. — Ha Drake feltűnne — de nem hiszem, hogy fog dobd meg ezekkel! Aztán sipirc haza, miután hazavitted Lilát.
Ted a kezébe adott tárgyakat figyeli. — Várj! Ennyi? — kérdezi. — Egyszerűen hagyjuk, hogy megölje?
- Nem öl meg! - javítja ki Lila boldogan. — Átváltoztat! Olyan leszek, mint ő!
— MI nem csinálunk semmit! - felelem. - Ti, srácok, most ha¬zamentek és ezt szépen rám bízzátok! Ura vagyok a helyzetnek. Csak legyetek biztosak benne, hogy Lila épségben hazaér. A bálig nem eshet semmi baja. A gonosz lelkek nem léphetnek be olyan házba, ahova nem hívták meg őket. – Homlokomat ráncolva nézek Lilára. - Nem hívtad meg magadhoz, ugye?
- Ugyan már! - kapja fel a fejét. - Mintha nem tudnád, milyen dührohamot kapna az apám, ha meglátna egy fiút a szobámban.
- Látjátok? Menjetek haza! Te is! - bólintok Adam felé. Lilát Ted a karjánál fogva vezeti el. Adam azonban legnagyobb
döbbenetemre ott marad, ahol volt, és kezét mélyen a zsebébe dugja.
- Ohm - mondom neki. — Tehetek érted valamit?
- Igen - feleli Adam nyugodtan. - Kezdhetnéd a legelején. Mindent tudni akarok. Mert ha mindaz, amit az imént elmond¬tál, igaz, akkor nélkülem most nem lennél más, csak egy bazi nagy pacni a klub falán. így hát, kezdd el, kérlek!

ADAM
Ha alig egy-két órával ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy az este ott fog érni útban „amerikai-történelem-óra-Mary' tetőtéri otthona felé, akkor... nos, azt gondoltam volna, hogy az illető nem százas.
Pedig pontosan ott találom magam, a Keleti Tizenhetedik ut¬cán. Elhaladunk az álmos ajtónálló mellett (aki egyébként még a szemöldökét sem emeli meg a számszeríj látványára), majd a lift¬ből kilépve egy viktoriánus stílusban berendezett lakásban találom magam. Már amennyire meg tudom ítélni — a bútorok nagyon hasonlítanak azokra, amik az anyám által annyira kedvelt, végtele¬nül unalmas sorozatokban vannak, melyekben olyan nevű lányok szerepelnek, mint Violet, Hortense vagy más borzadály.
Könyvek vannak mindenütt. Nem papírkötésű Dan Brown-félék, hanem igazi, hatalmas, kemény kötésűek, olyan címekkel, mint „Démonológia a hetedik századi Görögországban''vagy „Út¬mutató a szellemidézéshez". Körbenézek, de sehol egy plazma- vagy egy LCD-képernyő. Még egy sima tévé sincs a lakásban.
— A szüleid professzorok vagy valami ilyesmi? - kérdem Maryt, ahogy ledobja az íjat, és a konyha felé veszi az irányt. Odamegy a hűtőhöz, kivesz két doboz kólát, az egyiket felém nyújtja.
— Valami olyasmi — feleli. Ilyen volt egész úton, úgy csinál, mintha a válaszadás fizikai fájdalommal járna.
Nem mintha számítana, ugyanis megmondtam neki, addig nem tágítok, amíg nem mond el mindent. A helyzet az, hogy fogalmam sincs, mit gondoljak az eddigiek alapján. Egyrészt határozottan megkönnyebbültem, hogy tévedtem Drake és Mary kapcsolatát illetően. Másrészről viszont... egy vámpír?
— Gyere! — int Mary, én pedig követem, mert... mégis mi mást tehetnék? Lövésem sincs, mit keresek itt. Nem hiszek a vámpírok¬ban. Szerintem Lilát is csak egyszerűen megszédítette egy olyan elvont, grufti bagázs, amilyet az Esküdt ellenségekben láttam egy¬szer.
Bár Mary kérdése — „Akkor mégis mivel magyarázod, hogy ké¬pes volt köddé válni a táncparkett kellős közepén?" - kifog rajtam. Vajon hogy csinálta?
De több tucat hasonló kérdés is válaszra vár még. Mint például a legutóbbi: Hogy érhetném el, hogy Mary úgy nézzen rám, ahogy Lila nézett arra a Drake gyerekre?
Az élet csupa talány, ahogy apám szokta mondani, mára már ez is családi szállóige.
Mary végigvezet egy sötét folyosón, ami egy félig nyitott aj¬tóban végződik. Résén keresztül özönlik a fény. Kopogtat, majd megkérdi:
- Apa! Bejöhetünk?
Mogorva hang felel: - Mindenképp...
Én pedig követem Maryt a legkülönösebb szobába, amit éle¬temben láttam. Legalábbis egy Felső East Side-beli tetőtéri apart¬manhoz képest.
Ez egy laboratórium. Kémcsövek, mérőedények és lombikok sorakoznak mindenütt. Néhány edény előtt egy fehér hajú, pro¬fesszor kinézetű férfi álldogál fürdőköpenyben, és épp egy virító zöld színű főzettél pepecsel, ami vastagon ontja magából a füs¬töt. Az öreg fazon felnéz, majd elmosolyodik, amint Mary belép a szobába, zöld szeme — ami annyira hasonlít a lányáéra — kérdőn tekint felém.
- Nos, isten hozott! — szól a férfi. — Látom hazahoztad az egyik barátodat. Nagyon örülök! Már épp azon tűnődtem, hogy mos¬tanság túl sok időt töltesz egymagádban, ifjú hölgy!
- Apa, ő Adam - mutat be Mary. — Mögöttem ül amerikai tör¬ténelem órán. A szobámba megyünk tanulni.
- Helyes! - mondja az apja. Úgy tűnik, nincs tisztában azzal, hogy a legutolsó dolog, amit egy korombéli fiú éjjel kettőkor egy lány szobájában csinálni akar, az a tanulás. — Csak ne vigyétek túlzásba, gyerekek!
- Nem fogjuk! - mondja Mary. - Gyere, Adam!
- Jó éjt, uram! - köszönök el Mary apjától, aki még kedvesen rám mosolyog, mielőtt visszafordulna a lombikjához.
-Oké- kezdem, mialatt Mary visszafelé vezet a folyosón, ez¬úttal a szobájába... ami egy lány szobájához képest meglepően puritán. Csak egy nagy ágy, egy komód és egy íróasztal van benne. Veronica szobájával ellentétben itt minden rendezett, semmi sincs elöl, kivéve egy laptopot és egy MP3-lejátszót. Gyorsan meglesem a zenelistáját, míg ő a beépített szekrényben keresgél. Főleg rock, R&B és némi rap tölti ki. Semmi emo. Hála az égnek! — Mi folyik itt? Mit kotyvaszt az apukád?
— Gyógymódot keres — feleli tompán a szekrény mélyéről.
A díszes perzsaszőnyegen át az ágyához sétálok. Egy bekerete¬zett kép áll az éjjeliszekrényén. Egy csinos, napfénybe hunyorgó nőt ábrázol. Mary anyukája. Nem tudom, honnan tudom. Csak tudom.
— Mire keresi a gyógymódot? — kérdem. Felveszem a képet, hogy közelebbről megnézhessem. Igen, ott vannak. Mary ajkai. Melyek — képtelen voltam nem észrevenni — a végükön felfelé ívei¬nek. Még akkor is, ha mérges.
— A vámpírságra — feleli. Egy piros ruhával a kezében bukkan elő. Adatszó védőhuzatban van.
— Huh. Utálom, hogy nekem kell közölnöm veled, Mary, de vámpírok nem léteznek! Sem vámpírság. Vagy bármi hasonló.
— Ó igazán? — Szája széle a szokásosnál is magasabbra húzódik.
— A vámpírokat csak az az alak találta ki. — Nevet rajtam. Nem bánom, vele elnéző vagyok. Jobb, mintha szóba sem állna velem. Amióta csak ismerem, ez a helyzet. — Az, aki a Drakuláz írta. Nem igaz?
— Nem Bram Stoker alkotta meg a vámpírokat — feleli, és a mosolya eltűnik. - Még Drakulát sem ő találta ki. O egy valós történelmi személy, az igazság kedvéért.
— Ja, de olyan volt, aki vért ivott és denevérré változott? Ugyan már!
— A vámpírok léteznek, Adam. - A hangja elhaló. Tetszik, ahogy kimondja a nevemet. Annyira tetszik, hogy észre se veszem, hogy a kezemben lévő fényképre mered. — Ahogy az áldozataik is.
Követem a tekintetét. Majdnem elejtem a képet.
- Mary - jobb most nem jut eszembe. — Az édesanyád,..? Ő is... ő is...?
- Életben van. - Elfordul, a ruhát műanyag zsákostul az ágyra dobja. - Már ha életnek lehet azt nevezni. — Olyan, mintha csak magának beszélne.
- Mary... — A hangom megváltozott. Képtelen vagyok elhinni.
Valahogy mégis. Van valami az arckifejezésében, ami egyértel¬művé teszi számomra, hogy nem hazudik. És még valami, amitől meg legszívesebben magamhoz ölelném. Erre persze Veronica rög¬tön rávágná, hogy szexista vagyok. Na tessék, újra itt volnánk!
Abbahagyom a szám harapdálását. — Apukád ezért... ?
- ö nem volt mindig ilyen — magyarázza, de nem figyel rám. - Másmilyen volt, amikor anya még velünk volt. Hiszi... hisz ab¬ban, hogy van rá gyógyszer. — Leül a ruha mellé az ágyra. — Nem képes beletörődni, hogy egyetlen módon kaphatja csak vissza. Csak úgy, ha megölik a vámpírt, aki átváltoztatta.
- Drake - vágom rá. Melléülök az ágyra. így már van értelme. Azt hiszem.
- Nem — rázza meg a fejét. — Az apja. Aki egyébként az igazi Drakula család egyik leszármazottja. A fia pedig úgy gondolja, a Drake kevésbé kérkedő és modernebb hangzású.
- Akkor... miért Drakula kölykét akartad megölni, ha az apja az, aki... - Képtelen vagyok kimondani. Nem tudom megtenni. Szerencsére, erre nincs is szükség.
Mary összegörnyed. — Ha az egyeden fia halála sem csalogatja elő a rejtekéből, hogy őt is megölhessem, akkor nem tudom, mi az.
- Nem lenne az kissé... huh! veszélyes? — kérdem. Hihetetlen, hogy itt ülök és ilyesmikről fecsegek. Mondjuk, az is hihetetlen számba megy, hogy most épp itt ülök „amerikai-történelem-óra-Mary” szobájában. - Úgy értem, nem ez a Drakula a feje ennek az egésznek?
- De. — A képre néz, amit kettőnk közé tettem. — És ha ő meg¬hal, akkor anya felszabadul végre.
Mary apukájának pedig már nem kellene azon emésztenie ma¬gát, hogy megtalálja a vámpírság ellenszerét. De ezt csak gondo¬lom, nem mondom ki hangosan.
- De Drake miért nem ma változtatta át Lilát? — kérdem. Ez is zavar engem többek közt. - Úgy értem, a klubban.
- Mert szeret játszani az étellel - feleli szenvtelenül. — Ugyan¬úgy, ahogy az apja.
Megborzongok. Nem tehetek róla. Még ha Lila nem is az ese¬tem, azért nem szívesen gondolok rá, mint éjjeli vámpír nasira.
- Nem aggódsz amiatt — próbálom kissé elterelni a témát —, hogy Lila figyelmezteti Drake-et, hogy mi lesben állunk, és így nem jön el? — Direkt használtam többes számot, mert nincs az az ég, hogy hagyjam Maryt egyedül járkálni a pasas nyomában. Biztosra veszem, hogy Veronica ezt is szexista gondolatnak tar¬taná.
De Veronica nem látta még Mary mosolyát.
- Most viccelsz? - kérdi. Nem hinném, hogy feltűnt neki a töb¬bes szám. — Épp abban bízom, hogy elmondja neki. Akkor aztán tutira eljön majd.
Rámeredek. — Mi oka lenne rá?
- Mert ha végez a pusztító lányával, hatalmasat nő a kripta bandájának ázsiója.
- Kripta banda? — pislogok.
- Tudod - hátradobja copfját -, mint az utcai bandák. Csak az élőhalottak között.
- Ó! - Érdekes módon, ennek legalább van értelme. Nem úgy mint a többinek, amit ma este hallottam. - Apukádat pusztítónak nevezik? - Elég nehéz elképzelni Mary papáját, ahogy a lányához hasonlóan számszeríjat lóbál a kezében.
- Nem. — A mosolya eltűnik. — Az anyukámat. Vagy legalább¬is... az volt. Nem csak vámpírokat ölt, hanem mindenféle gonoszt — démonokat, vérfarkasokat, kopogó szellemeket, kísérteteket, warlockokat, dzsinneket, szatírokat, a Lokit, shedukat, vetelákat, titánokat, koboldokat...
- Koboldokat? — kérdem hitetlenkedve.
Mary azonban csak vállat von, és azt mondja: - Ha gonosz volt, anya végzett vele. Érzéke volt hozzá... tehetsége — teszi hozzá hal¬kan. - Nagyon remélem, hogy örököltem!
Némán ülök egy percig. Megvallom, kissé lezsibbasztott az el-múlt pár óra. Számszeríjak és vámpírok és pusztítók? Es mi az ör¬dög az a vetela? Nem is vagyok biztos benne, hogy tudni akarom. Nem is! Várjunk csak! Tudom, hogy nem akarom tudni. Motosz¬kál valami a fejemben, és nem hajlandó abbahagyni.
Az a fiira, hogy majdhogynem tetszik.
- Szóval — szemével az enyémet keresi —, most már hiszel ne¬kem?
- Hiszek neked - felelem. Valójában azt nem tudom elhinni, hogy hiszek neki.
- Akkor jó! A legjobb az lenne, ha nem beszélnél erről senki¬nek. És most, ha nem haragszol, el kell kezdenem készülődni...
- Pompás! Mondd meg, mit kell tennem!
Arca gondterheltté válik. — Adam — kezdi. Van abban vala¬mi őrjítő, ahogy az ajkai formálják a nevemet... legszívesebben a karjaimba kapnám, de ugyanakkor erős késztetést érzek, hogy körbefussam a szobát. - Igazán értékelem az ajánlatodat. Komo¬lyan. De ez túl veszélyes! Ha megölöm Drake-et...
— Amikor megölöd! - javítom ki.
— ...elég nagy lesz az esélye annak, hogy felbukkan az apja — folytatja —, és bosszút akar állni. Talán nem ma este. Talán nem is holnap. De hamarosan. És amikor ez megtörténik, az nagyon... csúnya lesz. Egy rémálom. Olyan lesz, mintha...
— .. .eljött volna a világvége — fejezem be a mondatot, de ahogy kimondom a szót, hideg fut végig a hátamon.
— Igen! Pontosan!
— Emiatt ne aggódj! — nyugtatgatom, figyelmen kívül hagyva a hideget a hátamon. - Felkészültem lelkileg.
— Adam — rázza meg a fejét. — Nem érted. Nem vagyok benne biztos, hogy... nos, nem garantálom, hogy meg tudlak védeni. Azt pedig nem hagyhatom, hogy kockáztasd az életed. Nekem ez más... az édesanyám miatt. Te azonban...
Leállítom. — Csak mondd meg, mikor jöjjek érted!
— Hogy mi van?
— Sajnálom - felelem —, de nem hagyhatom, hogy egyedül menj a bálba. Téma lezárva!
Igazán félelmetes lehetett, ahogy kinéztem, vagy ahogy beszél¬tem, mert ellenkezésre nyílt száját hirtelen becsukja, és csak ennyit mond: - Ohm. Rendben.
Azt azért még hozzáteszi: — A te temetésed! — Csak hogy az övé legyen az utolsó szó.
Ami egyáltalán nem zavar. Az övé lehet az utolsó szó.
Mert már tudom, hogy megtaláltam a jövőbeli partnerem, aki¬vel a hamarosan bekövetkező katasztrófa után fogok küzdeni a túlélésért.

MARY
A zene a szívem ritmusára jár. Érzem, ahogy a basszus döröm¬böl a mellkasomban — bumm, bumm, bumm. Szinte lehetetlen átlátni a vonagló embertömeget, a „füst* és a mennyezetről szerte¬ágazó fényjáték pedig csak nehezíti a dolgot.
De tudom, hogy itt van. Érzem.
Aztán meglátom, a táncparketten verekszi át magát, és felém tart. Kezében egy-egy pohár vérpiros színű folyadék van. Amikor a közvetlen közelembe ér, átnyújtja az egyiket, és azt mondja: — Ne aggódj, nem kevertek bele alkoholt! Lecsekkoltam!
Nem felelek. Hálásan kortyolok a puncsba, annak ellenére, hogy kissé túl édes, a torkom azonban annyira száraz.
Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy hibát követek el. Mármint, hogy belekevertem Adamet. De... van benne vala¬mi. Nem tudom, mi az. Valami, ami megkülönbözteti az iskola hülye izomagyaitól. Talán az a mód, ahogy megmentett a klub¬ban, mikor elveszítettem az önuralmam. A mód, ahogy meglőtte Sebastian Drake-et — a gonosz ivadékát — egy ketchuppel töltött vízipisztollyal.
Vagy talán az, hogy olyan rendes volt az apámmal — nem kez¬dett poénkodni rajta, hogy úgy néz ki, mint a Doki a Vissza a jövőbe című filmből. Ráadásul uramnak szólította. A mód, ahogy felemelte az édesanyám fotóját, majd a döbbenet, ami kiült az arcára, mikor elmeséltem, mi történt vele...
Vagy talán mégis az, ahogyan este háromnegyed nyolckor meg¬jelent nálunk, öltönyben és piszkosul jóképűen. Még vörös rózsás karszalagot is hozott nekem... pedig kevesebb, mint huszonnégy órával ezelőtt még azt sem tudta, hogy jönni fog a bálba (hasznos, ha a bejáratnál is árusítanak jegyeket). Nos, igen. Apa borzasztóan izgatott volt, és most az egyszer úgy viselkedett, mint egy átlagos szülő. Fényképeket készített rólunk: - Édesanyádnak, hogy ő is lássa, ha már jobban lesz - mondogatta, majd megpróbált egy húszdolláros bankjegyet csúsztatni Adam zsebébe, mondván: — A tánc után vidd el Maryt fagyizni!
Őszintén megvallva, ez ráébresztett arra, hogy mennyivel job¬ban szeretem, ha ki sem mozdul a laborból.
Mégis. Tudtam, hogy hibát követek el azzal, hogy nem küld¬tem el Adamet abban a minutaban. Ez nem amatőröknek való meló.
Ez... Ez egyszerűen... lélegzetelállító. Mármint, ahogy a bál¬terem kinéz. Csak hápogtam, amikor Adam karján beléptem a terembe. (Az ő ötlete volt. Azért, hogy hétköznapi pár benyo¬mását keltsük, arra az esetre, ha Drake már itt lenne és figyel¬ne.) A Szent Eligius magániskola évzáróbál-bizottsága ugyan¬csak kitett magáért az idén. Már önmagában az is ütős, hogy a Waldorf—Astoria négyszintes nagy báltermét sikerült biztosítani helyszínül, de hogy még csillogó, romantikus csodavilággá is sikerült azt varázsolniuk!? Varázslatos! Csak abban reményke¬dem, hogy a szalagcsokrok és a transzparensek tűzállóak. Utál¬nám, ha lángra lobbannának, miután szíven döftem Drake-et egy karóval.
- Szóval... - szólal meg Adam, ahogy ott állunk csendben a táncparkett szélén, és iszogatjuk a puncsunkat (ami őszintén meg¬vallva, kezd egy kissé kényelmetlenné válni). - Mégis hogy csinál¬juk? Nem látom sehol a számszeríjad!
- Csak egy karóra lesz szükségem — magyarázom, majd estélyi ruhám combközépig érő kivágásán keresztül megvillantom neki a lábamat, amelyre egy kézzel faragott kőrisfa darabot erősítettem anyám régi, combra erősíthető pisztolytáskájának segítségével. — Nem bonyolítom túl a dolgokat.
- Ó! - hördül fel Adam, ahogy a torkán akad a puncs. — Oké.
Feltűnik, hogy le nem veszi a tekintetét a combom belső ré¬széről. Vonakodva ejtem vissza a szoknyám. Szöget üt a fejembe - most először —, hogy Adam talán nem csupán azért csinálja ezt az egészet, hogy legjobb barátja barátnőjét magához térítse egy vérszívó bűvöletéből.
Egyáltalán... lehetséges ez? O mégiscsak Adam Blum. Én meg csak az új csaj vagyok. Kedvel engem, az biztos, de nem tetszem neki. Az nem lehet! Valószínűleg alig tíz percig maradok még élet¬ben. Hacsak nem történik hirtelen valami, ami megérzésem sze¬rint úton van.
Pirulva nézem az előttünk pörgő párokat. Mrs. Gregory, az amerikai történelem tanárunk az egyik gardedám. Körbesétálva próbálja féken tartani a randijukat kiélvező lányokat. Ezzel az erő¬vel a hold növekvését is megpróbálhatná visszatartani.
- Talán az lenne a legjobb, ha lefoglalnád Lilát valamivel — mondom, és remélem, hogy nem tűnik fel neki lángoló arcom, amely mostanra már nagyon hasonlít a ruhám színére —, amíg én elvégzem a munkát. Még a végén közénk vetné magát, hogy meg¬védje, azt pedig nem engedhetjük meg.
- Ezért rángattam el Tedet — jelenti ki, majd fejével a közeli asztalnál üldögélő Teddy Hancock felé int, aki unott arccal néz a táncparkett felé. Szemmel láthatóan kissé szét van csúszva. Hoz¬zánk hasonlóan ő is Lila és partnere felbukkanására vár.
- Akkor sem akarom - mondom hogy a közelemben légy, amikor... tudod.
- Ezt már kismillió alkalommal tudtomra adtad — morogja. -Tisztában vagyok vele, hogy tudsz vigyázni magadra, Mary. Nyo-matékosan kihangsúlyoztad többször is.
Kissé megrezzenek. Nem érzi itt jól magát. Ez biztos.
És akkor mi van? Nem kértem, hogy jöjjön el velem. Ő hívta meg saját magát. Ez amúgy sem randi, ez kivégzés. Már az elejétől tudta. Ő az, aki változtat a szabályokon, nem én... Mégis kit akarok átverni? ...Én nem randizhatok. Nekem küldetésem van! Én vagyok a pusztító lánya. Nekem...
- Akarsz táncolni? - riaszt fel Adam a kérdéssel.
- Ó! — kiáltok kissé meglepetten. — Szeretnék. De nekem most...
- Nagyszerű! - feleli, majd a karját nyújtja, és a táncparkettre vezet. Annyira megrökönyödtem, hogy képtelen vagyok ellenkez¬ni. Oké, rendben. Miután véget ért az első sokk, azon kapom ma¬gam, hogy már nem is akarom megállítani. Megdöbbenek, ahogy ráébredek... hogy milyen jó érzés Adam karjaiba simulni. Nagyon is jó érzés. Biztonságot áraszt. Melegséget sugároz. Úgy érzem, mintha... már majdnem úgy érzem magam, mintha én is normá¬lis lennék, a változatosság kedvéért.
Nem az új csaj. Nem a pusztító lánya. Csak... én. Mary. Olyan érzés ez, amihez hamar hozzá tudnék szokni.
- Mary! - szólít meg Adam. Annyival magasabb nálam, hogy lehelete lágyan borzolja feltűzött hajam kikandikáló tincseit. Nem bánom a dolgot, lehelete nagyon jó illatú.
Álmodozva nézek fel rá. Képtelen vagyok felfogni, hogy nem vettem eddig - úgy igazán - észre, hogy ennyire jóképű. Úgy ér¬tem, a tegnap este előttig. Vagy talán mégis feltűnt, csak soha nem tudatosodott bennem, hisz mégis mit akarhat egy olyan srác, mint ő, egy olyan lánytól, mint én? Még egymillió év alatt sem jutott volna eszembe, hogy az évzáró bálon Adam Blummal fogok meg¬jelenni... Rendben! Tisztában vagyok vele, hogy csak azért hívott el, mert együtt érez velem az édesanyám miatt, hogy vámpír lett meg minden. Mégis...
- Hmmm? - mosolyogva nézek fel rá.
- Uh! — Mintha kényelmetlenül érezné magát valamiért. — Azon tűnődtem, hogy ha... ennek vége lesz, és Drake hamuvá porladt, és Lila és Ted újra együtt lesznek, akkor esetleg... talán...
Istenem! Mi folyik itt? Csak nem... csak nem akar randira hív¬ni? Egy igazi randira?! Egy olyanra, ami nem foglal magába hegyes fogú célpontokat?
Nem. Ez nem történik meg. Ez csak egy álom vagy valami ha¬sonló. Egy pillanat, és máris felébredek, ez az egész pedig semmivé foszlik. Mert hogy történhetne ez meg? Nem merek levegőt venni, hisz ha megteszem, az biztosan véget vet a varázsnak...
- Igen, Adam? — kérdem.
- Nos — kerüli a tekintetem —, hogy esetleg lenne kedved, tu¬dod, lógni velem...
- Elnézést! — A mély hang, ami félbeszakítja Adamet, nagyon is ismerősnek tűnik. - Lekérhetem a hölgyet?
Csalódottan hunyom be a szemem. Nem tudom elhinni! Sosem fogok olyan sráccal járni, aki ennyivel magasabb súlycsoportba tartozik, mint én. Soha. Soha. Soha. Nyomi maradok - hozzám hasonló csodabogarak végterméke — egész hátralévő életemben. Először is, miért akarna egy olyan fiú, mint Adam Blum, randizni velem? Egy vámpír és egy őrült professzor gyermekével? Nézzünk szembe a tényekkel! Ez nem fog megtörténni.
Pedig már megvolt! Majdnem megvolt!
- Na, ide figyelj! - Megfordulok, és egyenesen Sebastian Drake-kel találom szemben magam, akinek kék szemei egy pillanatra tág¬ra nyílnak, látva az enyémben tomboló tüzet. - Mégis mit kép¬zelsz, hogy itt rontod a levegőt...
A hangom azonban elakad. Hirtelen csak azokat a szemeket lá¬tom és semmi mást... azokat a hipnotikus kék szemeket, amikben képes lennék elmerülni, és életem végéig hagynám, hogy azok a lágy, meleg hullámok cirógassanak...
Igaz, hogy ő nem Adam Blum. De ő úgy néz rám, mint aki tökéletesen tisztában van ezzel, és borzasztóan sajnálja a dolgot, és bármit megtenne, hogy engem elbűvöljön... Vagy még többet annál: hogy elvarázsoljon...
A következő pillanatban pedig azon kapom magam, hogy Sebastian Drake gyengéden - kimondhatatlanul gyengéden — ka¬ronfogva vezet le a táncparkettről, egyenesen egy tucat erkélyajtó felé, amelyek a holdsütötte kertbe vezetnek... pontosan egy olyan helyre, ahová álmodban vezet egy erdélyi gróf sarja.
- Annyira örülök, hogy végre találkoztunk! — beszél hozzám Sebastian, tollpiheként cirógató hangján. Minden és mindenki, akik mellett elhaladunk - más párok, Adam, a döbbent Lila, aki féltékenyen néz utánunk, Ted, aki őt nézi féltékenyen, még a sza¬lagcsokrok és a transzparensek is - elolvadnak, míg már úgy tű¬nik, hogy nincs más a világon, csak én, a holdsütötte kert, ahol hirtelen találom magam és Sebastian Drake.
Aki felém nyúl és kisimít egy tincset az arcomból.
Egy ködös pillanatra felrémlik, hogy félnem kéne tőle... sőt, gyűlölnöm kéne. Csak nem értem, miért. Hogy gyűlölhetnék va¬lakit, aki ennyire jóképű, ennyire édes és ennyire gyengéd, mint ő? Azt akarja, hogy jobban érezzem magam. Segíteni akar.
- Látod? - kérdi, majd a kezemet gyengéden az ajkához emeli - Nem is vagyok annyira rémisztői Valójában pont olyan vagyok, mint te. Utóda egy — mondjuk ki nyíltan — végtelenül félelmetes személynek, aki a helyét keresi a világban. Mindkettőnknek megvan a maga keresztje, nem igaz, Mary? Egyébként édesanyád üdvözöl!
- Az... az édesanyám? — Elmémet legalább olyan sűrű köd lep¬te el, mint a kertet, ahol állunk. Míg sikerül magam elé képzelni édesanyám arcát, addig egyszerűen nem fér a fejembe, honnan ismerheti őt Sebastian Drake.
- Igen - feleli Sebastian. Ajka mostanra már elhagyta a kézfeje¬met, és egyenesen a könyökhajlatom felé tart - Folyékony tűzként simítja a bőröm. — Hiányzol neki. Nem érti, miért nem csatla¬kozol hozzá. Annyira boldog... nem ismeri a betegséget... vagy az öregedés kegyetlenségét... vagy a szívszorító magányt. — Szája mostanra már a vállamhoz ért. Alig kapok levegőt. De jó értelem¬ben. - Szépség és szerelem veszi körül... te is ott lehetnél, Mary! - Ajkai a kulcscsontomnál kalandoznak. Lehelete édesen meleg, amitől a gerincem egyszerűen összecsuklik. Ami nem baj, mert egyik karját szorosan a derekam köré fonta, és megtart engem. Testem pedig készségesen dől hátra, hogy szabaddá tegye csupasz nyakamat.
- Mary - suttogja a nyakamnak.
Olyan nyugalom száll rám, olyan béke - amelyet már évek óta nem éreztem, mióta anya elment —, hogy szemhéjaim lecsukódnak.
A következő pillanatban pedig valami hideget és nedveset érzek a nyakamnak csapódni.
- Au! - kiáltok, kinyitom a szemem, a kezemmel pedig a nya¬kamhoz kapok... aztán az ujjaimat a szemem elé emelem, és vala¬mi színtelen anyagot látok rajtuk végigcsorogni.
- Ó, jaj! - sajnálkozik Adam, pár méterre tőlem, kinyújtott ke¬zében a 9 mm-es Beretta vízipisztollyal, melynek csövét egyenesen felém irányítja. — Elhibáztam!
Egy pillanattal később hörögve kapkodok levegő után, ahogy tö¬mény füstöt érzek közvetlen a fejem mellől terjengeni. Köhögve támolygok el attól a férfitól, aki pár perce még oly gyengéden tartott a karjaiban, most pedig saját, parázsló mellkasát markolássza.
— Mi... — Sebastian Drake levegő után kap, és hevesen ütögetni kezdi a mellkasából előtörő lángokat. — Mi ez?
- Csak egy kis szenteltvíz, haver - feleli Adam, és tovább spric¬celi Drake mellkasa felé a vizet. — Teljességgel ártalmatlan, feltéve hogy nem tartozol az élőhalottak közé. Pechedre öregem, úgy tű¬nik, mégis.
A következő pillanatban már tökéletesen önmagam vagyok, és a szoknyám alatti karó után nyúlok.
— Sebastian Drake! — sziszegem, míg ő a fájdalomtól ordítva esik térdre előttem. — Ezt az anyámért kapod!
Kíméletlenül vágom bele a kézzel faragott kőriskarót arra a helyre, ahol a szíve lenne. Ha valaha is lett volna neki.
— Ted! — hallom Lila mézédes hangját. Barátja egy műanyag padon végignyúlva pihenteti a fejét az ölében.
-Tessék - szól Ted, ahogy imádottjára feltekint.
- Ja, nem neked szóltam! - mondja Lila. — Úgy értem, ezt fo¬gom legközelebb magamra tetováltatni, amikor Kankunban járok. A hátam és a csípőm közti részre. Azt a szót, hogy Ted. Es akkor mindenki tudni fogja, hogy hozzád tartozom.
- Ó, édesem! - feleli Ted, és lehúzza magához a fejét, hogy a nyelvét a szájába dughassa.
- Édes Istenem! - kiáltok, majd gyorsan elfordulok.
- Tudom! - Adam az előbb gurított végig a diszkófényektől villogó pályán egy tizenkét font súlyú, foszforeszkáló bowling-golyót. - Majdhogynem jobban bírtam őt, amikor Drake vará¬zsa alatt állt. De mégiscsak jobb ez így. Ted kevesebb kárt okoz, mint Sebastian. Egyébként strike-ot gurítottam. Gondoltam szólok, hátha kihagytad. - Lehuppan mellém a padra, majd a fejünk fölött égő lámpa fényében letekint a pontozólapra.
- Ebben nincs semmi kihívás! Simán nyerek!
- Ne légy tahó! - felelem. Bár őszintén megvallva, van oka a kérkedésre. Es ezt nem csak a sötétben bowlingozásra értem.
- Áruld el! - kezdem, míg ő odanyúl, hogy kioldja a csokor-nyakkendőjét. Még a bowlingcentrum különös fényében is (ahol a bál extra eseményeit és egy kilencdolláros taxiutat követően meg¬húztuk magunkat) határtalanul jól néz ki. - Honnan szerezted a szenteltvizet?
- Tednek egy csomót adtál belőle — néz le rám meglepetten. — Nem emlékszel?
- De hogy jutott eszedbe a vízipisztolyba tölteni? - sürgetem. A bálban történtek miatt még mindig kavarognak a fejemben a gondolatok. Az éjjeli bowlingozós buli, meg minden. De még¬sem veszi fel a versenyt egy kétszáz éves vámpír kivégzésével. Olyan kár, hogy a kertben porladt hamuvá, ahol csak én és Adam nézhettük végig! Tutira minket választottak volna meg Bálkirálynak és Bálkirálynőnek Ted és Lila helyett, akiknek a fején még mindig ott virít a folytonos smárolástól félrecsúszott korona.
- Nem tudom, Maré - feleli, míg bejegyzi a pontszámát. - Jó ötletnek tűnt.
Mare. Még soha senki sem hívott Mare-nek ezelőtt.
- De mégis, honnan tudtad? - kérdem. - Úgy értem, hogy Drake engem... szóval érted! Miből tudtad, hogy nem csupán tet¬tetem? Hogy a biztonság hamis illúziójába ringassam?!
- Úgy érted, azt leszámítva, hogy épp készült megharapni a nyakadat? - kérdi, megemelve egyik sötét szemöldökét. — És hogy te az égvilágon semmit sem tettél, hogy megállítsd? Hát, ebből eléggé világosnak tűnt számomra, hogy mi történik.
- Kitéptem volna magam a karjaiból — biztosítom, olyan meg-győződéssel, amit valójában nem érzek —, amint megérzem a fo¬gát.
- Nem hinném! — Most már vigyorogva néz le rám, és arcát a pontozóasztal egyeden lámpája világítja meg csupán. A bowling-pálya többi részét teljes sötétség fedi, leszámítva a hátborzonga¬tóan foszforeszkáló bábukat és golyókat. — Nem lettél volna rá képes! Ismerd be, Mary! Szükséged volt rám!
Arca olyan közel van hozzám, sokkal közelebb, mint Sebastian Drake-é valaha! Az ő szemeiben nem elmerülni akarok, hanem pusztán láttuktól is elolvadok. A szívem kihagy.
- Ja! - Képtelen vagyok a tekintetemnek parancsolni, ahogy továbbvándorol az ajkaira. — Úgy valahogy!
- Jó csapat vagyunk! - Nem tudom nem észrevenni, hogy az ő pillantása sem jár messze az én ajkaimtól. - Te nem így gondolod? Főleg, ha figyelembe vesszük a közelgő apokalipszist, ami elkezdő¬dik, ha Drake apjának tudomására jut, mit tettünk ma este.
-Tényleg! - kiáltom, - Ó, Adam! Nem csak engem fog üldöz¬ni. Rád is vadászik majd!
- Tudod - a tekintete az ajkamról mostanra már lejjebb ván¬dorolt —, nagyon bírom ezt a ruhát! Remekül passzol a bowling-cipőhöz.
- Adam! Ez most véresen komoly! Dracula bármelyik pillanat¬ban idejöhet Manhattanbe, mi pedig bowlingozásra vesztegetjük a drága időt! El kell kezdenünk felkészülni! Ellentámadásba kell lendülnünk! Meg kell...
- Mary! Dracula várhat! -De...
- Mary! Fogd be! — Én pedig megteszem. Mert túl elfoglalt va¬gyok ahhoz, hogy a csók viszonzásán kívül bármi mást csináljak.
Amúgy meg, igaza van. Dracula várhat!

Pokoli Balészakák

2009-06-14T11:45:00.001-07:00

LAUREN MYRACLE

A virágcsokor

Olvasók, figyelem! Az alábbi történetet W W Jacobs könyve, a The Monkeys Paw (A Majommancs) ihlette, amit 1902-ben adtak ki először, és tinédzserkoromban annyira megijesztett, hogy majd* össze¬pisiltem magam. Vigyázzatok, mit kívántok!
Lauren Myracle

Viharos szél ostromolta Madame Zanzibar házát, egy meglazult ereszcsatorna megadóan verte a homlokzat deszkáit. Az ég besö-tétedett, bár még csak négy óra volt. A rikítóan kidekorált váró-teremben három, harsány színű kendővel letakart asztali lámpa ontotta fényét. A rubin színű kendő beragyogta Yun Sun kerek arcát, míg kékes-bíbor hullafoltokat festett Will arcára.
- Úgy nézel ki, mint aki épp most támadt fel a sírból — közöl¬tem vele.
- Frankie! — sziszegett rám Yun Sun. Fejét Madame Z. irodá¬jának ajtaja felé kapta, gondolom, attól való félelmében, hogy ha meghallja, megsértődik. Egy piros műanyag majom lógott az aj¬tógombról, jelezvén, hogy Madame Z. ügyféllel van. Mi voltunk a soron következők.
Will szemei kifejezéstelenné váltak.
- Zombi vagyok! - nyögte. Kinyújtotta felénk a karjait. - Ad¬játok nekem a szívetek és a májatok!
-Jaj, ne! A zombi átvette a mi Willünk felett a hatalmat! - ra¬gadtam meg Yun Sun karját. - Gyorsan! Add oda neki a szíved és a májad, hátha az enyémet békén hagyja!
Yun Sun kirántotta a karját.
- Nem vicces! - közölte félig nyivákoló, félig fenyegető hang¬nemben. - Ha nem leszel kedves hozzám, elhúzok innen!
- Ne legyél már ilyen hülye liba! - mondtam neki.
- Szedem a vastag csülkeimet és kisétálok innen. Csak figyelj! Yun Sun határozott meggyőződése volt, hogy hájas a combja, pusztán azért, mert az extra szűk estélyi ruháját ki kellett egy kis¬sé engedni. Neki legalább volt báli ruhája. Meg tuti esélye, hogy viselje.
- Beee - feleltem. Morgolódása veszélyeztette a tervünket, pe¬dig az volt az egyetlen ok, amiért idejöttünk. A bál estéje már vé¬szesen közeledett, nekem pedig nem állt szándékomban odahaza penészedni, míg a többiek glitteresőben és tízcentis tűsarkokon rázzák magukat. Eltökéltem, hogy nem így lesz, különösen mióta minden porcikámban éreztem, hogy Will meg akar hívni a bálba. Csak egy kis bátorításra volt szüksége.
Halkabbra vettem a hangom, és mosolyt bűvöltem az arcomra, hogy úgy tűnjön Willnek, mintha csak lányos dologról fecsegnék.
- Ezt ketten találtuk ki, Yun Sun, emlékszel?
- Nem Frankie, ez a te ötleted volt! - felelte. És egyáltalán nem vette a fáradságot, hogy lehalkítsa magát. — Nekem már van kísérőm a bálra, még akkor is, ha éppenséggel szörnyethal a combjaim láttán. Te vagy az, aki hisz a hegyeket is megmozgató csodában!
- Yun Sun! — gyorsan Willre pillantok. Rákvörös az arca. Rossz Yun Sun! Csak úgy kitálalni!? Rossz, rossz, megátalkodott lány!
- Aú! - jajdult fel Yun Sun. Mert megütöttem.
- Nagyon pipa vagyok rád!
- Elég a beszariságból! Nem azt akarod, hogy elhívjon? - kér¬dezte Yun Sun.
-Aú!
- Ohm. Skacok! — szólalt meg Will. Idegességében fel-le szalad¬gált az ádámcsutkája. Imádnivaló! Habár, húha! Eléggé undorító látvány. Eszembe jutott róla a vízzel teli lavórból való almavadá¬szat, innentől pedig már csak egy lépés volt az almacsutkát oda¬képzelni a torkára. De Willnek figyelemre méltó ádámcsutkája volt, így amikor az le-fel mozgott, valóban imádnivaló volt.
- Megütött! - árulkodott Yun Sun.
- Megérdemelte! — vágtam vissza. De nem akartam, hogy eb¬ben a mederben folyjon tovább a beszélgetés, mert már így is elég leleplező volt. Így aztán megpaskoltam a barátnőm vaskosságtól távol álló combját. - De nem számít. Megbocsátok! Most pedig húzz bőrt a fogadra!
Amit Yun Sun egyszerűen képtelen megérteni, hogy nem kell mindent hangosan kimondani. Igen, valóban azt akartam, hogy Will elhívjon a bálba, méghozzá mihamarabb, mivel a „Szerelme¬sek tavaszá"-ig csupán két hét volt hátra. Oké, a bál neve béna, de a tavasz mégiscsak a szerelmeseké. Ez kétségtelen tény. Ahogy az is, hogy Will lesz az én örök társam, már ha képes lesz levetkőzni a határtalan félénkségét és lép végre. Elég volt a baráti vállon veregetésekből, a viháncolásokból és a csiklandozós bunyókból! Elég volt az egymásba kapaszkodásokból és a sikkantásokból, amiket a DVD-kölcsönzőből szerzett Testrablókra vagy A hegyről jönnek!-re kellett fognom. Miért nem látja Will, hogy én vagyok az, akit el kell hívnia?
A múlt hétvégén már majdnem kibökte, ebben kilencvenkilenc és fél százalékig biztos voltam. A Micsoda nőt néztük éppen, egy túlfűtött romantikus filmet, ami sosem okoz csalódást. Yun Sun kiment a konyhába egy kis nassolnivalóért, mi pedig kettesben maradtunk.
- Ohm, Frankie? - kezdte Will, míg lábfejével idegesen dobo¬gott, öklei megfeszültek. - Kérdezhetek valamit?
Még egy féleszű is hamar megértette volna, mi következik, mert ha csak a tévét akarta volna felhangosíttatni, akkor csak ennyit mond: „Hé Franks, adj rá egy kis kakaót!" Hétköznapi módon. Egyenesen. Nem lett volna jele felkészülésnek. De mivel szemmel láthatóan vívódott... mégis mi mást akart volna kérdezni, mint: „Eljössz velem a bálba?" Mennyei örömök vártak rám, csupán kar¬nyújtásnyira tőlem.
Végül elcsesztem. Kézzelfogható idegessége magával sodort engem is, így ahelyett, hogy türelmesen hagytam volna kibonta¬kozni, idegesen témát váltottam. MERT EGY RAKÁS SZEREN¬CSÉTLENSÉG VAGYOK!
- Látod? így kell ezt csinálni! — mutattam a tévére. Richárd Gere épp a fehér paripán vágtatott, ami valójában egy limó volt - Julia Roberts kastélya felé ami valójában egy lepukkant há¬romszintes társasház volt. Richárd Gere kimászott a napfénytetőn, majd feltornázta magát a tűzlétrán, mindezt azért, hogy elnyerje az imádott hölgy szívét.
- Nem olyan tutyimutyi: „Szerintem helyes vagy" halandzsával.
- Összevissza hadováltam, ez világos. - Itt tettekről beszélünk, bébi. A nagy szerelmi gesztusról.
Will habogott. Aztán csak ennyit mondott: — Ó! - Végül riadt bociszemekkel pislogott Richárd Gere-re, mint aki azt gondolja, ő aztán sosem lesz képes ezzel az alakkal felvenni a versenyt.
Meredten bámultam a tévére, tudván, hogy épp abban a pilla¬natban baltáztam el a sóvárogva várt báli estémet. Köszönet ezért saját ostobaságomnak. Pedig nem is érdekelt a szerelmi gesztus. Engem csak Will érdekelt. De a brillírozásomnak hála, visszahú¬zódott a csigaházába. A színtiszta valóság az, hogy én még nála is nagyobb nyuszi voltam.
Legyen elég ennyi arról, hogy mi okból voltunk itt Madame Zanzibarnál. Szépen megmondja majd a jövőnket, és — hacsak nem sarlatánnal van dolgunk - megerősíti a nyilvánvalót: Willt és engem az isten is egymásnak teremtett. Ha hangosan kimond¬ják, akkor Will is összeszedi magát, nekiveselkedik megint. El fog hívni a bálba, én pedig hagyom, hogy tegye a maga módján, még ha bele is halok.
A műanyag majom megrándult az iroda ajtógombján.
- Nézzétek, megmozdult! — súgtam.
- Óóó - felelte Will.
Egy hófehér hajú fekete férfi csoszogott ki az irodából. Fogatlan szája körül aszalt szilvaként gyűrődött össze a bőr.
- Gyerekek! - szólt, és megemelte kalapját.
Will felállt, és kinyitotta a bejárati ajtót, mert ő egy ilyen rendes fazon. A szél becsapott az ajtón, az öregember pedig majdnem hanyatt vágódott, de Will megtámasztotta.
- Hűha! - kiáltott Will.
- Köszönöm, fiam! - felelte az idős férfi. Kissé pöszén jöttek a szavak. - Úgy vélem, legjobb lesz, ha hazaspurizok, még mielőtt a vihar beleerősít!
- Szerintem már megtette! - felelte Will. A felhajtón túli fák recsegtek és ropogtak.
- Ez az aprócska fuvallat? - mondta az öreg. - Á, ez még csak egy kisbaba, aki most ébredt és enni kér. Jegyezd meg, fiam, erősebb lesz, még mielőtt leszáll az éj! - Ránk hunyorított. - Nektek nem otthon lenne a helyetek a biztonságos melegben?
Nehéz sértésnek venni, ha egy fogatlan idős ember „gyerekek¬nek" szólít minket. De ez már a második alkalom volt húsz má¬sodpercen belül!
- Harmadikos középiskolások vagyunk — mondtam. — Tudunk magunkra vigyázni.
Nevetése száraz falevelek zizegésére emlékeztetett. -Ahogy akarjátok! - felelte. - Ti biztos jobban tudjátok! — Kislattyogorr a tornácra, Will intett neki, majd becsukta az ajtót.
- Vén bolond! - hallatszott a hátunk mögül. Megfordultunk. Madame Zanzibar állt az irodaajtóban. Pink színű Juicy Couture tréningnadrágot és ugyanolyan színű dögös felsőt viselt, amit egész a kulcscsontjáig cipzárazott fel. Mellei kerekdedsége, keménysége és meglepő csintalansága hamar elárulta, hogy nem visel melltar¬tót. A rúzsa virító narancsszínű volt, melyhez jól passzolt hasonló színű körömlakkja, de még a cigaretta vége is, amit két ujja közt tartott.
-Akkor most bemegyünk, vagy inkább itt kint akartok marad¬ni? - kérdezte hármunktól. - Leplezzük le a jövőt, vagy hagyjuk inkább homályban?
Felemelkedtem a székről, és magammal rángattam Yun Sunt is. Will követett minket. Madame Z. bevezetett minket az irodá¬jába, ahol mindhárman bezsúfolódtunk az egyetlen fotelbe. Will hamar felismerte, hogy ez így nem fog működni, így leereszkedett a padlóra. Fészkelődni kezdtem, hogy Yun Sun több helyet en¬gedjen át nekem.
- Látod? Két nagy sonka! — utalt a combjára.
- Csússz már odébb! — utasítottam.
- És most... - kezdte Madame Z. Elhaladt előttünk, és leült az asztal mögötti székre. Beleszívott a cigijébe, majd megkérdezte: — Miért vagytok itt?
Az ajkamba haraptam. Hol is kezdjem?
- Maga médium, nem?
Madame Z. füstfelhőt eregetett: - Sherlockom! Csak nem az Aranyoldalakban megjelent hirdetés vezetett rá?
Elpirultam, ugyanakkor meg is borzongtam. A kérdésem rög¬tön a téma közepébe vágna. Mi van, ha nem szereti a kérdéseket? Amúgy meg, ha valóban médium, nem kéne máris tisztában len¬nie azzal, hogy miért vagyok itt?
- Hú... rendben. Persze, mindegy. Szóval, azon tanakod¬tam...
- Igen? Ki vele!
Összeszedtem minden bátorságomat.
- Nos... azon tanakodtam, hogy talán egy bizonyos ember, egy bizonyos kérdést akar feltenni nekem. - Szándékosan nem néztem Willre, de éreztem, ahogy meglepettség sugárzik belőle. Erre nem számított.
Madame Z. a halántékához nyomta két ujját, a szemei üvegessé váltak.
É Aha - mondta. - Hmm, hmm. Nem látom tisztán. Szenve¬délyt látok, igen... - Yun Sun felvihogott; Will hangosan nyelt egyet de van ott még valami más is... hogy is mondjam? Komplikációs tényező.
Istenem, kösz, Madame Z.! - gondoltam. Nem áshatnánk kissé mélyebbre? Adjon valami támpontot, amin elindulhatunk!
- De a srác... mármint az illető... engedni fog a szenvedélyé¬nek? - Összeszűkült gyomrom ellenére magabiztosnak tűntem.
- Lépni fog vagy sem... ez a kérdés? - kérdezte Madame Z.
- Igen, ez a kérdés!
- Ah! Mindig ez a kérdés. A kérdés pedig, amit mindenkinek fel kell tennie magában, az... - elakadt. Szemét Willre emelte, majd elsápadt.
- Mi van? - követeltem.
- Semmi - felelte.
- De! Valami van! - mondtam. A „szellemekkel suttogó" arcki-fejezésével nem ver át. Most komolyan azt akarja, hogy elhiggyük, megszállták a testét a szellemek? Hogy volt egy erős és tiszta láto-mása? Legyen! Csak adja már meg azt a rohadt választ!
Madame Z. előadta a nagy „összeszedem magam"-showt, amit egy hosszú, reszkető slukkal pecsételt meg a cigijéből. Meredten nézett rám, majd ezt mondta:
- Ha egy fa kidől az erdőben, de senki nincs ott, hogy hallja, vajon attól még hangosan teszi azt?
- Hogy mi? - kérdeztem.
- Ez minden, amivel szolgálhatok. Vagy elfogadod, vagy nem. — Eléggé zaklatottnak tűnt, így hát elfogadtam. Azért nem álltam meg, hogy vágjak egy grimaszt Yun Sun felé, amikor Madame Z. nem figyelt.
Will azt mondta, nincs semmilyen kérdése, Madame Z. mégis azon volt, hogy valahogy üzenetet továbbítson számára. Végigsi¬mított Will auráján, majd komoran közölte vele, hogy vigyázzon a magasban, ami érdekes módon igen helytálló volt, mivel Will lelkes falmászó. De még ennél is furább volt Will reakciója. Elő¬ször felhúzta a szemöldökét, majd egy másik érzelem ült ki az arcára, mint egy közeledő titkos élvezet ígérete. Rám pillantott, majd elpirult.
- Mi folyik itt? - kérdeztem. — Olyan sunyi képet vágsz!
- Tessék? - kérdezte.
- Mit nem akarsz elmondani, Will Goodman?
- Semmit! Esküszöm!
- Fiam, ne légy ostoba! — fuvolázta Madame Z. — Hallgass rám!
- O! Ne aggódjon miatta! — mondtam neki. - O a megtestesült elővigyázatosság. — Visszafordultam Will felé. — Most komolyan! Találtál egy újabb mesés mászóhelyet? Vagy egy vadiúj csillivilli karabinert vettél netán?
- Most Yun Sun következik - felelte Will. - Yun Sun, tessék! -Tud tenyérből jósolni? — kérdezte Yun Sun Madame Z.-t. Madame Z. kifújta a levegőt, majd ímmel-ámmal végighúzta az
ujját a Yun Sun hüvelykujja alatti domború részen. - Olyan gyö¬nyörű leszel, amennyire csak megengeded magadnak — mondta neki. Ennyi volt. Ezek voltak bölcsességének igazgyöngyei.
Yun Sun legalább annyira nem volt elragadtatva, mint én. Úgy éreztem, mindannyiunk nevében tiltakoznom kell. De most ko¬molyan! Egy fa az erdőben? Légy óvatos a magasban? Olyan gyö¬nyörű leszel, amennyire csak megengeded magadnak? Még ha figyelembe vesszük hátborzongató ráhibázásait is, mindhármunkat átvertek. Főleg engem.
De mielőtt akár egy szót is szólhattam volna, megcsörrent egy mobil az asztalon. Madame Z. felkapta, majd egyik hosszú na¬rancsszínű körmével megnyomta a hívásfogadás gombot.
- Madame Zanzibar, szolgálatára - üdvözölte a hívót. Arcki¬fejezése megváltozott, ahogy a vonal túlsó oldalán lévő személyt hallgatta. Bosszússá és izgatottá vált. - Nem, Silas. Ezt úgy hív¬ják... igen, nevezheted úgy is, gombás fertőzés. Gombás fertőzés.
Yun Sun és én halálra váltan néztünk egymásra, ugyanakkor — nem tehettem róla - el is voltam ragadtatva. Nem azért, mert Ma¬dame Z.-nek gombás fertőzése volt. Mármint pfuj! Hanem azért, mert úgy tárgyalta ezt meg azzal a Silasszal - bárki legyen is az —, hogy mi mindhárman hallhattuk. Ezzel aztán tényleg kaptunk va¬lamit a pénzünkért.
- Mondd meg a patikusnak, hogy ez már a második ebben a hónapban! — zúgolódott Madame Z. — Valami erősebb kell. Tessék? A viszketésre, te barom! Hacsak nem akarja megvakarni nekem. — Megpördült a forgószékével, majd egyik Juicy Couturbe bújtatott lábát a másikra rakta. Will felnézett rám, barna szeme riadt volt.
- Én aztán nem fogom megvakarni neki! — tátogta. — Kizárt dolog!
Nevettem, és úgy gondoltam, jó jelnek számít az, hogy fel akar vágni előttem. A Madame Z.-féle események nem éppen úgy ala¬kultak, ahogy elterveztem, de ki tudja? Lehetséges, hogy ennek ellenére elérik majd a kívánt hatást.
Madame Z. felém bökött a cigaretta végével, én pedig bűnbá¬nóan leszegtem a fejem. Hogy eltereljem a figyelmemet, tanulmá¬nyozni kezdtem a polcok igen érdekes és sokszínű tartalmát. Ki¬szúrtam pár könyvet, mint a „Hétköznapi Mágia", a „Mit tegyünk, ha a halál szól hozzánk, de mi nem akarjuk meghallani", egyebek. Megböktem Willt a térdemmel, és a könyvek felé intettem. Egy képzeletbeli embert kezdett fojtogatni, én pedig felhorkantottam a visszafojtott nevetéstől.
A könyvek fölött egy üveg patkánymérget, egy régimódi mo¬noklit, egy üvegnyi körömvagdalék-féleséget, egy foltos Starbucks poharat és egy nyúllábat láttunk, melyhez karmok is tartoztak. A felettük lévő polcon pedig... Ó, de helyes!
- Az egy koponya? — kérdeztem Willt. Will füttyentett. - Szent tehén!
- Oksa - mondta Yun Sun, majd elemelte tekintetét. - Ha az egy igazi koponya, legjobb lesz, ha nem is tudok róla. Elmehetnénk végre?
Megfogtam két oldalról a fejét, és a megfelelő irányba fordítot¬tam. - Nézd! Van haja!
Madame Z. befejezte a beszélgetést. — Mind hülye! - mondta. Sápadtsága eltűnt, úgy látszik, a Silasszal folytatott beszélgetés fel-rázta.
- A! Látom, rátaláltatok Fernandóra!
- Így hívták? — kérdeztem.
- Egek! — nyögött fel Yun Sun.
- Egy vízmosásból került felszínre, odakint a Chapel Hill te¬metőben — mondta Madame Z. — Mármint a koporsója. Törött és rothadt volt, úgy a korai 1900-as évekből származhatott. Senki sem viselte gondját, így aztán megsajnáltam, és idehoztam.
- Kinyitotta a koporsóját? - hüledeztem.
- Ja! - Büszkeség áradt belőle, én pedig azon tűnődtem, hogy vajon a sírrablás estéjén is a Juicy Couture kollekciót viselte-e?!
- Különös, hogy ennek még van haja! - mondtam.
- NEKI van még mindig haja! - mondta Madame Z. - Mutass egy kis tiszteletet!
- Csak fogalmam sem volt róla, hogy... van hajuk. Ennyi az egész.
- Bőrük nincs, mert az azon nyomban oszlani kezd, és hidd el nekem, nem szeretnéd megszagolni! De a haj?! Néha még hetekkel a halál beállta után is növekszik.
- Tyűha! - Lenyúltam, és beletúrtam Will mézszínű hajába. — Hallod ezt, Will, néha még a halál után is nő a hajunk!
- Király! - felelte.
- Az meg mi? — mutatott rá Yun Sun egy folyadékkal teli át¬látszó műanyag edényre, amiben különös vöröses és narancsszínű valami lebegett. — Kérem! Mondja, hogy ez nem Fernandótól szár¬mazik. Kérem!
Madame Z. intett egyet, mintha azt mondaná, ne legyen ne¬vetséges. — Az csak a méhem. Az orvos adta oda, miután átestem a hysterectomián.
- A méhe? - Yun Sun elég rosszul nézett ki.
- Hagytam volna, hogy elégessék? — kérdezte Madame Z. — Is¬ten ments!
- És az? — mutattam egy rakás szárított valamire a legfelső pol¬con. Ez a kérdezz-felelek sokkal jobb móka volt, mint a jóslatok.
Madame Z. követte pillantásomat. Szóra nyitotta a száját, majd becsukta. — Semmi - közölte hűvösen, bár észrevettem, hogy ne¬hezen vette le a szemét róla. — És most? Végeztünk?
- Ugyan már! - kulcsoltam össze a kezem, mintha imádkoznék. — Árulja el, mi az!
- Nem akarjátok tudni! - felelte.
- Én akarom! — mondtam.
- Én viszont nem! - felelte Yun Sun.
- De igen, akarja, ahogy Will is. Ugye, Will?
- A méhénél már nem lehet rosszabb! — felelte Will. Madame Z. összepréselte az ajkait.
- Kérem! - kérleltem.
Motyogott valamit az ostoba tinédzserekről, és hogy nem vállal felelősséget a következményekért. Aztán felállt, és a felső polcig nyújtózott. Mellei meg sem rezdültek a felső alatt. Leemelte a hal¬mot, majd letette elénk.
- Ő! - suttogtam. - Egy virágcsokor! — Megbarnult szélű, elvé-konyodott, törékeny rózsabimbók. Elszürkült fátyolvirágok, ame¬lyek annyira kiszáradtak, hogy porral hintették meg az asztallapot. Kókadt, piros szalag tartotta össze őket.
- Egy francia parasztasszony megbűvölte — mesélte Madame Z. kiismerhetetlen hangon. Úgy tűnt, késztetést érez arra, hogy kimondja a szavakat, ugyanakkor legszívesebben meg sem szólal¬na. Vagy nem is. Inkább, mint aki el akarja mondani, de közben minden erejével ellenáll. — Be akarta bizonyítani, hogy az igaz sze¬relmet maga a sors szánja nekünk, és bárki, aki ezt befolyásolni akarja, magára vessen.
Elfordult, hogy visszategye a csokrot.
- Várjon! - kiáltottam. - Hogy működik? Mit csinál?
- Nem mondom meg! — makacskodott.
- „Nem mondom meg!" — ismételtem. — Mégis hány éves maga? Négy?
- Frankie! - szólt rám Yun Sun.
-Te is csak olyan vagy, mint a többi, nem igaz? - közölte Madame Z. - Bármit megtennél, hogy legyen egy pasid? Kétségbeesetten vágysz a könnyfakasztó romantikára, és nem érdekel, mibe kerül?
Elvörösödtem. De hát ott volt előttem az asztalon! Fiúk. Ro¬mantika. Reményt keltett bennem.
- Csak árulja el neki - kérte Yun Sun —, különben sosem vég¬zünk!
- Nem! - tartott ki Madame Z.
- Azért nem, mert csak kitalálta az egészet! - mondtam. Madame Z. szeme megvillant. Provokáltam, ami igazán nem
volt szép tőlem, mert valami azt súgta, hogy nincs igazam. Viszont tényleg tudni akartam.
A csokrot az asztal közepére helyezte, de az égegyadta világon semmi sem történt.
- Három ember, fejenként három kívánság. Ez a varázslat — je¬lentette ki Madame Z.
Yun Sun, Will és én egymásra néztünk. Aztán kitört belőlünk a nevetés. Nevetséges volt, ugyanakkor tökéletes; a vihar, a flúgos öregember, most meg ez a baljós kinyilatkoztatás.
Ám Madame Z. pillantása belénk fojtotta a nevetést. Főleg, ahogy Willt vizslatta.
Ő pedig megpróbálta helyrerázni a hangulatot.
- Akkor miért nem használja? — kérdezte oly módon, ahogy egy tinédzser próbál kedves és udvarias lenni.
- Használtam — felelte. Narancsszínű rúzsa elkenődött.
- És... valóra vált a három kívánsága? — kérdeztem.
- Egytől egyig — felelte határozottan. Egyikünk sem tudta, mit válaszoljon erre.
- Más is használta? - kérdezte Yun Sun.
- Egy másik hölgy. Nem tudom, mi volt az első két kívánsága, de az utolsó az életébe került. Így került hozzám a csokor.
A torkunkra fagyott a szó. Ez az egész szituáció annyira képte¬lennek tűnt, mi mégis ott ültünk.
- Apám, ez aztán kísérteties! - szólalt meg Will.
- Akkor... miért tartogatja? - kérdeztem. - Ha már elhasználta a három kívánságát?!
- Igazán jó kérdés! — felelte Madame Z., miután hosszú ideig nézte a virágcsokrot. Előhúzott egy türkiz színű öngyújtót, majd meggyújtotta. Erős elhatározással tekintett a csokorra, mint aki egy régóta esedékes dolgot akar végrehajtani.
- Ne! - kiáltottam, majd kiragadtam a csokrot a kezéből. — In¬kább adja nekem, ha nem akarja megtartani!
- Soha! El kell égetni!
Ujjaim végigsimítottak a rózsaszirmokon. Olyan tapintásuk volt, mint nagypapám ráncos arcának, amit az otthonban tett lá¬togatásaim alkalmával mindig megsimogattam.
- Hatalmas hibát követsz el! — figyelmeztetett Madame Z. A csokorért nyúlt, de aztán reszketve visszahúzta a kezét. Ugyan¬azt a belső vívódást éreztem nála, mint amikor rávettem a csokor történetének elmesélésére, mintha a csokornak sajátos hatalma volna felette. Ami persze nevetséges gondolat.
- Még nem késő, hogy változtass a sorsodon! — közölte.
- Milyen sorson? — kérdeztem. A hangom elcsuklott. — Egy olyan sorson, amiben egy erdei fa kidől, nekem meg sajna füldugóm van?
Madame Z. hosszan nézett rám sűrű szempillái alól. Szemei körül olyan vékony volt a bőr, akár a pergamen, és csak akkor döbbentem rá, hogy sokkal idősebb, mint először hittem.
- Goromba és udvariatlan gyermek vagy! Megérdemled a sor¬sod! - Hátradőlt a forgószékben, és hopp, egyik pillanatról a má¬sikra megszabadult a csokor beteges hatalmától. Vagy a csokor volt az, ami elengedte őt? - Megtartod. Te döntöttél így! Nem vállalok felelősséget semmiért, ami történik.
- Hogy kell használni? - kérdeztem. Felhorkantott.
- Ugyan már! - kérleltem. Nem akartam nyafogni, de hát tényleg szörnyen fontos volt. - Ha nem mondja el, valószínűleg rosszul fogom csinálni. Még az is lehet, hogy... nem is tudom. Elpusztítom a világot.
- Frankié... hagyd már! — motyogta Will az orra alatt. Megráztam a fejem. Nem hagyhattam.
Madame Z. sajnálkozva nézett rám, mint valami szánnivaló bo¬londra. Csak nézzen!
- A jobb kezedbe fogod, aztán kimondod a kívánságod — közöl¬te. — De én mondom neked, nem sok jó fog származni belőle!
- Ne legyen már ennyire negatív! — mondtam. — Nem vagyok olyan ostoba, mint hiszi.
- Valóban — értett egyet. — Még annál is ostobább vagy!
Will más síkra terelte a beszélgetést, mert utálta a kényelmetlen szituációkat.
- Akkor... nem is használná újra, ha tehetné se?
Madame Z. megemelte az egyik szemöldökét. — Úgy nézek én ki, mint akinek szüksége van újabb kívánságokra?
Yun Sun hatalmasat sóhajtott. — Hát, nekem épp elkelne egy¬két kívánság. Kívánj nekem Lindsay Lohan combokat, jó?
Szerettem a barátaimat. Annyira csodásak voltak! Megemeltem a csokrot, Madame Z. azonban megragadta a csuklómat.
- Az ég szerelmére, te lány! - kiáltott rám. - Ha már kívánni akarsz, akkor legalább értelmes dologra használd!
- Igaz, Frankié! - mondta Will. - Gondolj csak szegény Lindsay-re! Azt akarod, hogy comb nélkül flangáljon?
- A vádlija megmarad! — mutattam rá.
- De hogy kapcsolódik majd a törzséhez? Melyik producer szer-ződtetne egy torzót?
Felkuncogtam, Will pedig elégedettnek tűnt magával. Yun Sun csak ennyit mondott — Ti aztán... pfuj! Madame Zanzibar egyenetlenül vette a levegőt. Lehet, hogy már készen állt rá, hogy a kezét elvegye rólam, a rémületen azon¬ban - ami a csokor felemelésekor keletkezett benne — nem tudott úrrá lenni.
Óvatosan, nehogy megsérüljön, az oldaltáskámba tettem a csokrot. Elővettem a pénztárcámat, és kétszer annyit fizettem, mint amennyit kért. Nem cifráztam, egyszerűen csak átnyújtot¬tam a pénzt. Megszámolta, majd fáradtan végigmért.
Rendben - sugallta a viselkedése. - Csak légy óvatos!
Hozzánk igyekeztünk egy pizzára, mert ez volt a péntek esti rutin.
És egyre többször fordult elő szombaton és vasárnap is. Szüle¬im abban a szemeszterben Botswanában végeztek kutatómunkát, ami azt jelentette, hogy Frankié kuckója lett a partik középpontja. Voltaképpen nem voltak igazi bulik. Pedig lehettek volna, mivel a házunk mérföldekre van a várostól, ahova csak egy jelöletlen úton lehet eljutni, és egyetlen szomszéd sincs a közelben, aki panaszkod¬hatott volna. De jobb volt nekünk hármasban — néha négyesben, ha Yun Sun barátja, Jeremy is csatlakozott hozzánk. Bár Jeremy úgy gondolta, hogy Will és én furák vagyunk. Ki nem állhatta az ananászt a pizzán, és egyáltalán nem osztozott filmízlésünkben.
Will pickupjának tetején kopogott az eső, ahogy végiggördült a Restoratioan Boulvard kanyargós utcáin, elhaladt a Krispy Krerne, a Piggly Wiggly, majd a megyei víztorony előtt, ami magányosan nyújtózott a magasba. Az autó szűk utasterében hárman préselőd¬tünk össze, de én egyáltalán nem bántam. Én ültem középen. Will keze minden egyes sebességváltásnál a térdemhez ért.
- A! A temető! - intett a fejével balra, a díszes rácsozatú kapu felé.
- Tartsunk egy perc néma csendet Fernandóért?
- Tartsunk! - feleltem.
Villám fény világította meg a sírkövek hosszú sorát, én pedig azt gondoltam, milyen hátborzongató és nyugtalanító hely a temető. Csontok. Elrothadt bőr. Felszínre kerülő koporsók.
Örültem, hogy végre hazaértünk. Szobáról szobára haladva fel-kapcsoltam a villanyt, Will megrendelte a pizzát, Yun Sun pedig végigböngészte a netes DVD-kölcsönző heti szállítmányát.
- Valami vidámat, rendben? — kiáltottam az előszobából.
- Akkor ne az Éjszakai zaklatott — kérdezte.
Csatlakoztam hozzá a dolgozószobában, és végignéztem a cso¬magot.
- Mit szólnátok a High School Musicalhez? Abban semmi hát¬borzongató nincs.
Ugye csak viccelsz?! - felelte Will, miután letette a telefont. — Sharpay és a bratyója, ahogy rumbatökkel a kezükben szexi táncot lejtenek? Te ezt nem találod hátborzongatónak? Nevettem.
- De ti, lányok, nézzétek csak, üssétek ki magatokat! - folytat¬ta. - Nekem amúgy is küldetést kell teljesítenem.
- Elmész? - kérdezte Yun Sun.
- És mi lesz a pizzával? - kérdeztem.
Elővette pénztárcáját, majd egy húszdollárost tett a dohányzó¬asztalra.
- Harminc percen belül itt lesz. Én fizetem.
Yun Sun megrázta a fejét. - Újra megkérdem. Elmész? Még annyi időre sem maradsz, hogy velünk egyél?
- El kell intéznem valamit - felelte.
Összeszorult a szívem. Ott akartam tartani, még ha csak kis időre is. Visszamentem a konyhába, és elővettem Madame Z, vi¬rágcsokrát - nem, most már az én virágcsokromat — a táskából.
- Legalább addig maradj, amíg elmondom az első kívánságo¬mat! - kértem.
Meglepettnek tűnt. - Rendben, ess neki!
Kissé hezitáltam. A dolgozó meleg volt és meghitt, pizza tartott felénk, és nekem voltak a legjobb barátaim a világon. Mi mást kívánhattam még?
Aha, az agyam résen lévő része hamar megadta a választ. A bál, hát persze! Azt akartam, hogy Will elhívjon a bálba. Talán önzés, hogy annyi sok jó dolog mellé még többet akarok, de hamar elhes¬sentettem ezt a gondolatot.
Elég ránézni, gondoltam. Azok a kedves barna szemek, a félol¬dalas mosoly. Azok az angyali fürtök. Az egész kedvesség és jóság, ami Will maga.
Will a Mindent vagy semmit! szignálját dúdolta. Felemeltem a csokrot.
- Azt kívánom, hogy a fiú, akit szeretek, elhívjon a bálba — mondtam.
- Es most, hölgyeim és uraim, amire vártak! — kiáltotta Will. A hangja eufórikus volt. - És melyik srác ne akarná a mi bámula¬tos Frankie-nket bálba vinni?! Most nincs más hátra, mint várni, hogy a kívánsága valóra vá...
Yun Sun félbeszakította:
- Frankié? Jól vagy?
- Megmozdult - feleltem, elhátrálva a földre hajított csokortól. Nyirkos volt a bőröm. - Esküszöm az égre, hogy megmozdult, amikor kimondtam! És ez a szag! Ti is érzitek?
— Neeem! Milyen szag? - kérdezte Yun Sun.
— De te érzed, ugye, Will? Will azóta ugyanúgy vigyorgott, mióta... mióta Madame Z. a ma¬gasságról beszélt. Dörgött az ég odakint, ő pedig megbökte a vállam.
— Legközelebb már a vihart is a gonosz kívánság tündéreinek fogod tulajdonítani? Vagy nem is! Holnap majd azt meséled, hogy mikor lefeküdni mentél, egy sunyi, púpos kis alak vigyorgott rád felemásan a paplanodról.
— Mint a rothadó virág - mondtam. - Komolyan nem érzitek? Ugye nem csak szórakoztok velem?
Will előhúzta zsebéből a slusszkulcsot. — Viszlát, srácok! Figyelj, Frankié!
— Igen?
Újabb dörgés rázta meg a házat.
— Ne add fel a reményt! — mondta. — A jó megérkezik, csak ki kell tudni várni.
Az ablakon át néztem, ahogy átvágtat a pocsolyákon keresztül a kocsijához. Szakadt az eső. Aztán Yun Sunhoz fordultam, a gyom¬rom remegése minden más érzést félresöpört.
— Hallottad, mit mondott? — ragadtam meg a kezét. — Istenem! Gondolod, hogy ez azt jelenti, amit gondolok, hogy jelent?
— Mi mást jelenthetne? El fog hívni a bálba! Csak egy kissé... nem is tudom. Nagy show-t akar csinálni belőle.
— Szerinted hogy fogja csinálni?
— Fogalmam sincs! Üzenetet ír az égre? Zenélő táviratot küld? Felsikoltottam. Ő is felsikoltott. Őrjöngve ugráltunk.
- El kell ismernem, ez a kívánságdolog briliáns volt! — mondta. A levegőbe pöccintett, mint aki a Willnek adott utolsó lökést utánozná. — És a rothadó virág?! Nagggyon drámai!
- Komolyan éreztem!
- Ha-ha!
- Komolyan!
Rám nézett, majd fejcsóválva elfordult. Aztán újra rám nézett.
- Biztosan csak képzelted!
- Lehet - feleltem.
Két ujjal fogva felemeltem a csokrot a földről. Odavittem a könyvespolchoz, és egy rakás könyv mögé hajítottam. Megkönnyebbültem, hogy nem látom.

A következő reggel reménykedve trappoltam le az alsó szintre. Azt reméltem, hogy... nem is tudom, miben reménykedtem!
Abban, hogy M&Ms csokigolyók százaiból lesz kiírva a nevem? Vagy rózsaszín szívekben szalagokkal az ablakra erősítve?
Ehelyett egy döglött madarat találtam. Aprócska teste a lábtör¬lőn hevert, úgy tűnt, a vihar az ajtónak csapta, és betörte a fejét.
Egy papírtörlővel felvettem, és nagyon igyekeztem nem érezni puha teste könnyű súlyát, amíg a kinti kukához igyekeztem.
- Sajnálom, kismadár, olyan aranyos voltál! — mondtam. — Re¬pülj a mennyországba! - Bedobtam a testét, majd egy hangos csat¬tanással visszacsuktam a szemetes tetejét.
A telefon csörgése fogadott, ahogy visszaértem. Valószínűleg Yun Sun lesz az, megkérdezni, mi újság. Este tizenegykor men¬tek el Jeremyvel, miután megesketett, hogy azonnal hívom, amint Will elszánta magát.
- Szia, drága! - köszöntem a telefonba, miután a hívásazonosító megerősítette gyanúmat. - Sajnálom, de még nem szolgálhatok újsággal!
- Frankié... — kezdte Yun Sun.
- Azért elgondolkodtam Madame Z. viselkedésén. Azon a ne-játssz-a-sorssal baromságon.
- Frankie...
- Mert mégis, hogy végződhetne rosszul az, hogy Will elhív a bálba? - Odamentem a hűtőhöz, és kivettem egy doboz fagyasztott gofrit. - Talán rám fröcsög a nyála? Virágot hoz, amiből kirepül egy méhecske, és megcsíp?
- Frankié, állj le! Nem nézted a reggeli híreket?
- Szombaton? Nem hinném! Yun Sun hüppögött.
- Yun Sun, te sírsz?
- Múlt éjjel... Will felmászott a víztoronyra — mondta.
- Mi van? - A víztorony majdnem száz méter magas, az aljában tiltó táblával. Will állandóan arról beszélt, hogy meg akarja mász¬ni, de annyira szabálytisztelő volt, hogy soha nem tette meg.
- Biztosan nedves volt a korlát... vagy a villámlás volt az oka... még nem tudják biztosan...
- Yun Sun! Mi történt?
- Felfestett valamit a toronyra az az idióta, és...
- Felfestett valamit? Will?
- Frankié, befognád végre? Lezuhant! Lezuhant a toronyból! Megmarkoltam a telefont. - Jesszus! De jól van?
Yun Sun képtelen volt tovább beszélni a zokogástól. Amit tel¬jesen megértettem. Will az ő barátja is volt. De borzasztó nagy szükségem volt rá, hogy összeszedje magát.
- Kórházban van? Bemehetek hozzá? Yun Sun!
Jajgatás volt a válasz, majd lépéseket hallottam. Mrs. Yomiko vette át a telefont.
- Will meghalt, Frankie — mondta, — Az esés, az, ahogy földet ért... nem élte túl.
-Elnézést... micsoda?
- Chen már úton van érted. Velünk maradsz egy ideig, rend¬ben? Ameddig csak akarsz.
- Nem! - kiáltottam. — Úgy értem... nem... — a gofri kiesett a kezemből Will nem halt meg! Nem halhatott meg!
- Frankie! - A hangja végtelenül szomorú volt.
- Kérem! Mondja, hogy nem igaz! Kérem, ne legyen ilyen... -Fogalmam sem volt, hogy bírhatnám gondolkodásra az elmém.
-Tudom, hogy szeretted. Mindannyian szerettük.
- Várjon csak! Graffiti? Will nem is szokott ilyet csinálni! Ilyet a füvesek csinálnak, de Will soha!
- Ha majd ideértél, mindent megbeszélünk.
- De mit festett fel? Nem értem! Mrs. Yomiko nem válaszolt.
- Hadd beszéljek Yun Sunnal! - kérleltem. — Kérem! Adja Yun Sunt!
Tompa beszédhangokat hallottam. Majd újra Yun Sun volt a telefonnál.
- Elmondom! De nem akarod tudni!
Hideg futott végig a testemen, és hirtelen valóban nem akartam tudni.
- Egy üzenetet festett fel. Azt csinálta odafent — hezitált egy kissé. - Azt írta: „Frankie, eljössz velem a bálba?"
Lerogytam a földre, egy doboz fagyasztott gofri mellé. Hogy került ez a konyhakőre?
- Frankie? - hallottam Yun Sunt. Fémes, távoli hang. — Frankie, ott vagy?
Nem szerettem ezt a hangot. Kinyomtam, hogy elhallgasson végre.

A Chapel Hill-i temetőben búcsúztunk Willtől. Zsibbadtan ültem végig a szertartást. Zárt koporsóban temették el, annyira összeron-csolódott a teste. Szerettem volna elköszönni, de hogyan búcsúzik el az ember egy doboztól? A sír szélénél végignéztem, ahogy Will anyu¬kája egy marék földet dobott a gödörbe, ahol a fia feküdt. Borzalmas volt, mégis távolinak és valótlannak tűnt. Yun Sun megszorította a kezem. Nem reagáltam az érintésére. Aznap délután esett, kellemes tavaszi zápor volt. Magam elé képzeltem a sáros, hideg földet Will koporsója körül. Eszembe jutott Fernandó koponyája, amit Madame Zanzibar szabadított ki, miután a nedves földből a felszínre került a koporsója. Emlékeztettem magam, hogy Will a temető keleti részén pihen, ahol a park takaros és rendezett. A sírásásnak sokkal hatéko¬nyabb módja is van manapság, mint az ásós emberek.
Will koporsója nem jöhet felszínre. Az lehetetlen!
Majdnem két hétig maradtam Yun Sunéknál. Felhívtam a szü¬leimet, akik felajánlották, hogy hazautaznak Botswanából. Nemet mondtam. Mi haszna lett volna? A jelenlétük nem tudná feltá¬masztani Willt.
A suliban néhány napig eleinte mindenki csak suttogva beszélte meg a történteket. Ha a közelükben jártam, megbámultak. Volt, aki úgy gondolta, hogy nagyon romantikus volt, amit Will tett. Mások meg azt, hogy hülyeség. Gyakran hallottam a gyászos han¬gon kimondott „tragédia" szót.
Ami engem illet, élőhalottként kóvályogtam a folyosón. Akár lóghattam is volna, de ha elkap az ügyeletes, akkor mindenáron azt akarták volna, hogy beszéljek az érzéseimről. Ami nem történ¬hetett meg. A gyászom egyedül az enyém volt, egy csontváz, ami életem végéig zörög majd bennem.
Egy héttel Will halála után, és egy héttel a bál előtt már egyre kevesebbet beszéltek Willről, és egyre többet a ruhákról, az asztal-foglalásról és a bérelt limuzinokról. Egy sápadt lány, aki Will-lel járt kémiára, kiborult, és azt mondta, a bált el kéne halasztani. A többiek ellenkeztek, mondván, hogy a bálnak meg kell lennie. Will is így akarná - mondogatták.
Yun Sunt és engem kérdeztek meg, mert mi voltunk a legjobb barátai. (És mert - bár ezt nem mondták ki - értem áldozta az életét.) Yun Sun szeme könnybe lábadt, de egy ingatag pillanat múlva kijelentette, hogy nem helyes mások terveit felborítani, és hogy nincs értelme bánatosan otthon gubbasztani.
- Az élet megy tovább — mondta. Jeremy bólintott. Átkarolta Yun Sunt, és magához ölelte.
Erre Lucy - a bált szervező bizottság elnöke - a szívére tette a kezét.
- Milyen igaz! - felelte. Aggodalmaskodó arccal fordult felém: - Mit gondolsz, Frankié? Gondolod, hogy túl tudsz lépni rajta?
Megvontam a vállam. - Tök mindegy. Megölelt, mire én megtántorodtam.
- Rendben, srácok, akkor hajrá! - kiáltott, majd visszasétált a dí¬szek tengerébe. - Trixie, folytasd a munkát a cseresznyevirágokkal! Jocelyn, mondd meg a Paper Affaires hölgynek, hogy száz darab kék papírszalagra lesz szükségünk, és ne fogadj el nemleges választ!
A táncmulatság délutánján, két órával azelőtt, hogy Jeremy fel¬vette volna Yun Sunt, belegyömöszöltem a cuccaimat az iskolatáskámba, és megmondtam neki, hogy hazamegyek.
- Tessék? - kérdezte. - Nem! - Letett egy termóhajcsavarót. A sminkkészlete, a Babycakes csillámpor és a Dewberry ajakfény előt¬te hevert a pipereasztalon, orgonaszínű ruhája pedig, a szív alakú de-koltázzsal, a fürdőszobaajtóra akasztva lógott. Gyönyörű volt.
- Épp itt az ideje! - mondtam. - Köszönöm, hogy ilyen sokáig maradhattam... de itt az idő!
Szája lebiggyedt. Ellenkezni akart, de tudta, hogy igazam van. Nem voltam ott boldog. Nem is ez volt a cél — sehol sem lettem volna az de amíg Komikóéknál búslakodtam, csapdában érez¬tem magam, Yun Sunnak pedig lelkiismeret-furdalást okoztam, hogy nem tudott rajtam segíteni.
- De ma van a bál! - mondta. — Nem lenne nyomasztó egyedül lenni a házban a sulibál estéjén? — Hozzám lépett. — Maradj hol¬napig! Ígérem, hogy csendben jövök majd be, hogy ne ébresszelek fel! És megígérem azt is, hogy nem fogok egyfolytában arról fe¬csegni... tudod. Az after partikról, meg hogy ki jött össze kivel, vagy arról, hogy ki borult ki a lánymosdóban.
- Nem, neked ezeket végig kell élned! — mondtam. - Addig kell maradnod, ameddig csak akarsz, és olyan hangosan kell be¬jönnöd, ahogy csak jólesik, szédelegve és felpörögve és mindennel együtt, ami ezzel jár. - A szemeim váratlanul könnybe lábadtak. - Komolyan mondóin, Yun Sun!
Megérintette a karomat. Elhúzódtam, remélve, hogy a mozdu¬latom nem tűnik szándékosnak.
- Neked is így kéne tenned, Frankié — mondta.
- Nos... igen. - A vállamra vettem a táskámat.
- Hívhatsz bármikor! - mondta. — Bekapcsolva hagyom a tele¬fonomat, még a tánc alatt is.
- Rendben.
- És ha meggondolnád magad, és mégis maradnál...
-Kösz!
-Akkor is, ha úgy döntesz, hogy eljössz a bálba! Mind azt sze¬retnénk, ha ott lennél, ugye tudod? Nem számít, hogy nincs kí¬sérőd!
Megrezzentem. Nem úgy gondolta, ahogy hangzott, de a leg¬jobban mégis az fájt, hogy azért nincs kísérőm, mert az Will lett volna. O pedig nem azért nem kísér el, mert másik lány tetszik neki, vagy mert szörnyű takonykórban szenved, hanem mert meg¬halt. Miattam!
- Istenem! - kiáltott Yun Sun. — Frankie...
Leráztam magamról a kezét. Nem akartam több érintést. — Semmi gond! Kínos csöndben álltunk.
- Nekem is hiányzik, tudod?! — mondta. Bólintottam. Aztán hazamentem.

Otthon, az üres házban áramszünet fogadott. Tökéletes. Sok¬szor előfordult ilyesmi: a délutáni vihar faágakat sodort a trafó¬ra, és az egész környék órákra áram nélkül maradt. Vagy az áram ment el minden ok nélkül. Vagy talán túl sok ember kapcsolta be egyszerre a légkondit, az áramkör pedig túlterhelődött, ez volt az elméletem. Will elmélete a kísértetek voltak, ha-ha-ha. „Azért jöttek, hogy megrontsák a tejet" — mondaná rémisztő hangon.
Will.
Összeszorult a torkom.
Próbáltam nem gondolni rá, de ez reménytelen hadakozásnak tűnt, így hát hagytam, hogy része maradjon elmémnek. Készítettem magamnak egy mogyoróvajas szendvicset, amit végül nem ettem meg. Felmentem az emeletre, és ledőltem a vetetlen ágyra. Az árnyé¬kok elmélyültek. Bagoly huhogott. Addig bámultam a mennye¬zetet, amíg láthatatlanná nem váltak a pókhálószerű repedések. A sötétben gondolataim olyan helyekre kalandoztak, ahova nem kellett volna. Fernando. Madame Zanzibar. „Te is csak olyan vagy, mint a többi, nem igaz? Kétségbeesetten vágysz a könnyfakasztó romantikára, és nem érdekel, mibe kerül?" Ez a mérhetetlen két¬ségbeesés szülte azt a hülye ötletet, hogy keressük fel Madame Zanzibart, és a még hülyébb kívánságomat. Ez vette rá Willt, hogy megtegye ezt a végzetes lépést. Bárcsak sosem vettem volna el azt az átkozott csokrot!
Felültem. Édes istenem - az átkozott csokor!
Felkaptam a mobilomat, és hosszan lenyomtam a hármast, Yun Sun gyorshívó számát. Az egy volt anyué és apué, a kettő pedig Willé. Még mindig nem töröltem ki a nevét, de most már nem is lesz rá szükség.
- Yun Sun! — kiáltottam, mikor felvette.
- Frankie? — kérdezte. S.O.S., harsogta a háttérben Rihanna. — Jól vagy?
-Jól! Sosem voltam ilyen jól! Mondjuk nincs áram, koromsötét van, és tök egyedül vagyok, de ez nem számít, mert nem sokáig lesz ez így - kuncogtam, és kitapogatóztam a folyosóra.
- He? - Még több zaj. Emberek nevetnek. - Frankie, alig hallak!
- A csokor! Még van két kívánságom! - Vidáman futottam le a földszintre.
- Frankie, mi a csudáról...
- Vissza tudom hozni, hát nem érted? Minden jó lesz megint! Még a bálba is elmehetünk!
Yun Sun hangja élessé vált: - Frankie! Ne!
- Olyan ostoba vagyok, miért nem jutott eszembe már hama¬rabb?
- Várj! Ne csináld, ne kövesd el megint... — elhallgatott. Egy hoppá!-t hallottam, amit részegen elmotyogott bocsánatkérések követtek, majd valaki azt mondta: - Tetszik a ruhád!- Úgy tűnt, mindenki jól érzi magát. És nemsokára én is velük mulathatok.
Sikerült eljutnom a dolgozószobába, majd megközelíteni a könyvespolcot, ahová a virágcsokrot tettem. Végigtapogattam a könyvek tetejét, majd mögéjük nyúltam. Az ujjaim valami puhát érintettek, mintha pergamenszirmok volnának.
- Itt vagyok! - mondta Yun Sun. A háttérzaj megcsappant, bi¬zonyára kiment a teremből. - És Frankié! Tudom, hogy szenvedsz. Tisztában vagyok vele! De ami Will-lel történt, az véletlen egybe¬esés! Egy szörnyű véletlen!
- Hívd csak, aminek akarod! Elmondom a második kívánságo¬mat! - Előkaptam a csokrot a könyvek mögül.
Yun Sun aggodalma fokozódott. - Frankié, ne csináld!
- Miért ne?
- Száz méter magasból zuhant le! A teste... Azt mondják, telje¬sen szétroncsolódott... ezért volt zárt a koporsója, nem emlékszel?
-És?
- Már tizenhárom napja rohad odalenn! - kiáltotta.
- Yun Sun, ízléstelen dolog ilyet mondani! Most őszintén, ha Jeremy feltámasztásáról lenne szó, akkor is megejtenénk ezt a be¬szélgetést? - Az arcomhoz emeltem a csokrot, és a szirmait lágyan simítottam végig ajkaimon. - Nézd, nekem most mennem kell. De tégy félre nekem egy kis puncsot! És Willnek is! Inkább rengeteg puncsot tegyetek neki félre, lefogadom, hogy állatira szomjas lesz.
Megszakítottam a hívást. Magasba emeltem a csokrot.
- Azt kívánom, hogy Will újra éljen! - kiáltottam lelkesen. A levegő bomlás bűzétől volt terhes. A csokor megcsavarodott,
mintha a szirmok saját magukra tekerednének. Automatikusan elhajítottam, ahogyan egy fülbemászót rázol le a kezedről, ha rá-telepszik napozni. Mindegy. A csokor nem fontos. Ami fontos, az Will. Hol lehet?
Körbenéztem, nevetséges módon arra számítottam, hogy a ka¬napéról néz majd rám kérdőn: „Egy rakás száraz virágtól ijedtél így meg? Szánalmas. A kanapén nem ült senki, homályos alakzatként derengett a fal mellett.
Az ablakhoz rohantam, és kinéztem rajta. Semmi. Csak a fák leveleit rázó szél.
— Will? - kérdeztem.
Megint semmi. Óriási csalódottság áradt szét bennem, én pedig apám karosszékébe rogytam.
Hülye Frankie! Hülye, ostoba, szánalmas Frankie! Múlt az idő. Kabócák ciripeltek. Hülye kabócák!
Egy nagyon halk puffanás. Aztán egy újabb. Kiegyenesedtem.
Murva zörrent az úton... vagy talán a felhajtón? A puffanások közeledtek. Aztán mintha csoszogás furcsa ütemét hallottam vol¬na. Vagy mintha valamit vonszolnának.
Minden idegszálammal a hangokra összpontosítottam.
Megint — egy puffanás, talán három méterre, a verandán. Egy ha-tározottan nem emberi puffanás. Összeszorult a torkom, ahogy Yun Sun szavaira gondoltam, összeroncsolódott, ezt mondta. Rothadó. Ak¬kor nem gondoltam végig. Most pedig már késő. Mit tettem?
Kiugrottam a székből, és a bejárathoz rohantam, elrejtve magam a kíváncsi szemek elől, ha netán valaki a dolgozószoba széles ablaka¬in keresztül próbálna bekukucskálni. Mégis mit keltettem életre?
Egy koppantás visszhangzott végig a házon. Felnyögtem, és a kezem a szám elé kaptam.
- Frankie? - szólt egy hang. — Én eléggé... hopp. Eléggé szét vagyok esve... - Azt a tipikus önironikus nevetését hallatta. — De itt vagyok! Ez a lényeg! Itt vagyok, és elviszlek a bálba!
- Nem kell a bálba mennünk! - mondtam. Ez a sikító hang valóban az enyém? - Ugyan, kit érdekel a bál? Most komolyan!
- Ja, persze, mondja ezt a lány, aki ölni tudna egy tökéletes romantikus estéért. - Az ajtógomb megzörrent. - Nem akarsz be¬engedni?
Bepánikoltam.
Plottyanást hallottam, mint amikor túlérett epret dobnak ki a szemétbe, aztán pedig: - Hú, apám! Ez nagyon nem jó!
- Will? - suttogtam.
- Ez annyira ciki... de van valami folttisztítód? Szent szar! Szentséges szent szar!
- Ugye nem haragszol? - kérdezte Will. Aggodalmasnak tűnt. - Olyan hamar jöttem, ahogy csak tudtam. Baromi fura volt. Frankie! Olyan volt, mintha...
A gondolataim eltemetett, levegőtlen koporsók felé kalandoz¬tak. Könyörgöm, ne!- gondoltam.
- Felejtsd el! Fura volt, maradjunk ennyiben! — Megpróbált jobb hangulatot teremteni. — Akkor most beengedsz, vagy mi van? Darabjaimra hullok idekint!
Az előszoba falához simultam. A térdeim elmerevedtek, képte¬len voltam uralkodni az izmaim felett, de emlékeztettem magam, hogy biztonságban vagyok a masszív ajtó mögött. Bármi is állt odakint, Will még mindig hús és vér volt. Vagyis, részben. De nem szellem, aki falakon át tud közlekedni.
- El kell menned, Will! - mondtam. - Hibát követtem el.
- Hibát? Hogy érted ezt? - Csalódottsága összefacsarta a szí¬vem.
-Csak... Ó, istenem! - Sírni kezdtem. — Mi már nem illünk össze! Ugye megérted?
- Nem, nem értem! Azt akartad, hogy hívjalak el a bálba, hát elhívtalak. Most pedig minden ok nélkül... ó! Értem már!
- Igen?
- Nem akarod, hogy lássalak! Erről van szó, nem igaz? Izgulsz, hogy tetszel-e nekem?
- Öhh... - Belemenjek vajon? Mondjak igent, hogy így elmehessen?
- Frankie! Kicsi lány! Nem kell aggódnod! — nevetett fel. — Elő¬ször is: gyönyörű vagy! Másodszor pedig: képtelenség hozzám ké¬pest, hogy ne úgy nézz ki, mint aki... Nem is tudom, mint egy mennyei angyal.
Megkönnyebbültnek tűnt, mintha eddig úgy érezte volna, hogy lemaradt valamiről, és nem tudná felvenni a fonalat. De most már rájött: Frankie önbecsülése csupán megingott kissé. Butus Frankie!
Csoszogást hallottam, majd egy kis fafedél csattanását. Megfe¬szült a testem. Felismertem a hangot. A tejesrekesz! Emlékezett a tejesrekeszbe rejtett pótkulcsra.
- Bemegyek - közölte, majd csoszogva puffogott vissza a be¬járati ajtó felé. - Rendben, Frankie? Mert majd meghalok, hogy lássalak!
Ujjongva felnevetett. - Várj csak, úgy értem, na, ez most elég rosszul sült el... a fenébe is, az az érzésem, ilyen lesz az egész este hangu¬lata. Minden rosszul sül el, és szó szerint úgy értem, hogy minden.
Belopóztam a dolgozószobába, ahol aztán négykézlábra eresz¬kedve, őrült módon tapogatni kezdtem a padlót. Csak ne lett vol¬na olyan sötét!
A zár megmozdult, Will megcsörgette a kulcsokat. Hörögve lé¬legzett.
- Jövök, Frankie! — kiáltott. Zörgés, majd megint zörgés. — Jö¬vök, amilyen gyorsan csak tudok!
Eszeveszett rettegésemben hirtelen másképp kezdtem érzékelni a külvilágot. Lihegtem és sikoltottam, hallottam magam, a kezeim azonban érzéketlenné váltak, ahogy kúszás közben ott csapkodtak a padlón.
Élesen kattant a zár nyelve.
- Ez az! - ujjongott Will.
A kinyíló ajtó pontosan abban a pillanatban súrlódott a sző¬nyeghez, amikor az ujjaimat rákulcsoltam a virágcsokorra.
- Frankié? Miért kuksolsz a sötétben? És miért nem vagy... Szorosan behunytam a szemem, és kimondtam az utolsó kíván¬ságomat.
Minden elnémult, csak a levelek zizegése hallatszott. Az ajtó lassan kinyílt, majd visszaütközött az ajtófélfához. A padlón ma¬radtam. Meghasadó szívvel felzokogtam. Nem, a szívem már rég meghasadt.
Néhány pillanattal később a kabócák újra rákezdtek vágyteli koncertjükre. Feltápászkodtam, végigtántorogtam a szobán. Resz¬ketve álltam meg a nyitott ajtóban.
Odakint halvány holdfény derengett a kihalt úton.

Pokoli Balészakák

2009-06-14T11:44:00.001-07:00

KIM HARRISON
Madison Avery és a
Nagy Kaszás

ELSŐ FEJEZET

Az angol tábornok, a jól öltözött ifjú hölgy és a kalóz bemennek egy tornaterembe - gondoltam, amikor beléptünk. Akár egy rossz vicc.
Végignéztem a tapasztalatlan vágyak tizenéves tömegén, az agysorvasztó káoszban mozgó testeken. Ha egy végzős iskolabál¬ból viccet kell csinálni, akkor a Covington Középiskolára lehet számítani. Nem beszélve a tizenhetedik születésnapomról. Mit keresek én itt?
Egy bálnak igazi ruhákról és élő zenéről kéne szólnia, nem pe¬dig kölcsönzött jelmezekről, konzervzenéről és krepp-papír szala¬gokról. A születésnapomnak pedig... bármit, csak ezt ne!
- Biztos, hogy nem akarsz táncolni? - kiabálta a fülembe Josh cukros leheletével. Próbáltam nem grimaszolni, miközben a tor¬naterem hátsó felében függő eredményjelző óráját fixíroztam. Azt latolgattam, hogy ha egy órát maradok, akkor az elég lesz-e ahhoz, hogy megkíméljem magam apám faggatózásától. A zene egyhangú volt, ugyanaz a ritmikus puffogás újra és újra és újra. Semmi új az elmúlt negyven percben. A basszus iszonyú hangos volt.
-Ja! - mondta, én pedig a zene ritmusával együtt húzódtam el tőle, amikor a kezét a derekamra próbálta csúsztatni.
-Továbbra sem akarok táncolni!
- Inni valamit? - próbálkozott ismét, míg én keresztbe tett kar¬ral eltakartam a ruhám kivágását. Még mindig reménykedtem, hogy egyszer majd feltűnik a cickótündér, és nagyobb berendezést varázsol a mellkasomra. A ruhám fűzője ugyan tett róla, hogy úgy tűnjön, ebből az adottságból több van, mint ami valójában, így volt egy kis önbizalmam.
- Kösz, nem! - sóhajtottam. Valószínűleg nem hallotta, amit mondtam, de láthatóan hamar levágta a lényeget, mert tekintetét végül a táncoló tömegre fordította. Hosszú köpenyek, szűk ruhás pincérnők keveredtek hetyke kalózokkal és matrózokkal. Ez volt a bál témája: Kalózok! Istenem! Két hónapig dolgoztam az előző isko¬lám bálszervező bizottságában. Eszeveszettül fantasztikusnak ígérke¬zett, holdfény uszállyal és élő zenével. De neeem! Anya azt mondta, apának több időt kell velem töltenie. Ezt apám kapuzárási pánikja és egy múltbéli esemény hozhatta elő belőle, amiről nem beszél¬tünk. Szerintem egyszerűen csak megrémült, amikor rajtakapott, amint egy késői cappuccinóra akartam kisurranni. így aztán, tudva, hogy jobban hallgatok apára, elküldött ide, Dilifalvára. Rendben, tényleg jócskán elmúlt éjfél. Az is igaz, hogy nem csak a koffein csá¬bított aznap. És igen, még tartott a szobafogságom is az előző heti kimaradásomért, de hát pont ezért kellett kisurrannom.
Gyarmati stílusú ruhám zsinórját babrálva azon tűnődtem, va¬jon ezek közül az emberek közül kinek van egyáltalán fogalma arról, milyen egy igazi buli? Meglehet, hogy nem is érdekli őket.
Josh kicsivel előttem állva bólogatott a zene ritmusára, egyértel¬mű tanúságot téve ezzel arról, hogy szívesen táncolna. A büféasztal mellett álldogált az a srác, aki utánunk osont be a tornaterembe. En-gem figyelt, én pedig visszabámultam, miközben azon töprengtem, hogy vajon melyikünk érdekli? Én vagy Josh? Miután észrevette, hogy nézem, elfordult. Figyelmem Joshra terelődött, aki már félig-meddig maga is táncolt, félúton köztem és a tömeg között. Nagyon tetszett, ahogy a zenére mozgatta a fejét, karcsú, esetlen, magas alak¬jához remekül illett a tradicionális brit fehér-piros egyenruha, váll-lapokkal és egy kamu karddal megspékelve. Valószínűleg a papája ötlete volt, aki egy kutatóintézet fő-főmuftija, és rengeteg munká¬juk akadt, mióta a katonai bázis Arizonába költözött. Az egyenruha passzolt az én túlcicomázott, csipkés-fűzős jelmezemhez.
- Gyere már! Mindenki táncol! - csalogatott, mikor kiszúrta, hogy figyelem. Megráztam a fejem, szinte már sajnáltam. Azok¬ra a fotószakkörös fiúkra emlékeztetett, akik a figyelemfelkeltés érdekében rendre eljátszották, hogy beszorult a zár a sötétkamra ajtaján, hátha részük lehet valami kis mókában. Ez nem igazsá¬gos! Három évembe telt, hogy beilleszkedjek a menő csajok közé, most pedig visszafejlődve újra csak a kedves, de nem menő fiúkkal lógok együtt, akikkel most minitortákra vadászom a tornaterem¬ben. És mindezt a születésnapomon!
- Nem - jelentettem ki kereken. Fordítás: Bocs, de nem érde¬kelsz. Akár fel is adhatod.
Még ez a keményfejű, ügyetlen, törött szemüvegű Josh is vette a lapot. Abbahagyta a majdnem-táncot, és rám nézett kék szemével.
Jesszus, te aztán nagy ribi vagy, tudod? Csak azért hívtalak el, mert apám kényszerített rá. Ha mégis táncolni támad kedved, odaát leszek.
Elakadt a lélegzetem, leesett állal néztem rá, mintha gyomor¬szájon vágott volna. Szemtelenül felhúzta a szemöldökét, majd zsebre dugott kézzel és felemelt fejjel elsétált. Két lány vált szét, hogy átengedjék maguk között, majd miután elhaladt köztük, su¬tyorogva egymáshoz hajoltak, és engem bámultak.
Édes istenem! Ejtettek! Gyorsan pislogtam párat, a levegőt is visszatartottam, hogy ne homályosodjon el előttem a terem. A francba is! Nem csupán új lány vagyok itt, hanem egy nyamvadt, ejtett csaj! Apám bevágódott a főnökénél, ő pedig rávette a fiát, hogy hívjon el a bálba.
- A rohadt életbe! - suttogtam, miközben azon tűnődtem, hogy vajon tényleg mindenki engem néz, vagy csak a képzeletem játszik velem. A fülem mögé simítottam rövid szőke hajamat, és a falhoz hátráltam. Keresztbe font karral támaszkodtam neki, úgy téve, mintha Josh csak italért ment volna. De belül haldokoltam. Ejtettek. Egy pancser ejtett engem!
- Gratulálok, Madison! - morogtam keserűen a hétfői plety¬kákra gondolva. Kiszúrtam Josht a büféasztalnál, aki lelkes oda¬adással tettette, hogy ügyet sem vet rám. Azzal a matrózruhás sráccal beszélgetett, aki mögöttünk jött be. Annak ellenére nem hittem, hogy a barátja, hogy oldalba bökte, majd a táncoló lányok felé intett, akiken túlságosan rövid ruha volt, hogy úgy forogja¬nak, ahogy. Figyelembe véve, hogy boldogtalanságomból fakadó¬an - amit nem bántam, ha mások is észrevesznek - mindenkit kerültem, egyáltalán nem volt meglepő, hogy ismeretlen volt szá¬momra.
Nem voltam sem balfék, sem hülye, bár a fotóklub tagja vol¬tam odahaza. Próbálkozásaim ellenére sem illettem a Barbie ba¬bák közé. Nem voltam sem gót, sem lángész, sem drogos, de tudóspalánta sem, aki mami vagy papi munkáját óhajtja majd folytatni a kutatóintézetben. Nem illettem sehová.
Helyesbítés, gondoltam Josh és a matróz nevetgélése láttán, a ribik közé beillek.
A fiúk egy lánycsoportra lettek figyelmesek, akik Josh egyik meg-jegyzésén vihogtak. A másik srác barna haja kigöndörödött a mat-rózsapka alól, világító fehér öltözetével pedig pontosan úgy nézett ki, mint az összes többi fiú, akik a matrózjelmezt választották a kalóz-gúnya helyett. Magas volt, kifinomult, elegáns mozdulatai elárulták, hogy már túl van a serdülőkoron. Idősebbnek tűnt nálam, de nem lehetett olyan sokkal, hisz ez mégiscsak egy középiskolai bál.
Nekem pedig nem kötelező itt lennem, tudatosult bennem hir¬telen, ahogy ellöktem magam a faltól. Joshnak kéne hazavinnie, de apa biztosan értem jön, ha felhívom. A lendületem, amellyel elindultam a tömegben, hirtelen lelassult. Apa biztosan megkér¬dezi majd, hogy miért nem Josh visz haza. Minden kiderülne. A kioktatást, hogy legyek kedves, és próbáljak meg beilleszkedni, még elviselném, de a szégyent...
Amikor felpillantottam, Josh épp engem figyelt. A srác mellette megpróbálta magára vonni a figyelmét, de Josh gúnyos pillantása az enyémbe fúródott.
Ez aztán megtette a hatását. Eszem ágában sincs felhívni apá¬mat! És az is tutira biztos, hogy nem szállok be Josh kocsijába! Hazasétálok. Mind az öt mérföldet! Magas sarkúban. Hosszú ruhában. Egy nyirkos áprilisi estén. Összenyomorított cicikkel. Mégis mi a legrosszabb, ami történhet? Nekem ront egy elszaba¬dult tehén? Francba! Nagyon hiányzik a kocsim!
- Indulás! - motyogtam, erősen megragadva elhatározásomat és ruházatomat. Leszegtem a fejem, és a vállammal utat törtem az ajtó felé. Nem tartozom ide. Pusmogtak rólam, de nem érdekelt. Nincs szükségem barátokra. A barátokat túlértékelik! A zene gyor¬sabb ütemre kapcsolt, a figyelmem élénkebbé vált, ahogy a tömeg esetlenül ritmust váltott. Megállásra kényszerültem, amint feltűnt, hogy egyetlen lépés választ el attól, hogy beleütközzek valakibe.
— Bocs! — harsogtam túl a zenét, majd dermedten bámultam. Atyaég, Szexi Kalóz Kapitány úr! Merre járt vajon az elmúlt három hétben, és akad még ott belőle több is, ahonnan jött?
Még sosem láttam. Egyetlenegyszer sem, mióta a városban ragadtam. Emlékeznék rá. Talán kissé jobban is igyekezhettem volna. Pirulva engedtem el a szoknyám, hogy a dekoltázsom el¬takarjam. Istenem! Brit ringyónak éreztem magam, aki mindent megmutat. Ő testhez simuló fekete kalózjelmezt viselt. A kigom¬bolt ingben jól láthatóan egy szürke kőmedál függött a nyakában. Arca felső részét Zorro stílusú maszk takarta. Széles selyemszalagja érzékien olvadt dús, fekete hajába. Jó tizenöt centivel volt ma¬gasabb nálam, és ahogy tekintetem végigfuttattam feszes testén, azon tanakodtam, vajon hol bujkált ez a srác eddig.
Bizonyára nem a zeneteremben vagy Mrs. Fairéi kormányzati órá¬ján, töprengtem, ahogy a pörgő fénysugarak táncoltak felette.
— Én kérek elnézést! — mondta, és elkapta a kezem. Elakadt a lélegzetem, de nem azért, mert hozzám ért, hanem mert nem középnyugati kiejtéssel beszélt. Lassú kilégzéssel, metsző pontos-sággal, választékosan ejtette a szavakat, ami ízlésről és kifinomult-ságról árulkodott. Már-már kristálycsilingelést és lágy nevetést véltem felfedezni benne, hasonlóan a tenger hullámainak parthoz csapódó hangjához, ami oly sokszor ringatott álomba.
- Te nem környékbeli vagy! — hadartam, majd közelebb hajol¬tam hozzá, hogy jobban hallhassam.
Mosoly terült szét az arcán. Barna bőre és fénylő, sötét haja ismerősebb volt, mint az itt, középnyugati börtönömben előfor¬duló fakó arcok és világos haj.
- Ideiglenesen vagyok itt - mondta. — Cserediákként, ahogy mondani szokás. Ahogy te is.
Lenézően tekintett a körülöttünk tomboló tömegre, ami cse¬kély ritmusérzékkel és még csekélyebb eredetiséggel mozgott. -Túl sok itt a birka, nem gondolod? Felnevettem, remélve, hogy nem tart bólogatójánosnak.
- De igen! — Majdnem kiabáltam, lejjebb húztam kissé, hogy a ricsajt túlharsogva jobban megértsen. — De én nem vagyok cserediák! Floridából költöztem ide. Anyám az öbölben lakik, én meg itt ragad-tam apámnál. De egyetértek. Igazad van, ez borzalmas. De te leg¬alább hazamehetsz. — És vajon merre van az a haza, Szexi Kalóz úr?
Hirtelen elöntötték az érzések. Úgy rohantak meg az emlékek, mint egy túláradó kanális. És bár sokan kínosnak tartották volna, könny szökött a szemembe. Hiányzott a régi iskolám. Hiányzott a kocsim. Hiányoztak a barátaim. Miért kellett anyának ennyire kiborulnia?
- Haza, igen — felelte, és a mámoros mosoly felfedte nyelvét, amikor megnyalta a szája szélét. Felegyenesedett.
- El kéne hagynunk a táncteret. Zavarjuk ezt a... táncot.
A szívem erősebben dobogott. Nem akartam megmozdulni. Lehet, hogy elmegy, vagy ami még rosszabb, valaki átöleli és ma¬gának követeli.
- Akarsz táncolni? — kérdeztem idegesen. — Nem ehhez vagyok hozzászokva, de jó az üteme.
Szélesen elmosolyodott, mire a megkönnyebbüléstől még gyor¬sabban kezdett verni a szívem. Édes istenem! Azt hiszem, tetszem neki. Elengedte a kezem, bólintott, majd egy lépést hátrálva mo¬zogni kezdett.
Egy pillanatra megfeledkeztem magamról, és ahelyett, hogy csatlakoztam volna hozzá, őt figyeltem. Nem volt kirívó. Nem, épp ellenkezőleg - lassú mozdulatai azonban ezerszer hatásosab¬bak voltak, mintha körülöttem csapkodva tisztította volna meg a parkettet.
Látva, hogy figyelem, szürkéskék szeme mosolyogva villant rám a titokzatos maszk mögül. Felém nyújtotta a kezét, hogy csatla¬kozzam hozzá. Mély levegőt vettem, majd összekulcsoltam ujjaim az ő kellemesen meleg ujjaival, és hagytam, hogy vezessen.
A zene vázként fogta körül a mozdulatait, én pedig elmélyülten próbáltam őt utánozni. Szinte hintázva követtük a zenét, minden második ütemre lépve. Felszabadult táncba fogtam, ráébredve, hogy ha ellazulok és átengedem magam a zenének, akkor sokkal könnyeb-ben mozgok. A csípőm minden egyes mozdulatát, a vállam minden rezdülését egyenként érezni véltem. Borzongás áradt szét bennem.
Körülöttünk mindenki vad és gyors mozdulatokkal ropta. Mi, egyre közelebb lépve egymáshoz, lassan táncoltunk. Pillantásunk egyre többször pihent meg egymáson, én pedig egyre magabizto¬sabbá váltam. Engedtem, hogy vezessen. Lépkedtem vele, a zene pulzálásával együtt dobogó szívem ütemére.
- A legtöbben Sethnek szólítanak - mondta, ezzel majdnem elrontva a hangulatot, a keze azonban gyengéden a derekamra sik¬lott, én pedig közelebb léptem hozzá. Ó igen! Ez sokkal jobb!
- Madison - mondtam, kiélvezve a pillanatot, a többiekhez ké¬pest lassú táncunkat. A zene azonban gyors volt, dobogva hajtotta a véremet. Ez a két véglet merészségre késztetett: - Még nem lát¬talak itt. Végzős vagy?
Seth ujjai a ruhám könnyű szövetére feszültek, de az is lehet, hogy csak közelebb akart húzni magához.
-A csúcson vagyok! - felelte közelebb hajolva, hogy ne kelljen ordítania.
Színes fények táncoltak az arcán, én pedig könnyűnek éreztem ma-gam. Josh tőlem akár fel is fordulhat. Egy bálnak ilyennek kell lennie.
- Ez mindent megmagyaráz! - néztem a szemébe hátravetett fejjel. - Én harmadikos vagyok.
Összezárt szájjal elmosolyodott, én pedig kicsinek és oltalmazottnak éreztem magam. Az én mosolyom is kiszélesedett. Érez¬tem, ahogy mások bámulni kezdenek minket, mozgásuk lelassult, ahogy felénk fordultak. Reméltem, hogy Joshnak remek rálátása van a dolgokra. Ribancozzon csak le!
Felemeltem az állam, merészen kinyúltam, és közelebb húztam magamhoz Sethet, testünk összesimult, majd szétvált. A szívem majd' kiugrott, de fájdalmat akartam okozni Joshnak. Azt akar¬tam, hogy holnap mindenki arról beszéljen, mekkora marha volt, hogy csak úgy otthagyott. Akartam... valamit.
Seth kezei lágyan a derekamra csúsztak, egyáltalán nem bir¬tokló, vagy követelődző módon. Hagyta, hogy mozogjak, ahogy nekem jólesik. Én pedig szabadjára engedtem magam, mozdulata¬im olyan perzselővé váltak, hogy ezek a vidéki bugrisok ilyet leg¬feljebb a tévében látnak. Elhúztam a számat, amikor észrevettem Josht és a matróz kölyköt, akivel beszélgetett. Josh falfehér volt a haragtól, én pedig rávigyorogtam.
- Tudtára akarod adni, hogy nem vele vagy? — kérdezte Seth sóvárogva, arcom az övéhez emelte. - Megbántott téged — mond¬ta Seth, és sötét kezei bizsergő érzést hagytak az arcomon. — Meg kéne mutatnod neki, hogy mit veszített!
Fontos pillanat volt, és bár tudtam, hogy gonosz dolgot teszek, mégis azon kaptam magam, hogy bólintok. Seth lassan megállt, majd egyetlen gyengéd, sima mozdulattal magához húzott. Meg fog csókolni! Tisztában voltam vele. Minden mozdulata erről árul¬kodott. A pulzusom zakatolt, a fejem hátrahajtottam, hogy ajkaim az övéhez érjenek, térdeim remegtek. Körülöttünk lassabban mo¬zogtak, hogy minket figyeljenek, néhányan felnevettek, néhányan irigykedtek. Behunytam a szemem, áthelyeztem a testsúlyomat a másik lábamra. Még mindig táncoltunk.
Ez volt minden, amit akartam. Ajkunk érintése nyomán per¬zselő hullám söpört végig rajtam, ami minden egyes érintésétől csak fokozódott. Még sosem csókolt így senki, még lélegezni sem mertem, nehogy megtörjem a varázst. Erősebben húztam magam felé a derekát, amikor gyengéden - mintha attól félne, összetörök - megfogta az államat. A csókja íze akár a fa füstje. Többet akar¬tam, de öregem... bölcsebb is lehettem volna.
Mély hang tört elő belőle, lágyabb, mint a távoli mennydörgés. Kezei megfeszültek, rajtam adrenalin söpört végig. A csókja meg¬változott.
Riadtan húzódtam el, izgatott és eufórikus voltam, a szeme¬im tágra nyíltak. Seth pillantása élvezettel fúródott az enyémbe, ahogy elhúzódtam tőle.
- Ez csak játék - mondta. - Most már bölcsebb lett. Ahogy te is. Nem éri meg, hogy fájdalmat erezz miatta.
Pislogtam, ahogy a fények őrjítő forgásban villództak, a zene to¬vább szólt, hangosan és a csókunkra érzéketlenül. Minden más volt, de csak én változtam. Levettem Sethről a tekintetem, kezem még mindig a derekán keresett egyensúlyt. Josh arca kipirult dühében.
Megemeltem a szemöldököm.
- Menjünk! - mondtam Sethbe karolva. Már nem gondoltam, hogy feltűnhet valaki, aki megkérdőjelezne. Egy ilyen csók után képtelenség.
Magabiztosan lépdeltem előre Sethtel az oldalamon. A tömeg megnyílt előttünk. Királynőnek éreztem magam. Bár a fülsértő zene tovább dübörgött, mindenki minket figyelt, míg akadálytala¬nul lépdeltünk a kétszárnyú ajtó felé, amit barna papírral takartak le, hogy egy kastély kapujának benyomását keltse.
Pórnép! - gondoltam magamban, ahogy Seth kilökte az ajtót, és a folyosó hűvös levegője mellbe vágott. Az ajtó becsukódott mögöt¬tünk, a zene eltompult. Lassan megálltam, cipősarkaim koppantak a padlón. A fal mellett papírterítővel letakart asztal állt, közelében fáradt kinézetű jegyszedőnő. Lejjebb a folyosón három kölyök leb¬zselt a bejárati ajtó előtt. A csók emléke újra elhatalmasodott raj¬tam, amitől ideges lettem. Ez a srác irtó helyes. Mit keres itt velem?
- Köszönöm! — motyogtam felnézve, de tartottam tőle, hogy azt hiszi, a csókra értem, ezért lesütöttem a szemem. - Mármint hogy sértetlen büszkeséggel sétálhattam ki onnan — tettem hozzá, még jobban elpirulva.
- Láttam, mit csinált — indult el a folyosón a parkoló felé, messzire a kíváncsi pillantások elől. - Vagy ez a megoldás kínálkozott, vagy az, hogy képen öntöd a punccsal. De te... - hezitált, amíg rá nem néztem - ennél körmönfontabb bosszút kívántál.
Érzelgősen elmosolyodtam. Nem tehettem róla. — Gondolod?
Elgondolkodva hajtotta le a fejét, sokkal idősebbnek tűnt így. — Van, aki hazavigyen?
Megtorpantam, ő pedig tett még egy lépést, mielőtt hátrafordult volna. Szürkéskék szemei aggodalommal tele. Hűvös van idekint, biztosan csak azért borzongtam meg - bizonygattam magamnak.
- Sajnálom! - magyarázta pislogva, mozdulatlanul. - Nem úgy értettem... Veled maradok, amíg érted nem jön valaki. Hisz alig ismersz.
- Nem, nem erről van szó! - hadartam, zavarban, hirtelen tá¬madt bizalmatlanságom miatt. Visszapillantottam a tornaterem¬nél álló nőre, aki hanyagul szemlélt bennünket. - Fel kéne hív¬nom apámat, ennyi az egész. Hogy tudja, mi a helyzet.
Seth elmosolyodott, fehér fogai elővillantak. - Ez csak termé¬szetes!
Beletúrtam a ruhámhoz illő kis táskába. Seth elhúzódott pár méterre, amikor idegesen pötyögni kezdtem a telefonon, próbál¬va felidézni az otthoni számunkat. Nem vették fel. A tornaterem ajtaja felől érkező hangra mindketten megfordultunk. Josh vihar¬zott ki. Összeszorítottam a számat.
Az üzenetrögzítő vette fel, én pedig hadarva fecsegtem: — Szia apa! Itt Madison! - Fenébe!- Seth... — kérdőn néztem rá, a veze¬tékneve után érdeklődve.
- Adamson — mondta lágyan, eközben szeme végig Joshra ta¬padt. A francba is! Gyönyörű szeme van! És hosszú, érzéki szem¬pillája.
- Seth Adamson visz majd haza — mondtam. - Joshról kiderült, hogy egy szemétláda. Pár percen belül otthon leszek, rendben? — De mivel a vonal túlsó felén senki sem volt, nem sok minden volt, amit apám válaszolhatott volna. Vártam, mintha őt hallgatnám, majd bólintottam. - Peeeersze, jól vagyok! Csak bunkó volt, ennyi az egész. Nemsokára találkozunk!
Elégedetten csuktam össze, és raktam el a telefont, majd Seth-be karoltam, és a hátsó ajtók felé fordítottam magunkat, amikor Josh utánunk indult. Cipői hangosan csattogtak a padlón.
-Madison... - Bosszús volt, de ez csak az örömömet növelte.
- Szia Josh! - köszöntem elragadóan, nőtt bennem a feszültség, ahogy a másik oldalamra lépett. Nem néztem rá, de éreztem, hogy elönt a forróság. - Van, aki hazavigyen, kösz! — A nagy büdös semmit! Tettem hozzá magamban, még mindig dühös voltam rá. Vagy az apámra, amiért ilyen helyzetbe hozott.
- Madison, várj!
Elkapta a könyököm, mire én megpördültem. Josh megder¬medt, majd hátrahúzódott.
- Egy gennyláda vagy! - A jelmezét elnézve most már inkább béná¬nak tűnt. - Én meg nem vagyok senki „muszáj randija"! Tudod mit? Tehetsz egy szívességet! — sikerült hangnemet váltanom, nem akartam, hogy Seth azt gondolja, úgy káromkodom, mint egy kocsis.
Felém kapott, megragadta a csuklómat és elrántott.
- Hallgass meg! - kérlelt, a félelem a szemében megállásra kényszerített. - Még sosem láttam ezt az alakot azelőtt. Ne légy hülye! Engedd, hogy hazavigyelek! Mondj a barátaidnak, amit csak akarsz! Megbirkózom vele!
Próbáltam sértetten felhorkanni, de a fűzőm nem engedte, így az államat emeltem meg helyette. Tisztában volt vele, hogy nin¬csenek barátaim.
- Már szóltam apának. Nem lesz gond! - feleltem, és a válla felett felfigyeltem a Josht követő matrózruhás fiúra.
Josh továbbra sem engedett el. Felbőszülve csavartam meg a karom, amikor pedig egy önvédelmi fogással a csuklója felé nyúl¬tam, elengedett, mintha megértette volna, mire készülök. Tágra nyílt szemekkel hátrált egy lépést.
- Ez esetben hazáig követlek benneteket! - közölte, majd Sethre pillantott.
- Tőlem aztán! - dobtam hátra a hajamat, titkon örvendve és tűnődve azon, hogy Josh talán mégsem annyira szar alak. - Seth, a hátsó parkolóban állsz?
Seth előrelépett. Joshhoz képest kifinomultan, könnyed elegan¬ciával mozgott.
- Erre, Madison! - Úgy tűnt, mintha diadal csillant volna a szemében, amikor rám nézett. Nem csoda. Valószínűleg egyedül jött a bálba, de most Josh lesz az, aki magányosan tér haza.
Megbizonyosodtam róla, hogy a cipőm nőiesen, elegánsan, ti¬pegve kopog a betonon a hátsó ajtók felé. Elegánsnak éreztem magam a ruhámban, Seth pedig fantasztikusan nézett ki. Josh és a csendes haverja úgy követtek minket, mint sztárokat a melléksze¬replők egy hollywoodi filmben.
Seth előreengedett, és hagyta, hogy a két fiú maga birkózzon meg a visszacsapódó ajtóval. A levegő hűvös volt, már bántam, hogy nem könyörögtem ki apámból még egy ötvenest a ruhához tartozó stólára. Eltűnődtem, hogy ha panaszkodnék, Seth felaján¬laná-e nekem a kabátját.
A hold csupán homályos folt volt a felhők mögött. Seth lekísért a lépcsőn, hallottam Josht, ahogy halkan, gúnyos hangnemben társalog barátjával a hátunk mögött. Az állam megfeszült, de kö¬vettem Sethet a fényes fekete kocsijáig, ami szabálytalanul parkolt a járdaszegélynél.
A kabrió lenyitott tetővel állt a felhős ég alatt, nekem pedig még szélesebb mosolyra húzódott a szám. Talán még kocsikázunk is egy kicsit, mielőtt hazavisz. Hideg vagy sem, azt akartam, hogy lássák, ahogy Seth mellett ülök ebben az autóban, ahogy lobog a hajam a szélben, a zene pedig hangosan dübörög. Lefogadom, hogy nagyszerű zenei ízlése van.
- Madison... - invitált a kocsijába a nyitott ajtó mellett. Egyszerre éreztem magam kényelmetlenül, ugyanakkor külön¬legesnek is. Beültem az alacsony első ülésre, a ruhám kellemesen csúszott a puha bőrön. Seth megvárta, amíg a szoknyám maradé¬kát is helyreigazítom, majd óvatosan becsukta az ajtót. Bekötöt¬tem magam, míg ő hátulról megkerülte a kocsit.
A fekete fényezés csak úgy csillogott a felvillanó biztonsági lám¬pák fényében. Végigsimítottam a puha bőrön, majd önelégülten néztem, ahogy Josh kocog a kocsija felé.
Seth riasztott fel, ahogy a kormány mögé csusszant. Még csak nem is hallottam, hogy kinyitotta az ajtót. Beindította a motort, aminek kellemes dorombolása nagyon is elnyerte tetszésemet. Mi¬kor a lejátszó bekapcsolt, agresszív zene zendült fel. A szöveg nem angolul szólt, de ez csak hab volt a tortán. Josh kocsijának fényei felragyogtak, mi pedig elindultunk. Seth fél kézzel kezelte a vo¬lánt. Felgyorsult a pulzusom, amikor ránéztem a félhomályban. A hűvös levegő csípte az arcom, amikor pedig felgyorsultunk, a szél a hajamba is belekapott.
- Dél felé lakom - mondtam, amikor elértük a főutat, és a meg¬felelő irányba fordult. Josh fényszórói villantak fel mögöttünk, én pedig kényelembe helyeztem magam, azt kívánva, bárcsak Seth felajánlotta volna a kabátját. De ő nem nézett rám, és egyetlen szót sem szólt hozzám, mióta beszálltam a kocsiba. Korábban még csupa kedvesség volt. Most pedig... várakozó? És bár fogalmam sincs, miért, aggodalom ütötte fel bennem a fejét.
Mintha csak megérezte volna, Seth felém fordult. Fekete autó¬ját anélkül vezette, hogy az útra nézett volna.
- Túl késő! - közölte kedvesen, és éreztem, hogy kifut a vér az arcomból. - Könnyű volt. Megmondtam nekik, hogy könnyű lesz, amíg ennyire fiatal vagy és ostoba. Szinte meg sem éred a fáradságot. Persze ez azért nem akármilyen élvezet. A szám teljesen kiszáradt. - Tessék?
Seth az útra nézett, majd vissza rám. Az autó gyorsulni kezdett, megmarkoltam az ajtó kapaszkodóját, és elhúzódtam tőle.
- Semmi személyes, Madison. Csak egy név vagy a listán. Vagy mondjam inkább, a lelked megérett a kaszálásra? Fontos név, de csak egy név. Azt mondták, lehetetlen megcsinálni, most pedig te leszel a belépőm egy magasabb szintre. Te és a szánalmas kis életed, ami most véget ér.
Mi a fene?
- Josh! - kiáltottam hátrafordulva, a mögöttünk távolodó fé¬nyek felé. Seth a gázra lépett. - Követ minket. Apám pedig tudja, hogy hol vagyok.
Seth vigyorgott. Kirázott a hideg a fogain megcsillanó hold¬fény láttán. Minden más elveszett a sápadt holdfényben és a szél fütyülésében.
- Mintha ez bármit is számítana!
Édes istenem! Nyakig benne vagyok! A gyomrom összeszűkült.
-Állj meg! - mondtam erélyesen, egyik kezem az ajtón, a másik pedig a szememből próbálta kivadászni a szél borzolta hajamat. - Állítsd meg a kocsit, és engedj kiszállni! Ezt nem teheted! Az emberek tudják, hol vagyok. Állítsd meg a kocsit!
- Álljak meg? - kérdezte vigyorogva. - Jó, megállok!
Seth felemelte a lábát a gázpedálról és a fékre taposott, miköz¬ben a kormányt hirtelen elrántotta. Sikoltottam, kétségbeesetten próbáltam megkapaszkodni valamiben. A világ megfordult. Vi¬sítva hagyta el a levegő a tüdőmet, amint hangos robajtól kísérve maradt abba a rángatózás. Letértünk az útról. A gravitáció nem a megfelelő irányban hatott. Pánik tört rám, amikor ráeszméltem, hogy az autó felborul. A francbal Ez egy kabrió!
Imádkozva a tarkómra tettem a kezem, majd összehúztam ma¬gam. Erős ütést kaptam, majd minden elsötétült. Az ütés követ¬keztében a levegő kiszakadt a tüdőmből. Úgy éreztem, fejjel lefelé vagyok. Aztán újra éreztem a rántást. Az ég szürkén villant fel, én pedig mély levegőt vettem, ahogy az autó a töltés oldalán csúszott tovább, és újra fordulni kezdett.
Az ég újra elsötétült, a kocsi teteje pedig hozzácsapódott a föld¬höz.
- Ne! - sikoltottam tehetetlenül, majd felnyögtem, mikor az autó végül megállt. Nekifeszültem a biztonsági övnek, fájdalom nyilallt végig a gerincemen, ahogy előrecsapódtam.
Minden csendes. Fájt a lélegzés. Istenem, mindenem fájt! Li¬hegve néztem kifelé a törött szélvédőn át. A törés vonalai tompán csillogtak a holdfényben. Követtem tekintetemmel a vonalakat, majd észrevettem, hogy Sethnek nyoma veszett. Fájt a bensőm. Vért nem láttam sehol, úgy gondoltam, valami eltört odabent. Életben vagyok?
- Madison! - hallottam tompán reszelős lélegzetemen át. — Madison!
Josh volt az, erőt kellett vennem magamon, hogy felnézzek a töltés tetején lévő fények felé. Egy árnyék csúszott lefelé hozzám. Josh.
Mély levegőt vettem, hogy szóljak neki, de nyögésbe fúlt, ami¬kor valaki megragadta a fejem, és megfordította.
- Seth? - suttogtam. Sértetlennek tűnt, ahogy ott állt fekete selyem kalózruhájában az összetört autó felém eső oldalán. Hold¬fény csillant a szemében és a nyakában függő kövön.
- Még élsz - jelentette ki. Könnyek csordultak le az arcomon. Képtelen voltam megmozdulni, de mindenütt erős fájdalmaim voltak, ezért nem hittem, hogy megbénultam volna. A francba is, ez a születésnap egy szívás. Apa meg fog ölni.
- Megsérültem - mondtam vékony hangon, majd ezt gondol¬tam: Ekkora hülyeséget mondani!
- Nincs nekem erre időm! - felelte idegesen.
Kimeredt a szemem, de nem mozdultam. A jelmeze redői közül rövid pengét húzott elő. Próbáltam kiáltani, de benn rekedt a le¬vegő, mikor visszarántotta a karját, mintha meg akarna ütni. Fény csillant a pengén, ami valaki más vérétől vöröslött.
Csodás! Egy elmebeteg Egy késelő pszichopatával jöttem el a bál¬ról. Vonzom őket vagy mi?
- Ne! - visítottam. Sikerült valahogy felemelnem a karomat, a penge jéghidegen suhant rajtam keresztül, sértetlenül hagyva engem. Lenéztem, egyszerűen nem hittem el, hogy nem sebe¬sültem meg. A ruhám nem szakadt fel, és vér sem szivárgott belőlem, de tudtam, hogy a penge átment rajtam. Rajtam és a kocsin is.
Értetlenül bámultam fel Sethre, aki most már mozdulatlanul állt és engem figyelt.
- Mit... - próbáltam kérdezni, mikor ráébredtem, hogy már semmim sem fáj. A hangom azonban teljesen eltűnt. Gúnyosan húzta fel szemöldökét. Nem tudtam megszólalni, amikor betöl¬tött a teljes üresség, ami egyszerre volt új és ismerős, mint egy rég kifakult emlék.
Minden gondolatomat elnyomó, rémisztő hiányérzet söpört rajtam végig. A semmi takarója lágyan és ködösen borult a világ¬ra körülöttem. Először a holdat fedte be, majd az éjszakát, aztán a testemet és végül az autót. Josh kiáltásait elnyelte a néma csend, míg végül csak Seth ezüstszemei maradtak. Végül sarkon fordult, és elsétált.
- Madison! — hallottam tompán, amit egy rövid érintés köve¬tett az arcomon. Aztán végül az is elmosódott, és csak a semmi maradt.

MÁSODIK FEJEZET

A semmi köde lassan visszahúzódott, amit egy sor fájdalmas szúrás és vitatkozó emberek hangja követett. Rosszul éreztem magam, de nem azért, mert az egész hátam annyira sajgott, hogy még a levegővétel is fájt, hanem mert tehetetlen voltam a múltamból visszatérő, majd újra eltűnő emlékek keltette félelem ellen. Erezni véltem a régi plüssnyuszim bundájának do¬hos szagát, ahogy labdává gömbölyödve hallgattam azt a két embert, akik a világot jelentették számomra, és most halálra rémítettek. A tény, hogy azt mondták, nem az én hibám, mit sem csillapított fájdalmamon. Ezt a fájdalmat addig hordoz¬tam magamban, amíg részemmé nem vált. Fájdalom, ami erősen a bensőmhöz tapadt. Ha anyu karjaiban sírtam volna, azt jelenti, hogy őt szeretem jobban. Ha apám vállán sírtam volna ki magam, akkor az azt, őt szeretem a legjobban. Pocsék dolog volt így felnőni.
De ez..., nem a szüleim vitatkoztak felettem. Olyan volt, mint¬ha két kölyök veszekedett volna.
Fellélegeztem, ráeszmélve, hogy most már sokkal könnyebben megy.
A szúrások hatására a homály maradéka is apadni látszott, a tü¬dőm mozgás közben úgy fájt, mintha a mellkasomon ülne valaki. Rádöbbenve, hogy a szemem még mindig csukva van, felnéztem. Az orrom előtt elmosódott feketeséget találtam. Erős műanyag¬szag terjengett körülöttem.
-Tizenhat éves volt, amikor beszállt abba a kocsiba. A te hibád! - Fiatal, de férfias hang volt, ami ingerülten és érdekesen tompán hangzott. Az a homályos benyomásom támadt, hogy ez a vita már jó ideje folyhat, de csak foszlányokat kaptam el belőle, míg a sem¬miben lebegő, kellemetlen gondolatok között vergődtem.
- Ezt nem fogod rám kenni! - felelte egy lány, az ő hangja is ugyanolyan halk és elszánt volt. - Tizenhét volt, amikor feldobta az érmét. Ezt te cseszted el, nem én! Az Isten áldjon meg, ott volt az orrod előtt! Hogy tudtad így elbaltázni?
- Úgy, hogy nem volt még tizenhét — vágott vissza. — Tizen¬hat volt, amikor felszedte. Honnan a fenéből tudhattam volna, hogy követi őt? Hogy lehet, hogy te nem voltál ott? Hatalmasat hibáztál!
A lány sértetten horkantott. Fáztam. Ahogy mélyebb levegőt vettem, erőt éreztem szétáradni magamban. Kevesebb szúrás, több fájdalom. Fülledt volt a levegő, a leheletem forrón csapódott vissza rám. Nem volt sötét, valamin belül voltam.
- Te kis hülye! - csattant fel a lány. - Te csak ne mondd nekem, hogy hibáztam! Tizenhét éves volt, amikor meghalt. Ezért nem voltam ott. Nem értesítettek.
- De én nem foglalkozom tizenhat évesekkel! — felelte a fiú, most már mérgesen. — Azt hittem, a fiút szúrta ki magának.
Hirtelen felismertem, mi az a fekete homály, amiről vissza¬csapódik a lélegzetem. Egy fekete műanyag zsák. Felemeltem a kezemet, a körmeimmel halálra váltan estem neki. Szinte pánik¬ban ültem fel.
Egy asztalon vagyok? Elég keménynek tűnt, hogy az legyen. Ki¬másztam a zsákból. Két kölyök álldogált egy sor piszkosfehér ajtó előtt, csodálkozva megfordultak. A lány sápadt arca elvörösödött, a fiú pedig mintha vele együtt jött volna zavarba, hogy veszekedé¬sen érték őket.
- Ó! - mondta a lány, hosszú sötét copfját hátradobva. - Felkel¬tél? Ohm, szia. A nevem Lucy, ő pedig Barnabás.
A fiú lesütötte a szemét, és félénken felém intett.
- Szia - mondta hogy vagy?
- Te voltál Joshsal! - mondtam, ujjaim remegtek, ahogy felé mutattam. Bólintott, de továbbra sem nézett rám. A jelmeze fu¬rán mutatott a lány sortja és ujjatlan felsője mellett. Mindketten fekete köves medált viseltek a nyakukban. Mindkettő fakó volt és jelentéktelen, és csak azért tűnt fel nekem, mert ez volt az egyeden közös bennük. Nem számítva az egymás iránti haragjukat és az általam okozott meglepetést persze.
- Hol vagyok? — kérdeztem. Barnabás megmozdult: a lábával csiszatolta a padlót. — Hol van Josh? — haboztam kissé, mikor felfogtam, hogy kórházban vagyok, de... Várjunk csak egy percet! Ugye nem egy francos hullazsákban vagyok? — A hullaházban va¬gyok? Mit keresek én a hullaházban?
Vadul húztam ki a lábaimat a zsákból, majd lecsúsztam az asztalról, a magas sarkak furán kopogtak, míg visszanyertem az egyensúlyomat. Egy gumiszalagra erősített címke volt a csukló¬mon, amit néhány szőrszállal egyetemben letéptem. Piszok és fűtapadt hozzám, föld- és fertőtlenítőszag áradt belőlem. A ruhá¬mon egy hosszú szakadás és egy nagy olajfolt éktelenkedett. Sose kapom vissza a kauciót a jelmezkölcsönzőtől!
- Itt valaki hatalmasat hibázott! - mondtam, egyik zsebembe téve a cetlit. Lucy felhorkant.
- Barnabás — mondta, a fiú erre megfeszült.
- Nem az én hibám! - magyarázta a lány felé fordulva. - Ti¬zenhat éves volt, amikor beszállt a kocsiba. Én nem foglalkozom tizenhat évesekkel! Mégis honnan a csudából tudhattam volna, hogy akkor van a születésnapja?
- Ó igen? Hát márpedig tizenhét volt, amikor meghalt, így ez már a te problémád!
Halott? Ezek vakok, vagy mi?
- Tudjátok mit? - Egyre erősebbnek éreztem magam. — Ti ket¬ten vitatkozzatok csak az idők végezetéig, de nekem most meg kell keresnem pár embert, hogy elmondjam, jól vagyok. — Kopogó sarkakkal indultam a kétszárnyú, piszkosfehér ajtók felé.
- Madison, várj! - szólt utánam a srác. — Nem teheted!
- Figyelj csak! — mondtam. — Az apám baromira ki lesz akadva!
Elmasíroztam mellettük, de úgy hat méter után a világ egysze¬riben forogni kezdett körülöttem. Szédelegve kapaszkodtam meg egy üres asztalban, amint ez a különös érzés rám tört. A kezem görcsbe rándult az asztalon. Olyan gyorsan rántottam el onnan, mintha megégettem volna, ahogy a fém hidege elérte a csonto¬mat. Olyan volt, mintha... egy szivacs lennék. Elvékonyodott. A szellőző lágy zümmögése eltompult. Még a saját szívverésem is távolinak tűnt. Kezemet a mellkasomhoz kapva fordultam meg, mintha az segítene újra normálisan érezni magam.
-Mi...
A terem túlsó felén Barnabás megvonta vékony vállát.
- Meghaltál, Madison. Sajnálom. Túl messzire mentél az amulettjeinktől, ezért veszíted el lassan a szilárdságodat.
Rámutatott egy kerekes hordágyra, én pedig odanéztem.
Belém szorult a szusz. A térdeim remegtek, félig az üres asz-tálnak estem. Még mindig ott voltam. Úgy értem, még mindig a hordágyon voltam. Ott feküdtem a kocsin, kicsi, sápadt test egy szakadt hullazsákban. A finom ruha egy elfeledett kor eleganciájá¬val csavarodott körém.
Halott vagyok? De hát ver a szívem!
A végtagjaim erőtlenné váltak, a lábamból minden erő elszállt.
- Pompás! Egy ájulós! - szólt a lány szárazon.
Barnabás előrelépett, hogy elkapjon. Karjai körém csúsztak, a fejem erőtlenül hanyatlott hátra. Érintésére minden azonnal visz-szatért: hangok, szagok még a pulzusom is. Megrebbent a szemhé¬jam. Pár centire tőlem Barnabás összeszorított ajkai. Nagyon közel volt, és mintha napraforgó illatát éreztem volna.
- Miért nem fogod már be? - kérdezte Lucytól, ahogy leenge¬dett a padlóra. - Mutass egy kis együttérzést! Ez a munkád, ha nem tudnád!
A padló hidege belém nyilallt, amitől oszlani kezdett a szemem előtt táncoló szürkeség. Hogy lehetnék halott? A halottak is elájulnak?
- Nem haltam meg! - mondtam bizonytalanul. Barnabás segí¬tett felülni, majd nekitámasztott a hordágy lábának.
- De igen! - Lekuporodott mellém, tágra nyílt barna szemei megteltek aggodalommal. Őszinte volt.
- Nagyon sajnálom! Azt hittem, Josh érméjét dobta fel. Általá¬ban nem hagynak maguk után nyomot, mint ahogy azt az autóval tette. Te aztán nagyon bökheted a csőrüket!
Gondolataim a balesethez kanyarodtak, kezem a hasamra té¬vedt. Josh is ott volt. Erre emlékszem.
- Azt hiszi, meghaltam. Mármint Josh.
A terem túlsó feléről Lucy flegma hangja jött felém: - Meg is
haltál! A hordágy felé néztem, de Barnabás elém dőlt, hogy takarja a
látványt.
- Kik vagytok? - kérdeztem, amint elmúlt a szédülésem. Barnabás felállt.
- Mi, hát a Kutatási, Alkalmazási, Szerzeményezési és Átsegítő Segélyegylettől vagyunk.
Végiggondoltam a dolgot. Kutatási, Alkalmazási, Szerzeménye¬zési... K.A.SZ.Á.S.?
Szent szar! Nagy adag adrenalin áradt végig a testemben. Fel-kászálódtam, szemeim a hordágyon fekvő testemre tapadtak. Itt vagyok! Életben vagyok! Az ott talán tényleg én vagyok, de hát itt állok.
- Ti a Nagy Kaszás vagytok! - kiáltottam az asztalt megkerülve, úgy, hogy az közénk ékelődjön. A lábujjaim zsibbadni kezdtek, erre megálltam a Barnabás nyakában lévő amulettel szemezve.
- Édes istenem, halott vagyok! - suttogtam. - Nem halhattam meg! Még nem készültem fel rá! Még nem végeztem! Még csak tizenhét éves vagyok!
- Mi nem vagyunk nagy kaszások! - fonta össze a mellkasán a karjait Lucy. Védekezőn, mintha érzékeny pontra tapintottam volna. — Mi fehér kaszások vagyunk. A fekete kaszások még az¬előtt megölik az embert, mielőtt feldobnák az érméjüket. A fehér kaszások megpróbálják megmenteni őket, a nagy kaszások meg hűtlen árulók, akik túl sokat hencegnek, és nem fogják megérni, hogy a nap hamujába porladjon.
Barnabás zavartan álldogált egyik lábáról a másikra.
- A nagy kaszások olyan fehér kaszások, akiket átcsábított a... másik oldal. Nem válogathatnak túl sokat, mivel a fekete kaszások nem engedik meg nekik, de ha hirtelen súlyos haláleset történik, akkor néhány lelket korábban ragadnak el, a lehető legdrámaibb módon. Ők csupán bérencek. Nem tartoznak a kasztba!
Az utóbbit metsző hangsúllyal mondta, én pedig eltűnődtem azon, hogy nem lehet-e köztük némi rivalizálás, amikor újra szi¬vacsosnak kezdtem érezni magam. Tekintetem az amulettjükön tartva araszoltam előre, amíg el nem múlt ez az érzés.
- Embereket öltök! Ezt mondta Seth. Mondott valamit a lel¬kem lekaszálásáról. Igenis embereket öltök!
Barnabás egyik kezével végigsimított a tarkóján.
- Mi nem teszünk olyat. Általában. — Lucyra nézett. — Seth egy fekete kaszás, egy sötét kaszás. Mi akkor lépünk közbe, amikor túl korán szemelnek ki valakit, vagy ha valami tévedés történt.
- Tévedés? — Reménykedve kaptam fel a fejem. Ez azt jelenti, hogy vissza tudnának vinni? Lucy előrelépett.
- Tudod, neked még nem kellett volna meghalnod. Egy sötét kaszás még azelőtt vitt el, hogy feldobták volna az érmédet. A mi feladatunk, hogy megállítsuk őket, de van, hogy ez nem sikerül. Azért vagyunk itt, hogy hivatalosan is elnézésedet kérjük, aztán tovább vigyünk, oda, ahová menned kell. — Homlokát ráncolva Barnabásra pillantott. - És amint beismeri, hogy az ő hibája volt, én már itt sem vagyok.
Megdermedtem. Ellenálltam a kísértésnek, hogy a hordágyon fekvő magamra nézzek.
- Én ugyan sehova nem megyek! Ha hibáztatok, rendben. Csak tegyetek vissza! Ott a testem. - Aggódva tettem egy lépést előre. -Meg tudjátok csinálni, ugye?
Barnabás megrezzent.
- Már túl késő. Mindenki tudja, hogy halott vagy.
- Nem érdekel! - kiáltottam. Aztán hirtelen lehullt az arcom. Apa. Azt hiszi,.. - Apa... - suttogtam kétségbeesetten. Mély leve¬gőt vettem, majd a lengőajtók felé kezdtem rohanni.
- Várj! Madison! - kiáltotta Barnabás, de nekimentem az ajtók¬nak, majd átbotorkáltam rajtuk, annak ellenére, hogy csak tíz centire voltak nyitva. Es máris a másik szobában voltam. Én átjutottam, az ajtó pedig meg sem mozdult. Mintha ott se lettem volna.
Egy kövér férfi ült ott egy asztalnál, aki az ajtó halk nyikorgására felkapta a fejét. Apró malacszemei tágra nyíltak, és hatalmas levegőt vett. Tátott szájjal rám mutatott.
- Félreértés történt! - hadartam, miközben a boltíves folyosó és a gyéren megvilágított előcsarnok felé igyekeztem. — Nem vagyok halott!
Csakhogy újra furán kezdtem érezni magam. Ködösnek és vé¬konynak. Kinyúltnak. Semmi sem hallatszott tisztán, szürkeség keretezte látóteremet, mintha alagútban futottam volna.
Mögöttem Barnabás lépett át az ajtón. A világ azon nyomban normálissá vált. Az amulettje tartott szilárdan. Szereznem kell egyet.
- De igen, meghalt. - Nem lassított, amíg meg nem ragadta a csuklómat. — Maga csak hallucinál. Ő igazából nincs itt. Ahogy én sem.
- Honnan jöttek? - bökte ki a fickó leesett állal. - Hogy jutot¬tak be?
Lucy, a lengőajtót a falnak csapva, betoppant. A hangtól én is meg az íróasztalos fickó is nagyot ugrottunk,
- Madison, ne légy már ilyen makacs! Menned kell!
Seth rám mosolygott, amitől kirázott a hideg.
— Örülök, hogy látlak, Madison, most hogy már igazán... látlak. Levette és eldobta a maszkját. Gyönyörű arca volt. Akár egy
finomra csiszolt márványszobor.
Megnyaltam az ajkamat, majd menten kővé dermedtem, ami¬kor eszembe jutott, ahogy csókolt. Egyik kezemet magamhoz szorítva hátrálni kezdtem, hogy Lucy és Barnabás erejétől távol kerülve, át tudjak menni a falon. Hé, ha Miszter Frászhozó úgy gondolja, hogy képes vagyok rá, akkor bizonyára így is van.
Seth lépésről lépésre követett.
— Együtt megyünk. Senki sem fogja elhinni, hogy lekaszáltalak, ha nem doblak oda a lábaik elé.
Kopogott a cipőm. A padlón heverő Barnabásra és Lucyra néz¬tem.
— Kösz, de inkább maradok! — A szívem hevesen vert, hátam a falnak ütközött. Nyöszörgés szakadt ki belőlem. Elég messze voltam tőlük ahhoz, hogy mostanra már áttetsző legyek, mégsem voltam az. Sethre bámultam, majd a nyakában függő fekete kőre. Ugyanolyan volt. A francba!
— Nincs más választásod. Én öltelek meg. Az enyém vagy! Kinyúlt és megragadta a csuklómat. Rám tört az adrenalin és megrántottam magam.
— Egy fenét vagyok! - mondtam, majd sípcsonton rúgtam. Nyil-vánvalóan megérezte, felnyögött, ahogy fájdalmában összegörnyedt, de nem engedett el. Elérhető magasságba került a feje, így megra-gadtam a hajánál fogva, és felrántott térddel orrba rúgtam. Ereztem, ahogy a porc megreccsen, és a gyomrom felkavarodott.
Káromkodni kezdett egy ismeretlen nyelven — amitől megfáj¬dult a fejem —, végül elengedett és hanyatt esett.
Ki kell jutnom innen! Szilárdnak kell maradnom, vagy nem fog sikerülni. Dobogó szívvel ragadtam meg a nyakában lógó követ, és áthúztam a fején. Parázsként égette a markomat, de összeszo¬rítottam az ujjaimat. Kész voltam tűrni a fájdalmat, hogy egyben maradhassak.
Seth szájtátva zuhant a padlóra, az arca csupa vér volt. Leg¬alább olyan döbbenten nézett rám, mintha üvegajtónak rohant volna.
- Madison... - szólt a padlóról, recsegő hangon Barnabás. Felé fordultam. Fájdalmasan nézett fel.
- Rohanj! - nyögte.
Seth amulettjével a kezemben kifordultam az előtérbe és... ro¬hantam.

HARMADIK FEJEZET

- Apa! - Dobogó szívvel álltam a bejárati ajtó előtt. A tiszta, rend¬ben tartott házban csend honolt. Valahol mögöttem fűnyíró zú¬gott a korai napsütésben. A fény ragyogott a keményfa padlón és a lépcsőkorláton. Az egész utat futva tettem meg a magas sarkúban és a gyűlöletes ruhában. Az emberek megbámultak, ráadásul attól, hogy egy cseppet sem fáradtam el, kivert a víz. A szívverésem a félelemtől volt gyors, nem pedig a megerőltetéstől. -Apa?
Beléptem, könnyek égették a szemem, mikor apám hitetlen¬kedve, remegő hangon leszólt az emeletről.
- Te vagy, Madison?
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, a tetejénél megbotlottam a szoknyámban, a korlátba kapaszkodva másztam meg az utolsó fo-kokat. Elszorult torokkal megtorpantam a szobám nyitott ajtajánál. Apám a költözés után kinyitott, de még ki nem pakolt dobozok kö¬zött ült a padlón. Öregnek tűnt, vékony arca beesett a fájdalomtól. Képtelen voltam megmozdulni. Fogalmam sem volt, mitévő legyek.
Tágra nyílt szemekkel bámult rám, mintha valójában ott sem lennék.
- Ki sem csomagolhattál — suttogta.
Egy forró könnycsepp tört elő a semmiből, és végigfutott az arcomon. Ráébredtem, hogy apának szüksége van rám, és arra, hogy emlékeztessem a jó dolgokra. Még soha, senkinek sem volt szüksége rám azelőtt.
-Apa... sajnálom - préseltem ki magamból, tehetetlenül ácso¬rogva.
Vett egy mély levegőt, majd gyorsan ki is fújta. Érzelmek öntöt¬ték el az arcát. Kapkodó mozdulatokkal állt fel.
-Te élsz? - lehelte, majd a köztünk lévő három lépés távolságot átszelve magához szorított, hogy alig kaptam levegőt.
- Azt mondták, meghaltál! Életben vagy?
- Jól vagyok - hüppögtem a mellkasának, olyan hevesen sö¬pört rajtam végig a megkönnyebbülés, hogy szinte már fájt. Munkahelyi laborjának illata áradt belőle — olaj és tinta —, még soha nem éreztem ilyen finom illatot. Nem tudtam megálljt pa¬rancsolni a könnyeimnek. Halott voltam, azt hiszem. Velem volt az amulett, de fogalmam sem volt róla, hogy maradhatok-e. Az ettől való félelem erőt adott, hogy úrrá legyek a tehetetlensége¬men.
- Jól vagyok — mondtam, sírástól elcsukló hangon. — Tévedés történt.
Félig nevetve tolt el magától, épp csak annyira, hogy meg tud¬jon nézni magának. Könnyek csillogtak a szemében, és mosoly¬gott, mintha sosem akarná abbahagyni.
- Ott voltam a kórházban. Láttalak. — Az emlék fájdalma fel¬villant a szemében, remegő kezekkel érintette meg a hajamat, mint aki biztos akar lenni abban, hogy valóság vagyok. — De jól vagy? Próbáltam hívni anyádat. Azt fogja hinni, megbolondul¬tam. Még a szokásosnál is jobban. Képtelen voltam megüzenni neki, hogy baleset ért. így aztán letettem a kagylót. Tényleg jól vagy?
Gombóc volt a torkomban, hangosan szipogtam. Nem fogok lemondani az amulettről. Soha!
— Sajnálom, apa! - mondtam, még mindig zokogva. - Nem ellett volna azzal a fiúval mennem. Nem lett volna szabad! Sajná¬lom. Annyira sajnálom!
— Csitt... - Újra a karjaiba zárt, és ringatott, de ettől csak job¬ban zokogtam. - Minden rendben! Nincs semmi baj! - csitítga¬tott, miközben a hajam simogatta. Nem tudta, hogy valóban ha¬lott vagyok.
Apám levegő után kapva dermedt meg hirtelen. Karnyújtásnyi¬ra eltolt magától, majd végigmért, amitől lecsillapodtam, sírásom pedig szipogássá szelídült.
— Tényleg jól vagy! - mondta csodálkozva. - Egyetlen karcolás sincs rajtad!
Idegesen mosolyogtam, egyik karja lecsusszant rólam.
— Apa, el kell mondanom valamit. Én...
Halk léptek hallatszottak az ajtó felől. Apám szeme a vállam fölé tévedt, megfordulva Barnabást láttam félszegen álldogálni az ajtóban. Egy alacsony fickóval volt, akin lezser katonaruha-szerűség lógott. A ruha egyáltalán nem volt praktikus. A férfi nyúlánk volt és vékony, éles vonásokkal és sötét bőrrel. Szarkalábas szemei sötétbarnák voltak. A haja is elárulta, hogy idős, a halántékán vas¬tag tincsekben őszült.
— Elnézést — mondta apám, maga mellé húzva -, önök hozták haza a lányomat? Köszönöm!
Nem tetszett Barnabás fintora. Erősen koncentráltam, hogy ne bújjak apám háta mögé. Karjai még mindig átöleltek, én pedig nem akartam elmozdulni. A fenébe! Az volt az érzésem, Barnabás elhozta magával a főnökét is. Maradni akartam. A francba is, nem akarok halott lenni. Ez nem igazság!
A sötét férfi bánatos arcot vágott.
- Nem - felelte. A hangja kellemesen határozott volt. - Teljesen egyedül csinálta, csak Isten a megmondhatója, hogyan.
Ijedten töröltem le a könnyeimet.
- Nem ők hoztak haza — húzódtam el kissé idegesen. — Nem ismerem őket. A srácot már láttam — tettem hozzá —, de az öreget még soha.
Ennek ellenére apám közömbösen mosolygott, próbálta össze¬rakni a képet.
-A kórházból jöttek? - kérdezte, és az arca megkeményedett. — Ki a felelős azért, hogy a lányomat halottnak nyilvánították? Ezért fejek fognak hullani!
Barnabás alázatosan meghajolt, a főnöke egyetértően szipá¬kolt.
- Ennél nagyobb igazságot nem is mondhatott volna.
A tekintete végigfutott a szobámon, a rózsaszín falakon, a fehér bútorokon és a kicsomagolatlan dobozokon. Végül rajtam pihent meg a pillantása, én pedig azon töprengtem, milyen konzekvenci¬át vonhatott le. Pont olyan volt a hirtelen véget ért életem, mint a dobozok: minden ott volt, de semmi sem került ki belőle. Most pedig mindet visszaragasztják, és szekrénybe teszik, anélkül, hogy a jó dolgokat látták vagy megismerték volna. Még nem végeztem.
Megrezzentem, amikor az idős ember egyik kezét békítően fel¬emelve lépett beljebb a szobámba.
- Beszélnünk kell, gyermekem! — mondta, amitől kivert a hideg veríték.
Istenem, azt akarja, hogy menjek vele!
Megmarkoltam az amulettet, apám szorosabban ölelt. Riadt arcom láttán végre megértette, hogy valami nem stimmel. Egy mozdulattal közém és az ajtóban álló férfiak közé lépett.
- Madison, hívd a rendőrséget! - mondta apám, mire én az éj-jeliszekrényen lévő telefon felé nyúltam. Azt már kicsomagoltam.
- Ó, csak egy perc az egész — mondta az idős ember.
Színpadias kézmozdulata, amivel egy sci-fi film másodosztályú szí-nészének is beillett volna, magára vonta a figyelmem. A telefonvonal és a kint lévő fűnyíró bugása abbamaradt. Sokkolva néztem a telefon-ra, majd a köztem és a férfiak közt álló apámra. Nem mozdult.
A térdeim cseppfolyóssá váltak. A kagylót a helyére téve bá¬multam apámra. Űgy tűnt, jól van. Eltekintve a „nem-mozdul"-dologtól.
Az öreg felsóhajtott, a figyelmem pedig ráterelődött. A rohadt életbe, gondoltam hideglelősen. Nem állt szándékomban harc nélkül megadni magam.
- Engedjétek el! - mondtam remegő hangon. — Vagy én... én...
Barnabás ajkai gúnyos mosolyra húzódtak, a férfi pedig felvon¬ta a szemöldökét. Szeme szürkéskéken figyelt. Meg mertem volna esküdni rá, hogy az előbb még barna volt.
- Mit fogsz tenni? - kérdezte, merevebb pozíciót felvéve, karjait keresztbe fonva mellkasán.
Bénultan néztem apámra.
- Sikítok vagy valami - fenyegetőztem.
- Csak rajta! Senki sem fog hallani. Csak egy légyfing lesz, túl gyors, hogy meghallják.
Mély levegőt vettem, hogy megkockáztassam, de megcsóválta a fejét. Lélegzetem robbanásszerűen tört ki belőlem, amikor belé¬pett a szobába. Hátrálni kezdtem. De nem értem jött. Elrántotta a fehér széket a fésülködőasztalom mellől, majd leereszkedett a szé¬lére. A pipereasztalra könyökölt, és fáradtan a tenyerébe hajtotta a fejét. Furán festett a zenedoboz meg a csajos cuccaim mellett.
- Miért nem mehet semmi sem könnyen? - motyogta, közben a porcelánzebrámat babrálta. - Ez valami vicc? - szólt hangosabban a mennyezet felé. - Nevetsz rajta? Jókat röhögsz, ugye?
Az ajtó felé néztem, de Barnabás figyelmeztetően csóválta a fejét. Úgy is jó! Még mindig ott az ablak, bár ebben a ruhában simán leesem, és akkor tutira kinyiffanok. Ja, bocs! Már halott vagyok!
-Jól van az apám? - kérdeztem, merészen megérintettem a könyökét.
Barnabás bólintott, az idős férfi pedig újra rám emelte tekinte¬tét. Fintorogva, mint aki épp döntést hozott magában, kinyújtot¬ta kezét. Rámeredtem, de nem nyúltam felé.
- Megtiszteltetés, hogy az ismerőseim között üdvözölhetlek! - mondta kimérten -, Madison, ugye? Engem mindenki csak Ronnak szólít!
Rámeredtem, ő pedig lassan leengedte karját. A szeme újra bar¬na volt.
- Barnabás elmondta, hogy mit tettél. Megnézhetem?
Meglepetten, de nyugtalankodva csúsztak le ujjaim apám kar¬járól. Öregem! Ez aztán... ijesztő. Olyan volt, mintha az egész világ megállt volna, de mivel én élőhalott voltam, az apám meg lefagyott a szoba közepén, úgy éreztem, hogy ez szinte semmiség.
- Megnézni? Mit?
- A követ - közölte Ron. A hangjában lévő szorongás tűzként csapott rám.
A követ akarta. A követ akarta, pedig ez volt az egyetlen dolog, ami életben tarthatott. Legalábbis nem voltam annyira halott.
- Nem hinném! - feleltem. Amint végigsimítottam a kő hűvös felszínén, Ron arcán aggodalom tükröződött. így hirtelen tisztá¬ban lettem az amulett valódi értékével.
- Ugyan, Madison - csillapított, miközben felállt. — Egyszerű¬en csak meg szeretném nézni!
- El akarja venni! - kiáltottam vadul dobogó szívvel. - Ez az egyetlen dolog, ami összetart. Nem akarok meghalni! Maguk cseszték el! Nem kéne halottnak lennem! A maguk hibája!
- Igen, de attól még halott vagy! — mondta Ron, majd felém nyúlt, mire felszisszenve szívtam be a levegőt. — Csak hadd néz¬zem meg!
- Nem mondok le róla! — ordítottam, mire Ron szemébe féle¬lem költözött.
- Ne, Madison! Ne mondj ilyet! — kiáltotta felém nyúlva. Elhátráltam apám megkérdőjelezhető védelme elől, miközben
a követ magamhoz ütögettem. - Az enyém! — visítottam. A hátam a falhoz ért.
Ron inogva megállt, öreg arcát mélységes aggodalom felhőzte. Leejtette a karját. Úgy tűnt, helyreáll a világ egyensúlya.
-Jaj, Madison! - sóhajtott. - Ezt tényleg nem kellett volna!
Nem tudván, mi állította meg, meredten bámultam rá, majd megrándultam, mikor borzongás futott rajtam végig. Jeges szorítás húzódott felfelé a tenyeremből és az amulettből, majd áthatotta az egész testemet. Megmerevedtem. Olyan volt, akár egy áramütés. A pulzusomat visszahangzani hallottam, az ütések visszacsapódtak a bő-römről, még mielőtt kitölthették volna az űrt. Ettől már majdnem... egésznek éreztem magam. A következő pillanatban kihagyott, olyan ér¬zést keltve, mintha hővel ellensúlyozná a hideget, aztán.,. elmúlt.
A levegő kiszakadt belőlem, én pedig mereven álltam a fal mel¬lett. Dobogó szívvel néztem Ronra. Nyomorultul nézett ki, letör¬ten ácsorgott az egyenruhájában. Féltem megmozdulni. A kezem¬ben tartott medál megváltozott. Apró érzék-szikrák még mindig lövelltek belőle, én pedig egyszerűen képtelen voltam ellenállni, és kinyitottam a tenyerem, hogy megnézzem. Leesett állal meredtem rá. Egészen másként nézett ki.
- Nézze! - mondtam bambán. - Megváltozott!
Ron a bajsza alatt motyogva, görnyedten lerogyott a székre. Döbbenten tartottam a medált a zsinórjánál fogva. Amikor elvet¬tem a fekete kaszástól, akkor még egy szimpla, szürke folyami kő volt. Most totál fekete volt, akárcsak egy kis zsinóron lógó fekete lyuk. A fekete sodort zsinór ezüstté vált, és szétszórta a rávetülő fényt a szobában. A fenébe! Talán elrontottam. De gyönyörű volt. Hogy romolhatott el?
- Nem úgy néz ki, mint amikor elvettem tőle — mondtam, majd dermedten pillantottam Ronra. Az arcán szánalom tükröződött. Mögötte Barnabás majdhogynem rémült volt, fehér arccal és tágra nyílt szemekkel nézett.
- Fején találtad a szöget! — mondta Ron keserűen. - Egészen a követelésedig volt rá esély, hogy mindezt a megfelelő módon fogjuk elintézni. De neeeeeem, most már a tiéd! — Undorodó arc¬kifejezéssel nézett a szemembe. — Gratulálok!
Lassan leengedtem a kezem, és idegesen megmozdultam. Az enyém! Azt mondta, az enyém.
- De az egy fekete kaszás köve volt! — Megriadtam a Barnabás hangjából áradó félelemtől. — Az a dolog nem kaszás volt, de egy kaszás köve volt nála. A lány már fekete kaszás.
Szólásra nyitottam a számat. — Várjunk csak egy pillanatra!
- Fekete kaszás lett! — kiáltotta Barnabás, majd leesett állal fi¬gyeltem, ahogy az ingéből egy, a Sethéhez hasonló kis kézi kaszát kapott elő. A következő pillanatban Ron és közém ugrott.
- Barnabás! — bömbölte Ron, majd visszapofozta az ajtó felé.
- Ő nem fekete kaszás, te idiótái Még csak nem is fehér. Nem lehet az. Ember, még ha meg is halt. Tedd el azt a micsodát, mie¬lőtt megetetem a rozsdával!
- De az egy fekete kaszás köve! - hebegte Barnabás, keskeny vállai megroggyantak. — Láttam, hogy elvette.
- És az kinek a hibája, hogy megtudta, mi az, Barney? - kérdez¬te a fiútól, aki zavarában visszavonulót fújt.
Dübörgő szívvel álltam a sarokban, és markoltam a medált olyan szorosan, hogy az már fájt. Ron becsmérlőén nézett rajtunk végig.
- Ez a kő csak annyira a fekete kaszás köve, mint amennyire egy fekete kaszás képes fizikai nyomot hagyni maga után, vagy... - egyik kezét felemelve folytatta, hogy megállítsa Barnabás közbe¬szólását - amennyire oka van arra, hogy visszajöjjön egy lélekért, amit már lekaszált. Sokkal jelentősebb dolog van nála egy kaszás kövénél, amit majd garantáltan vissza akarnak szerezni. Erre aztán mérget vehetsz.
Nagyszerű! Igazán pompás!
Úgy tűnt, Barnabás összeszedi magát, egyszerre tűnt aggódónak és ijedtnek.
- Azt mondta, hogy nem kaszás, de azt hittem, csak át akar verni minket. De akkor micsoda, ha nem kaszás?
- Még nem tudom. De akad néhány ötletem.
Ron tanácstalansága rosszabb volt, mintha bármit is mondott volna. A félelem szinte gúzsba kötött. Megremegtem, Ron sóhajt¬va nyugtázta, mikor észrevette.
- Előre láthattam volna! - motyogta. Majd az ég felé nézett, és elordította magát. - Azért egy emlékeztető igazán jói jött volna!
Kiáltása visszhangja elmélyítette a világ csendjét.
Észbe kapva, hogy ez a két személy nem is ember, apámra néz¬tem, aki próbababaként állt mozdulatlanul. - Nem bántanák, ugye? Csak hogy eltussolják a velem kapcsolatos hibájukat.
- Hamuból gyémánt — mondta Ron lágyan. — Alkalmazko¬dunk, ahogy csak tőlünk telik.
Az idős ember nagy sóhajjal állt fel. Látva, hogy megmozdul, közé és apám közé álltam. Ron úgy nézett felemelt kezemre, mint a kutya, akit feltartóztat egy macska, holott csak azért áll meg, mert nem is érdekli a dolog.
- Nem megyek el! — mondtam, úgy állva az apám előtt, mintha bármit is tehetnék. - Az apámhoz pedig egy ujjal se érjenek! Van egy kövem. Szilárd vagyok. Élek!
Ron egyenesen a szemembe nézett.
- Van egy köved, de fogalmad sincs, hogyan használd. És ami azt illeti, nem is vagy életben. Ez a szemfényvesztés, hogy úgy teszel, mintha, nem vezet jóra. Akárhogy is, nálad van egy kő, de náluk van a tested...
Figyelmem Barnabásra siklott. Látva, mennyire kényelmetlenül érzi magát, elhittem.
- Seth? Nála van a testem? - kérdeztem újra feltörő rémülettel. - Miért?
Ron felém nyújtotta a kezét. Összerezzentem, amikor a tenye¬re a vállamhoz ért. A keze meleg volt, és éreztem a belőle áradó támogatást — nem mintha bíztam volna abban, hogy igazán tud rajtam segíteni.
- Mondjuk azért, hogy meggátolják az átkelésed, megelőzve ezzel azt, hogy átadd nekünk a követ? - Találgatott, sötét szeme megtelt sajnálattal. - Amíg náluk van a tested, itt ragadtál. A kő, amit elvettél, kétségtelenül nagy jelentőséggel bír. Átváltozott, hogy halandó képességeidhez alkalmazkodjon. Nagyon kevés kő képes erre. Általában, mikor egy ilyen kő az ember tulajdonába kerül, az egyszerűen elporlasztja őt, mert túltölti az energiájával. Tátva maradt a szám, Ron pedig józanul bólintott.
- Kihívod magad ellen a sorsot, a lelked pedig könnyen porrá morzsolódhat.
Becsuktam a szám. Elnyomtam a borzongásomat.
- Most, hogy a kő nálunk van - folytatta Ron —, elég nagy valószínűséggel hátrányban vannak. Most mi is a pokol tornácán limbózunk, akárcsak te - az érméd a szegélyén pörög.
Elhúzta a kezét. Hirtelen kicsinek és jelentéktelennek éreztem magam, pedig magasabb voltam nála.
- Amíg a testi valódban maradsz, nagyobb az esély, hogy rád találjanak. - Az ablak felé fordult. Odakint állni látszott a világ.
- De Seth tudja, hogy hol vagyok! — mondtam csalódottan, Ron erre lassan felém fordult.
- Fizikailag igen, de elég hirtelen tűnt el a testeddel. Kő nélkül kelt át, anélkül pedig nem emlékszik majd pontosan, hol talál meg téged az időben. Nehéz lesz számára újra megtalálni. Különösen, ha nem teszel semmi olyat, ami magára vonhatja a figyelmet.
Mimikri Kisasszony.
Igen, ez menni fog! Okézsoké. Megfájdult a fejem. Összefontam a karjaimat, és próbáltam értelmet adni Ron szavainak.
- Ennek ellenére meg fog találni. Megtalál és a kővel együtt visszavisz. És hogy aztán mi történik? - Fejcsóválva fordult vissza az ablak felé, a beragyogó fény aranyló aurát vont köré. — Gondolko¬dás nélkül elkövetnek bármi szörnyűséget, hogy előrébb jussanak.
Sethnél van a testem. Éreztem, hogy elsápadok. Barnabás ész¬revette ezt, ezért megköszörülte a torkát, hogy Ron figyelmét visszaterelje. Az öregember pillantása visszatért hozzám, majd pis¬logott párat, mikor ráébredt, hogy mit is mondott az előbb.
- Á, lehet, hogy tévedek! - mondta, nem sokat segítve ezzel. -Előfordul néha.
A pulzusom szaporábban kezdett verni, éreztem, ahogy elönt a pánik. A baleset előtt azt mondta Seth, hogy én vagyok a belé¬pőjegye a felsőbb körökbe. Nem csak a halálomat akarta. Engem akart! Nem a követ, amit elloptam tőle. Engem. Szólásra nyitot¬tam a számat, hogy elmondjam Ronnak, de végül berezeltem, és meggondoltam magam. Barnabás a hirtelen támadt rémületem¬ből rögtön kiszúrta, hogy elhallgatok valamit, de Ron már moz¬gásba lendült, határozott léptekkel szelte át a szobát. Kihessegette Barnabást a szobából. A fiú a gondolataiba merülve, némán és lehajtott fejjel vonult vissza a folyosóra. Valószínűleg arra a kö¬vetkeztetésre jutott, hogy bármit is hallgatok el előle, az neki még több gondot jelent. Aggodalom nyilallt belém. - Nem mennek el, ugye?
- Az egyetlen dolog, amit most tehetünk - mondta Ron -, hogy vigyázunk rád, amíg rájövünk, hogyan szakíthatjuk meg a kapcsola¬tot közted és a kő között, anélkül, hogy elporladna a lelked.
- De hát az előbb azt mondta, hogy nem halhatok meg - mond¬tam. Mégis mit gondol, hova megy? Seth vissza fog jönni!
Ron megállt a küszöbön. Barnabás mögötte ácsorgott, a vállán egy alig tizenhét éves problémáival.
- Nem halhatsz meg, mert már halott vagy — mondta az öreg¬ember. - De vannak rosszabb dolgok a halálnál.
Nagyszerű — gondoltam felhevülve, mikor eszembe jutott a tánc Sethtel, a csók, az érzés, mikor a térdem eltörte az orrát, és a gyű-lölettel teli pillantása. Hajrá, Madison! Nem csupán a hírnevemet vágtam haza az új suliban, de vérig sértettem a halál angyalát is. Így aztán tuti az első hely a halállistán.
- Barnabás! - szólt Ron. Összerezzentem, és Barnabás is meg¬lepettnek tűnt.
- Uram?
- Gratulálok! Ezennel őrangyallá léptél elő! Barnabás ledermedt, majd döbbenten rám nézett.
- Ez nem előléptetés! Hanem büntetés!
- Ez az egész részben a te hibád! — Ron hangja nyers volt a mosolyához képest, amivel rám tekintett, de Barnabás ezt nem láthatta. - Helyesbítek: a legnagyobb része a te hibád - komolyo¬dott el. - Vedd tudomásul! És ne rajta vezesd le!
- De hát Lucy! Az ő felelőssége volt! — tiltakozott a fiú. Annyira fiatalnak látszott, mikor sopánkodott.
- Madison tizenhét éves - mondta Ron, ellentmondást nem tűrő hangon. - Te viseled gondját a tizenhét éveseknek. Ennek magától értetődőnek kéne lennie! - Csípőre tette a kezét. — Mindamellett, hogy ellátod a szokásos fehér kaszási teendőidet, Madison őran¬gyala is leszel. Úgy gondolom, egy éven belül meg tudjuk oldani a helyzetet - tekintete elhomályosult —, vagy így, vagy úgy.
- De uram! - Barnabás a falnak tántorodott, mikor Ron elha¬ladt mellette, útban a lépcső felé. Hitetlenkedve követtem őket. Van egy őrangyalom?
- Uram, én erre képtelen vagyok! — mondta Barnabás. Nem kívánt plusz tehernek éreztem magam. - Nem tudom egyszerre elvégezni a munkám és vigyázni Madisonra! Ha túl soká vagyok távol, elkaphatják.
-Akkor tartsd magad mellett, amikor dolgozol. - Ron elindult lefelé. - Meg kell tanulnia, hogy kell azt a micsodát használni.
Taníts neki valamit a bőséges szabadidődben. Amúgy meg nem életben kéne tartanod. Csak tegyél róla, hogy az érméje tovább pörögjön. Ezúttal próbálj meg jobb munkát végezni! - A végén majdnem morgott.
Barnabás szemei szikrát hánytak, Ron pedig aggódó mosollyal fordult felém.
- Madison - mondta búcsúzóul —, mindig tartsd magadnál a talizmánt! Ad némi védelmet. Ha leveszed, a fekete szárnyak rád találnak, a fekete kaszások pedig soha nem járnak messze tőlük.
Fekete szárnyak. Megint ez az intelem. Már a név is baljós ké¬peket idézett bennem.
- Fekete szárnyak? - A szavak ocsmányul hangzottak a számból. Ron megállt az első lépcsőfokon.
- Teremtésből visszamaradt, koszos keselyűk. Messziről kisza¬golják a tévedésből történő halált, és megpróbálnak elcsenni ma¬guknak néhány elfeledett lelket. Ne hagyd, hogy hozzád érjenek! Mivel halott vagy, érzékelnek téged, de a kő miatt azt hiszik, ka¬szás vagy, ezért békén hagynak.
Bólogattam. Távol maradni a fekete szárnyaktól. Értettem!
- Cronus! - esdekelt Barnabás, ahogy Ron továbbindult lefelé. - Kérlek! Ne tedd ezt velem!
- Próbáld a legtöbbet kihozni belőle — mormolta Ron, mikor leért a lépcső aljára, és a bejárati ajtó felé tartott. — Egy év az egész!
Amint kilépett a napfénybe, eltűnt. Nem egyszerre. Ahogy a fény felé lépdelt, a lábától felfelé haladva halványult el. A beáram¬ló napfény felragyogni látszott, a távoli fűnyíró pedig életre kelt. Fellélegeztem, ahogy a világ újra megtelt madárcsicsergéssel, a széllel és egy rádió hangjával. Zavartan álltam Barnabás mellett.
- Hogy értette azt az egy évet? - suttogtam. - Csak ennyi jut? Barnabás durcásan mért végig.
- Honnan tudjam? Ijedt hang jött a szobámból.
- Madison? Te vagy az?
- Apa! - kiáltottam, majd beleütköztem, amikor kijött. Boldo¬gan megölelt, karjait körém fonva mosolygott Barnabásra.
- Biztos te vagy az a fiú, aki hazahozta tegnap Madisont. Seth, ugye?
Mi van? — gondoltam elképedten. Hisz már találkozott Barnabással! És hogy a fenébe váltott át ilyen gyorsan a védelmező haragból csupa bűbájba? És mi van a balesetemmel? Vagy a kór¬házzal? Az összetört kocsival? Azzal, hogy halott vagyok?
Barnabás egyik lábáról a másikra álldogált, ami inkább zavart¬ságot sugallt. Tátott szájjal bámultam. „Hagyd ezt abba!" — lövellt felém Barnabás pillantása.
- Nem, uram! A nevem Barnabás. Madison egyik barátja va¬gyok. Én is vele voltam tegnap este, miután Josh elment. Örü¬lök, hogy találkoztunk! Csak azért jöttem át, hogy Madisonnak nincs-e kedve elmenni valahova.
Apámon látszott, büszke rá, hogy nélküle is tudok barátkoz¬ni, én meg leginkább zavarban voltam. Torkát köszörülve fogad¬ta el Barnabás kinyújtott jobbját, és láthatóan azon töprengett, hogyan is kezelje első udvarlómat, akivel alkalma volt találkozni. Szájtátva álltam mellettük, miközben kezet ráztak. Barnabás vállat vont, amitől jobban kezdtem érezni magam. Úgy tűnt, mindent kisöpörtek apám emlékeiből, és egy eseménytelen estét ültet¬tek a helyére. Viszlát, kínos pillanatok! Minden tinédzser álma.
Most már csak arra kell rájönnöm, hogy csinálta Ron. Csak a jö¬vőre vonatkozóan persze.
- Akad esetleg valami ennivaló? — kérdezte Barnabás egyik ezét a tarkójára téve. - Úgy érzem, mintha évek óta nem ettem
volna.
Apám varázsütésre kedélyes-szülő módba kapcsolt, és holmi palacsintáról fecsegve csattogott le a lépcsőn. Barnabás követte, majd megtorpant, amikor megragadtam a könyökénél fogva.
- Szóval az a sztori, hogy miután Seth hazahozott, egész este tévéztem? - kérdeztem, mert tudni akartam, mennyi igazítás tör¬tént, és mennyit kell majd magamnak megkreálnom. — Nem is zuhantam le a töltésen? - kérdeztem, miután bólintott. - Ki fog emlékezni a tegnap estére? Emlékszik egyáltalán valaki?
- Senki élő - mondta. — Ron alapos munkát végzett. Biztosan nagyon kedvel téged!
Pillantása a nyakamban lévő kőre tévedt. - Vagy csak nagyon odavan a helyes kis kövedért.
Újra ideges lettem. Elengedtem Barnabás ingét, erre ő apám után bandukolt, aki kiszólt a konyhából, hogy Barnabás nem ma¬radna-e reggelire. Megigazítottam a ruhámat, végigsimítottam zilált hajamon, majd óvatos léptekkel utánamentem. Nagyon fu¬rán éreztem magam. Egy év. Legalább van még egy évem. Lehet, hogy nem vagyok életben, de esküszöm, hogy nem is szándéko¬zom meghalni. Ki fogom találni, hogyan kell a követ használni, és maradok, ahol vagyok. Ahová tartozom. Itt, apuval. Csak figyeljetek!

NEGYEDIK FEJEZET

Nyugtalanul üldögéltem a tetőn, és kavicsokat pöckölgettem a sö¬tétbe. Próbáltam összeszedni a gondolataimat. Nem voltam élő, de végső soron halott sem. Pont, ahogy gyanítottam, apám egész napos óvatos kérdezgetése után egyértelművé vált, hogy nem csupán arról nem volt fogalma, hogy kórházban voltam, de a baleset is teljesen kitörlődött az emlékezetéből. Úgy gondolja, hogy miután rájöttem, hogy kényszerrandira vitt, dobtam Josht, Barnabás és Seth pedig hazahozott, majd egész éjjel duzzogva tévét néztem a jelmezemben. Nem tapsikolt örömében, hogy tönkretettem a kölcsönzői ruhát. Nem díjaztam, hogy ennek a költségét a zsebpénzemből vonja le, de nem panaszkodtam. Itt voltam, majdhogynem élve, és csakis ez számított. Büntetésem alázatos elfogadása meglepte apámat, és megállapította, hogy kezdek felnőni végre. Ha tudná!
Míg a dobozokból a fiókokba, polcokra rakosgattam a holmi¬mat, figyeltem őt. Egyértelműen feltűnt neki, hogy valami nem stimmel, bár nem tudott rájönni, mi az. Alig engedett el a szeme elől, annyiszor jött fel a szobámba csipsszel meg üdítővel, hogy sikítani tudtam volna. Többször is rajtakaptam, hogy rémült arc¬kifejezéssel figyel, majd amikor viszonoztam a pillantását, leplezi. Ebéd közben döcögős beszélgetést folytattunk a sertésbordáról, majd jó húsz percnyi ételpiszkálás után az előző esti bálról maradt fáradtságra hivatkozva kimentettem magam.
Ja! Fáradtnak kéne lennem, de nem vagyok az! Most hajnali két óra van, én pedig itt csücsülök a tetőn és köveket pöccintgetek, miközben a világra csípős, hideg éjszaka száll, én pedig alvást tet¬tetek. Lehet, hogy soha többé nincs szükségem alvásra. Roggyant vállakkal újabb kátránydarabot kaptam fel a zsindelyről, majd a kémény felé pöcköltem. Koppanva csapódott a fémtetőhöz, majd gellert kapva eltűnt a sötétségben. Felmásztam a tető alacsony ge¬rincére, majd visszarángattam a farmerom derekát oda, ahol lennie kellett. Kellemetlen érzés uralkodott el rajtam. Halvány zsibbadás indult ki az ujjaim végéből, majd beljebb hatolt, mintha egy csor¬ba végű karó lenne. Az érzés, hogy valaki figyel, kézzelfoghatóvá vált, amikor Barnabás huppant mellém a tető fölé nyúló faágról. Levegőért kapva pördültem meg.
- Hé! - kiáltottam zakatoló szívvel, amikor macskamód leku¬porodva landolt a tetőn. - Figyelmeztethettél volna!
Csípőre tett kézzel egyenesedett fel a holdfényes éjszakában. Halovány fény és felháborodás tükröződött rajta.
- Ha fekete kaszás lennék, már nem élnél!
- Nos, már amúgy is halott vagyok, nem igaz? - mondtam, és megdobtam egy kővel. Meg sem rezzent, amikor az elhúzott a vál¬la fölött. - Mi a csudát akarsz? - kérdeztem barátságtalanul.
Válasz helyett vállat vont, és kelet felé nézett.
- Tudni akarom, mit nem mondtál el Ronnak.
- Tessék?
Úgy állt ott keresztbe font karral, mint egy szikla, és merőn bámult rám.
- Seth mondott neked valami a kocsiban. Csak akkor nem voltál a szemem előtt. Tudni akarom, mi volt az! Ez lehet a kul¬csa annak, hogy épségben kitáncolj ebből az életszínlelésből vagy abból, hogy kijátsszanak egy fekete törvényszéknek. - Megmoc¬cant, immár durván és dühösen. - Nem áll szándékomban újra felsülni, főleg nem miattad! Már azelőtt fontos voltál Sethnek, mielőtt elloptad volna azt a követ. Ezért ment érted a hullaházba. Tudni akarom, miért!
Lenéztem a holdfényben ragyogó kőre, majd a lábamra pillantot¬tam. Megfájdult a bokám a tető kényelmetlen dőlésszöge miatt.
— Azt mondta, hogy túl sokszor merült fel a nevem valakik kö¬rében, és hogy le kell kaszálnia a lelkemet. — Barnabás megmoz¬dult, majd nagy helyet hagyva köztünk, mellém telepedett.
— Megtette. Most, hogy már halott vagy, nem jelenthetsz fenye¬getést a számára. Miért jött vissza érted?
Most, hogy lazább pózt vett fel, megnyugodtam. Ahogy ránéz¬tem, úgy tűnt, mintha a szeme ezüstösen ragyogna a hold fényé¬ben.
— Nem mondod el senkinek? — kérdeztem. Bízni akartam ben¬ne. Beszélnem kellett valakinek erről, de ez nem az a szitu, hogy felhívom a barátaimat, és csak úgy megszellőztetem, hogy meny¬nyire klassz dolog halottnak lenni.
Barnabás tétovázott.
— Nem, de talán megpróbállak rávenni, hogy te magad mondd el valakinek.
Ezzel meg tudok birkózni — gondoltam, úgyhogy lassan beszív¬tam a levegőt.
— Azt mondta, hogy szánalmas kis életem bevégzése lesz az ő be-lépője a magasabb körökbe. Azért jött vissza, hogy bebizonyítsa, hogy... lekaszált.
Vártam, hogy reagáljon valamit, de hallgatott. Végül nem bír¬tam tovább, és felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézzek. Úgy nézett rám, mint aki azt próbálja kitalálni, mit is jelenthet ez az egész. Láthatóan fogalma sem volt róla. Lassan ennyit mondott:
- Azt hiszem, ezt az infót megtarthatnád magadnak még egy ideig. Lehet, hogy semmi különöset nem értett ez alatt. Felejtsd el! Inkább arra szánj időt, hogy megtanulj beilleszkedni.
- Na ja! - tört ki belőlem a szarkasztikus nevetés. - Egy új isko¬la csupa kacagás és móka.
- Úgy értem, hogy az élők közé.
- Ó! - Rendben, megtanulom, hogyan illeszkedjek be, de nem egy új iskolába, hanem az élők közé. Pompás! Emlékezve a ka¬tasztrofális vacsorára apámmal, az ajkamba haraptam. — Ohm. Barnabás. Ennem is kell?
- Persze! Ha szeretnél. Én nem szoktam. Legalábbis nem sokat. - Hangja már-már sóvárgó volt. - De ha olyan vagy, mint én, akkor soha nem leszel éhes.
Rövid hajam a fülem mögé simítottam.
- És mi a helyzet az alvással? Erre már elmosolyodott.
- Megpróbálhatod! Én képtelen vagyok rá, hacsak nem kapcso¬lom ki az agyam.
Újabb adag kátrányt kaptam fel a zsindelyről, amit ismét a ké-ményhez pöccintettem.
- Miért nem kell ennem? - kérdeztem. Barnabás felém fordult.
- A kő energiát ad le, te pedig felhasználod. De ha már itt tar¬tunk. Vigyázz a médiumokkal! Azt hihetik, hogy megszállott vagy.
- Mmmm - hümmögtem, miközben azon filóztam, tudnék-e bárminemű hasznos infót szerezni a templomban. Mivel azonban tévedtek a kaszásokat illetően, ezért az az érzésem, hogy többre tartják a tudásukat, mint amennyit valójában ér.
Felsóhajtottam, itt ülök a sötétben a tetőn egy fehér kaszással, az őrangyalommal. Ez aztán szépen alakul, Madison! — gondoltam, míg azon tanakodtam, hogy lehetne-e még ennél is elcseszettebb az életem — jobban mondva a halálom. Lassan babráltam a medált, ami életben tartott, vagy mi, és azon töprengtem, hogy most mit is kéne tennem. Iskolába menni. Megírni a leckét. Apámmal len¬ni. Megérteni, hogy ki vagyok és mik a feladataim. Igaziból nem sok minden változott, eltekintve persze az evéstől és az alvástól. Szóval van annál rosszabb is, mint egy fekete kaszás célkeresztje a fejemen. És van egy őrangyalom is. Az élet kétségtelenül megy tovább, még akkor is, ha nem vagy közvetlen résztvevője.
Barnabás, legnagyobb meglepetésemre, hirtelen felállt, én pe¬dig hátrahajoltam, hogy felnézhessek a csillagok elé tornyosuló alakjára,
— Menjünk! — mondta, és felém nyújtotta a kezét. — Ma este nincs semmi tennivalóm, és unatkozom. Nem vagy sikítós típus, ugye?
Első gondolatom ez volt: „sikítós?" Aztán pedig, hogy: "Hová?" Ehelyett azonban csak mindenféle sületlenséget kezdtem hadoválni
- Nem lehet! Szobafogságon vagyok. A sulin kívül sehova sem tehetem be a lábam, amíg ki nem fizettem a ruhát. — De moso¬lyogva fogtam meg a kezét, és hagytam, hogy segítsen felállni. Ha Ron képes volt elfeledtetni apámmal, hogy meghaltam, lefoga¬dom, hogy Barnabás is képes fedezni pár órányi szökést.
— Nos, a szobafogságon nem tudok segíteni, de ahova megyünk, ott garantáltan nem teszed le a lábad.
- Heh? - hebegtem, majd lemerevedtem, mikor a tető dőlésszö¬ge miatt jócskán fölém magasodva mögém lépett. — Hé! - szóltam rá, mert a karjait körém fonta. Tiltakozásom hamar ijedtségbe csapott át, amikor egy szürke árnyék vett körül minket. Valósá¬gos volt, illata édesanyám tollpárnájára emlékeztetett. Barnabás szorítása erősebbé vált - levegő után kellett kapnom —, és a gravi¬táció vonzásában lábunk elrugaszkodott a tetőtől.
— Szent szar! — kiáltottam, ahogy ezüst és fekete színekben te¬rült szét a holdfényes világ odalent. — Szárnyak?
Barnabás felnevetett, majd csiklandó érzést keltve a gyomrom¬ban, egyre magasabbra emelt kettőnket.
Talán... talán mégsem lesz ez annyira rossz.